Rákos Vidéke, 1936 (36. évfolyam, 1-51. szám)
1936-09-20 / 38. szám
XXXVI- évfolyam Rákosszentmihály, 1936. szeptember 20. vasárnap. 38. szám RÁKOS VIDÉKÉ — Társadalmi, közigazgatási és közgazdasági hetilap, Rákosszentmihálynagyközség és számos egyesület hivatalos lapja- — Szerkesztőség és kiadóhivatal: RÁKOSSZENTMIHÁLY, Szentkorona-utca 103. Telefon : Rákosszentmihály 31. Megjelenik minden vasárnap. Felelős szerkesztő: BALÁZS0V1CH ZOLTÁN Előfizetési ár : Egész évre 10 pengő Fél évre 5 pengő Negyedévre 2 P 50 fill. Egyes szám ára 24 fillér. Postatakarékpénztár csekkszámla : 647. sz. MM Örült iramban amióta ez az útvonal lett a mi büszkeségünk, azóta a gépkocsik, motorosok és kerékpárosok versenyfutása teszi próbára állandóan az idegeinket és rabolja meg sokszor az álmainkat is. Amióta ezt az útvonalat kikövezték, nincs itt biztonságban senkinek az élete- Azt pedig ugy-e, méltóztatnak tudni, hogy a sashalmi Thököly-iut is, a rákosszentmihályi Batthyányi utca is három igen népes iskola fbrgtal^ mát bonyolítja le. Rengeteg győrinek jár itt (naponta a Koss'uth-térj és a Béla utcai iskolába. Mi lesz velük, ha a versenyfutás i meg nem szűnik és mi lesz velünk is, mikor kerül reánk a sor? A múlt heti szomorú eset legyen az intő példa. A hatósági, iez esetben a rendőrség a legszigorúbban ellenőrizne a gyorshajtást, illetve haladást. Tud a rendőrség erélyes lenni, legyen itt igazán jaz, és teremtsen rendet. A községek területén legyen biztonságos az élet és a mi nekünk öröm és jvivmány volt, az. ;uj kövezett ut, ne váljék számunkra átokká és örökkön fenyegetői baj forrássá. Kérem, tegyék magukévá ezt a komoly ügyet ,és legyenek szószólói. Tisztelettel (Aláírás.) halad egész életünk és magunk is lázas sietséggel gyorsítjuk meg a tempót- Az életűn két úgyis megrövidíti a gond, a küzköd'és, a ■nyomorúság, a túlfeszített munka, vagy kétségbeejtő mim kát a lanság, az egészségünkre testi épségünkre törő sokféle veszedelem, ráadásul magunk ,is növeljük a saját baj[un,kat a könnyelműségünkkel, az idegeink tultengésé- vel, a gyarlóságaink meg nem fékezésével. — Pedig az arasznyi lét amúgy is percnyi csupán s mire valójában tudatára ébrednénk, már él is röppent és azt látjuk, hogy tulajdonképen mindig csak készültünk valamire, de végiül ii,s nem végeztünk semmit sem; már elégett a gyertyánk, elfogyott az időink és tehetetlenül sírjuk vissza a perceket, amiket visszahozni többé nem lehet. , Őrült iramban füt az élet és örült iramban loholunk benne a soha el nem ért cél fülé. Az gyalogszerrel rohan és nyövi szivét, hogy sok sietős dolga miatt megrövidítse életét. ■— Amaz kerékpáron cikázik az utón. Sietős a dolga. Lám, máris <célba ért, autó alá került és hatálra gázolták. Most már nem késik el többé sehonnan. Őrült iramban száguld a zakatoló gépkocsi. Még csak nem is versenyőrület áLdozata, még csak rekordot sem javít, talirü dicsőség szomorúan nevetséges babérja sem várja, — csak sietett, mert sok a dolga. Közben egy kis karambol, tengelytörési, fék- zavar, pillanatnyi rosszukét, motorhiba, szabálytalanul haladó kerékpár, vagy szekér, nyit- vahagyott sorompó, és sok-sok egyéb más tréfás- apróság, és már többé semfrni sem sietős, a túlsó partra szempillantás alatt érkezik az ember, még jó, ha nem kell a szenvedés lés kínlódás vámját leróni útközben. Mégis ... mégis az élet sokszor és lényegében olyan szép. Meg kellene becsülni. Istenfélő, vallásos embernek elsősorban azért, hogy minél jobban elkészülhessen arra az ismeretlen, titkos másik életre. A földi gyönyörök pedig pillanatnyilag még az üreslei- küt is kárpótolják. Miért rontjuk hát saját magunk az életünket [és miért rövidítjük szánt- szándékkal!? És miért engedjük meg, hogy könnyelmű és vétkes emberek a saját magukén kívül a mások életét és épségét is kockáztassák és veszedelembe döntsék? Ezt legalább akármilyen erélyes intézkedésekkel megás csak meg kellene akadályozni.! { A mi házunk táján, itt Rákosszejntmihá- lyoiySashalmon. eddig legalább, a közterületeken elég biztonságos voll u ember élete. Itt nem nagyon rohantak a gépkocsik, mof torosok, és kerékpárok, mert a pocsék állapotban lévő utainkon nem tudtak veszedelmes gyorsasággal haladni. Mióta azonban kövezett útvonallal dicsekedhetünk, azóta állandóan fejünk felett a veszedelem, mert megkezdődött az eszeveszett rohanás,, [egyszerre sürgős lett mindenkinek a dolga. A községek területén gépkocsik 20 kilométernél nagyobb sebességgel nem haladhatnak Ez a szigorú rendszabály, de ki törődik vele,, ki alkalmazkodik hozzá, ki tartja meg a közúti közlekedés e- gyéb szabályait js és ki ellenőrzi mindezeket ? Az a 8—10 jszál rendőr, aki hatszász négy- szögkilométeres területen teljesíti szolgálatát? Nevetséges és szomorú még gondolatnak is. A sashalmi Thököly üt éfs a rákosszentmi- hályi Batthyányi utca még sok gyászt fog reánk hozni, ha ki nem találják a módját a közlekedő eszközök eredményes megrendsza- bályozásának. A múlt heti áldozat az első' halottja az iuj kövezetnek. Soha se kövesse második 1 A lakosság aggodalmát híven tükrözted az a levél, amely a halálos szerencsétlenség után szerkesztőségünkbe érkezett. Íme, szerint közreadjuk, mert minden szava súlyos. Talán felkelti az illetékes körök figyelj mét és legalább egy időre elhárítja a napról- napra fenyegető állandó veszedelmet. Tekintetes szerkesztőség! A múlt heti halálos szerencsétlenség, a- mely egy derék ember életét oltotta ki percek alatt a sashalmi Thököly utón, nem volt meglepetés a számunkra. Szinte hetek óta lestük, vártuk szorongó félelemmel, hogy mikor történik meg az első, baleset- Olyan .bizonyos volt ez, hogy előbb.-utóbb, de inkább előbb, mint utóbb elérkezik, mint a kétszerkettő. Mi, itt az uj kövezett hton, haljáios félelemben élünk állandóan és hajmeresztői jeleneteknek vagyunk a tanúi napról-napra, mert Egy pillanatra megállt az élet. Embertömeg. Rendőr. Mentők. i Egy pillanattal előbb még ember volt. Egyszerű, szürke, mint a többi. , Autó jött, — nem vette észre- ! Egy sikoltás, a soffőr káromkodott, — a tömeg szörnyülködött. Az embert elvitték — a tömeg szétoszlott — maradt egy darab folt. Egy pillanat — s egy ember csak volt! — Este. Csupa fény a várós. Emberek jönnek, mennek — loholnak Nézem az arcokat A szem mlást fejez k;i, mint az arc. , Próbálóm keresni; miért nevet az arc,, ímj- kor a szem sírni szeretne ? Miért hazudik a száj, mikor a szem igazságot kiált? — Miért ezek a ferdítések, miért a hazugság, miért pz ai egész komédia? — Miért? Valaki visszajött a múltból. Bámulva nézett szét- Csodák özöne szakadt reá. Gépek, fény, tömeg... De valamit nem talált — a szivet. Kereste, kutatta; futott őrülten — nem a* lálta.... ; őrültségében saját magát kezdte marcangolni —i s egyszer csak kezében lüktetett egy szív. Nézte, nézte, szegény; aztán elsápadva esett össze; — a saját szive volt! , * Kislány, az este ott jártam a házatok lelőtt. Régen sokszor, ma véletlenül!. Megállj- tam. Az emlékezés buvárharangként vitt alá az emlékek tengerébe...-..Ott ülünk a díványon, lesve, hogy a papa, vagy mama elfordítsa fejét, hogy megszoríthassuk egymás forró kezét. Nemi beszélve a titkon adott-kapott csókokról. — 'Emlék-1 szel kislány, a szent esküvesekfa? —»Nem (élhetek nélküled! — Meghalok, ha .{elveszítettek k — S ime, rég elvesztettük .egymást jés még mindig, élünk! Te asszony vagy — gyermeked van, — boldog vagy. i S én?... Nekem nincs gyermekem. Én egyedül vagyok. * Szemben ülnek, a cipőjük összeér. Kékt szemű lány, >— barna fiú. Az ajkuk ég, — ja szemük lángol. — Szeretsz? — Szeretlek! Ez az egész7 Daniss Győző. A sashalmi pap, Küllős Ede lesperesplébános kedden ünnepelte születésének ötvenegyedik évforduló- ját. Azaz, dehogy is ünnepelte. Egyházi és (világi barátai figyelmeztették rá. Mi is csak úgy értesültünk az évfordulóról, hogy,— meg)- tudtuk, hogy születésnapi ajándékul azzal léptté meg egy le vitézi ett sashalmi nagyság, hogy egyházi hatóságánál névtelenül feljelentette a hitélet elhanyagolása miatt- A püspök terméi- szetesen »ad acta« tette a szörnyű feljelentést, amely szerint becsületes katolikus embert miáki bíróvá sem lehet választani Sashalmon. A sashalmi pap fiókjába zárta az erre vonatkozó írásokat és nyugodtan végzi tovább egyházi és társadalmi kötelességeit. Megkértük, hogy mégis nyilatkozzék valamit erről, és köztudo'- más szerint küszöbön álló kanonoki kinevezéséről. Küllős Ede a következőket mondotta; — Megszoktam már az ilyen támadásof kát. Nem mondhatok egyebet, mint, hogy (továbbra is olyan híven igyekszem eleget tanúi egyházi és világi, isteni és emberi kötelességeimnek, miint ahogy eddig j.s igyekeztem e- leget tenni. Ami pedig a kanonokságot illeti;, kijelenthetem, hogy én semmiféle látható dekórumra nem vágyom. Mindenesetre ott fogom hivatásomat szolgálni, ahová engem egyházi hatóságom kirendel. Legjobban szeretnék válami csendes, békés stallumban Isten■—mmmw———th — T ünődések.
