Rákos Vidéke, 1936 (36. évfolyam, 1-51. szám)
1936-09-06 / 36. szám
XXXIII. évfolyam. Rákosszentmihály, 1936. szeptember 6. vasárnap 36. szám RÁKOS VDCKE — Társadalmi, közigazgatási és közgazdasági hetilap, Rákosszentmihálynagyközség és számos egyesület hivatalos-Uapja- — Szerkesztőség és kiadóhivatal: RÁKOSSZENTMIHÁLY, Szentkorona-utca 103. Telefon : Rákosszentmihály 31. Megjelenik minden vasárnap. Felelős szerkesztő: BALÁZS0V1CH ZOLTÁN au 1111 .... 11 Előfizeté si ár : Egész évre 10 pengő Fél évre 5 pengő Negyedévre 2 P 50 fill. Egyes szám ára 24 fillér. Postatakarékpénztár csekkszámla : 617. sz. um—uuuuu—muws—w Pestvármegye kisgyűlésén érdekes tővároskörnyéki kérdések kerültek szóba. Nem szerepeltek a napirenden, hanem jóakaróink vetették fel, amit igen helyesen cselekedtek, mert hiszen mindaddig cs átárazni kell a határmenti embertömeg jogai érdet kében, amig a mai rideg, önző' és vétkes szellemet meg nem; változtatják. A háború előtt is éreztük bizonyos mértékig a főiváros;i| határkő babonáját, de azért nem tagadta meg .a főváros a testvériséget velünk szemben (és a szerény fészekrakókat nem nyilvánították bűnös és átülő szökevényeknek, a főváros érdet kei ellen törő ellenséges hadseregnek. A hát ború n'tán alakult ki, főként, amióta a BesZ- kárton keresztül a vélt pénzügyi szempontok is félrekormányozzák az illetékes körök gondolkozását, az a csodálatos felfogás, amely szinte gyűlölettel fordul a fővároskörnyéki lakossággal szembe és irigyen elzárkózik miinr den érdekének támogatása elől. Pedig lelőbb- Utóbb meg fog változni ez a szellem és, ez a 'helyzet, mert a természet törvényeivel és az igazsággal szembehelyezkedni nem lehet, már pedig az igazság az, hogy a határvonal külsői oldalán éppen olyan fővárosi közönség lakik, mint a határon belül, sőt részben még értékesebb, hazafias és valláserkölcsös, jóindulata polgárság, a természet törvénye ellenére pedig a Nagybudapest kialakulását megakadályozni nem lehet. Szégyenletes és szomorú a velünk szemben ezidőszerint folytatott szatócspolitika, amely éppen úgy el fog tűnni, mint ködös enih lékként eltűnt a hajdani polgári gondolkozás, amely a főváros pénzügyi helyzetét aggaszi- tóan »komolynak nyilvánította és ezért a d'jj- nokok kezdő fizetését 1 forint 50 krajcárról il forint 20 krajcárra szállította le, néhány évvel Utóbb pedig a főváros modern szellemű és bátor uj vezetősége sokszáz milliós beruházást csinált, az állások százait szervezte és a fizetéseket emberi színvonalra emelte fel. Aki a gyufán takarékoskodik, az semmire sem jut, aki n:em a jövőnek és nem nyílt szívvel dolgozik, az maradandó értéket nem produkál. í Meg fog jönni ‘és ő diadalt ül a mi megesufolt igazságunk is, de addig dolgozni kell érette fáradhatatlanul és nem szabad követni a velünk szemben mutatott rossz példáit. A vármegye kisgyülésén Fábián Bála dr. képviselő a fővároskörnyéki községek között megfelelő összeköttetés létesítését sürgette, mert egybekapcsoló utak hiányában csak nagy kerülővel, a fővároson keresztül lehet egyik helyről a másikra eljutni. A felszólaló' közúti közlekedést is kíván az uj vonalakra, amivel szemben a méltányos mérséklet álláspontjára helyezkedő Erdélyi dr. alispán azt vitatta,hogy a Beszkárt nem vállalkozhatik ráfizetéses be,- fektetésekre. Ebben van is igazság, de az Utak valóban szükségesek, a közúti forgalom pedig majd kialakul autóbuszokkal. A villai- mos hovatovább tulvitt állásponttá Válik. Pálosban már nincs villamos, mindenütt- kiszorította az autóbusz. A főváros ráülhet a cucuj!- gatott villamosára, csak utaink legyenek és haj talmi szóval, erőszakosan ne fojtsák belénk a lelket. Ilyen fojtogatást emlegetett fel a gyűlésen Okos Gyula ref. pap, majd Wiederkehr József apátplébános és legteljesebben Szűcs István dr. h. államtitkár, akiről szégyenletes módon megieledkezett ugyan a »hálás ütőkor« és egykori választókerülete, de aki nem mulaszt el ma sem egyetlen alkalmat, ha érdekünkben felszólalhat, vagy valamit cselekedhet. Ezúttal a községek költségvetése ügyében panaszolták fel, hogy a belügyminiszter lassankint minden kulturális kiadást töröl a költségvetésből, legújabban pedig a hitoktatók pótlékát szüntette meg. Szóval a számvevőségül vörös ceruza. A Rákos Vidéke éppen ja Vagyunk még néhányan, akiknek fáj az, hogy a velencei gondolát kiszorítja a motorcsónak, hogy a pesti Andrássy-uton a kedvesen döcögő omnibusz helyett büzölgő autóbusz száguld, hogy boldog ifjúkorunk margitszigeti lóvonata már csak az emlékünkben él. (A régi szentmihályi lóvonatról ne is beszéljünk!). Vagyunk még néhányan, akik szerelmesek voltunk a vén Tabánba ési akik viszr szasirjuk a Stefánia.úti kocsikorzót. Vagyunk még, akik szívesen olvassuk néhai Krúdy Gyű la tekintetes ur írásait és könnybe lábad a szemünk, ha Mühlbeck Károly a régi időket rajzolja. És épen Szentmihályon él az érző- keblű poéta, aki nemrég a vén fiákkert énekelte meg, a késett vándormadarat, amint száz autó közt »egymagában álldogál«. Óh, nagyon jól tudjuk mi, kései Don Ouj: joték, hogy a száz lóerejü motor különb paripa, mint a kehes Rosinante és hogy a régi Tabán már nem volt alkalmas arra, hogy Dul- cineánknak ott adjunk éjféli szerenádot gitár- szó mellett az omladozó ház vasrácsos ablakánál. Nem ,ís akarunk szélmalomharcot vívni a modern haladás szellemével, csak éppen az emlékeinket temetgetjük csendesten ... Szentmihály arculatához egészen a légi- utóbbi időkig hozzátartozott a rozoga, öreg határ, a két vénhedt, táltostól vont Noé bárkája, amint éjnek évadján, vagy nótás hajnalokon hazafelé vitorlázott a kaszinói mulatságok legyengült lovagjaival, vagy amint a Lovag a rongyos kóchuszár. Százszorszép a buba, Csodába illő mese vár, Egy régi skatulya... Rettenthetetlen hős vitéz, Az ólomkatona! Tündérországban rája vár, Szép, Tündér Ilona. Ezüst, a bádog trombita. Valódi a vonat! Ezen utaz be a fiam, Orszlágt-világokat... Egy óramüves gépmadár, Napcsókos égbe hiv, — Csöpp szárnyain csapongva száll, A képzelet, — a szív ... múlt héten panaszolta el ezeket a jelenségeket, (ugyan hányadszor?) Rákosszentmihály elnémult budget-vitája alkalmából és rámutatott,,i hogy a költségvetés már csak rovatos táblázat, amelyet a számvevőségek sablonosán tölt© nek ki. Olyan, mint a mai községi; (autonómiai. Örvendünk, hogy a vármegye gyűlésén, (hivatott és értékes férfiak szintén hangot adtak a jogos panaszoknak, de — siajnjo's |—i .egyelőre nem várhatjuk az orvoslásukat. Az jdői fogja1 azt is meghozni, mint ahogy lassan, de kérlelhetetlenül készíti Nagymagyarországi hatalmas fővárosát, Nagybadapestet is. szomoru temetések és vidám keresztelők menetének élén ünnepélyeskedett cilinderes ko- csisával és kopott fényűzésével. Az öreg fiák- keres cilinder nélkül nem ült a bakra, sőt lakodalmi alkalomkor a lovak sörényéből sem hiányozhatott a pántlik^’. . _. Sietek megnyugtatni azokat, akik rezignált soraimból arra következtetnek, hogy az öreg szentmihályi bérkocsist, netalán valami baj érte. Szó sincs róla. Nincs annak semmi baja, — nem olyan fából van faragva. MindL össze az történt, hogy leszállt a bakról és többé nem óhajt gyeplőt fogni a kezébe. A cilindert a fogasra akasztotta, »micisipkát« tett a fejére, és kijelentette, hogy ezután inkább ku- cséber lesz. (Ámbár ez is olyan kiveszőiéiben lévő foglalkozás.) Van már Szentmihályon e lég autó, ő bizony nem fog a lovakkal vesződni. Nem érdemes. Kinek kell már az lejőkelő lovasfogat? Az embereknek már nincs erre1 érzékük... [ ...Talán igaza van az öregnek, ő meg fog élni ló és kocsi nélkül, akár a jég hátán jis. Valószínűleg Szentmihálynak se fog nagyon hiányozni az utolsó fjákker De vagyunk még néhányan, akiknek fáj az, hogy a velencei gondolát kiszorítja a motorcsónak, hogy ■ a pesti Andrássy-uton a kedvesen döcögő omnibusz helyett autóbusz szágti'd és hogy a szentmihályi utcáról eltűnik a Weísz bácsi Niederes« hintója. Kárpáthy László dr S a játékok mind boldogok, Perpatvar nincs soha! Érintetlen szépségű itt, A lélek mosolya ... Kutya, mackó, nyuszi, kacsa, Békésen összefér .. Álomkastélyba este mind, Együtt aludni tér. Káprázatos e csepp világ; Ennél szebb nincs talán! Csengő kacajok zengenek, Fiamnak ajakán, Lázas örömmel ünnepel, Ujong a mesevári Százszorszéppel, ma esküszik, A boldog kóchuszár,,. Zagyva Mária. Búcsúzik a szürke a sárgától... Boldog világ.
