Rákos Vidéke, 1936 (36. évfolyam, 1-51. szám)

1936-08-23 / 34. szám

XXXVI. évfolyam. Rákosszentmihály, 1936. augusztus 23. vasárnap. 34. szám. RÁKOS VDIKi — Társadalmi, közigazgatási és közgazdasági hetilap, Rákosszentmihály nagyközség és szám«« egyesület hivatalos-lapja. — Szerkesztőség és kiadóhivatal « RÁKOSSZENTMIHÁLY, Szentkorona>atca 103. Telefon : Rákosszentmihály 31. Megjelenik minden vasárnap. Felelős szerkesztő: BALÁZS0V1CH ZOLTÁN Előfizetési ár : Egész évre 10 pengő Fél évre 5 pengő Negyedévre 2 P50 fill. Egyes saia ára. 24 fillér. Postatakarékpénztár csekkszámla : 647. sz. Falra borsó. A felnőttek állatvédő egyesületet alapíta­nak és rendőri büntetésekkel sújtják a lelkek len (állatkínzást. Az iskolákban évente tartják a madarak és fák napját és az állatok s z ere le­tér e, kimélésére oktatják a gyermekeket. A templomban szeretetről és szelidségről prédi­kálnak. A népművelő előadásokon, rádióban, és egyebütt a jóra tanítják a felnőtteket és kis­gyermekeket egyaránt. A társadalomban te­kintélyes egyesületek, Mansz és más hason­lók az állatvédelemről rendeznek előadásokat és 'Szervezkednek a derék cél előmozdítása érdekében. Ellenben az utcákon napróil'nap- ra találkozunk durva, vagy részeg klocsisokkal, kik túlterhelt lovukat rugdossák, ostorozzák éjs szörnyű káromkodásokkal öklözik. És látunk tisztes háziasszonyokat, akik fejjel-lefelé lógat­va cipelik haza a piacról az iélő bároméit...- És olvasunk elvetemült emberről, aki bosszú­ból késsel levágta a szomszédja lovának ja fülét. Olvasunk haragos, lelketlen szomszédi ró}, aki agyonlövi a szomszédja macskáját... És olvasunk a kis cinkéről, mely halálos tragé­diával fizetett meg az emberekbe veteitt bi­zalmáért. r A pajkos és rosszlelkü gyermekek sok kárt okoznak mindenhol, de valahogyan fa. luhelyen mégis más az erkölcsük. A paraszt- gyermek ismeri és becsüli az állatot, tudja, hogy az ember milyen hasznát veszi, az énier kés és hasznos madarak értéke sem ismeretlen előtte és ha megdézsmálja a szarkafészket, ül­dözi a héjját és a kártevő állatokat, a jóbará­tainkat kíméli és védelmezi;. A ífőivároskörnyéki se nem úri, se nem paraszt csemeték érzéketle­nek, szófogadatlanok és többnyire szívtelenek. Itt nem marad békében virág, palánta, ültet­vény, hasznos és kedves állat. Itt nem mar&d épen villám-körte, utcai névtábla, házszám­tábla, kapufelirat, kerítés és falihirdetmény. Itt az elrettentői példák sem használnak és a villa­mosra ugráló gyermekhad minden évben le- tója szörnyű adóját néhány véres, elgázblás a- lakjában. r > Miért van az, hogy falra borsó itt minden jó szó és törekvés ? Mjért 'olyan lelketlen a, véd télén állattal szemben felnőtt és gyermek egy;- aránt? Miért nem tiszteli e so juoáxfeAZo^ b másök tulajonát? Miért van az, hogy akkor is kárt okoznak a rongálással, amikor nekik ma­guknak semmi hasznuk sein származik abból? Ezeket a rut cselekedeteket nem hivatásos bű­nözők követik el, hanem egyébként tisztessé­gesnek tartott emberek és jobb családok is­koláztatott gyermekei! Nem lehet silányabb ez az emberanyag a többinél, tehát csak neve­lésében és! a fegyelmezésében lehet a hiba. Még pedig nem az iskolai, ,a hatósági1, a tár­sadalmi, hanem a családi, a szülei, az otthoni gondozásban.Az otthon lelkivilága fertőzött bi­zonyára, ihogy nem képes a gyermekét kellőit képen fegyelmezni. Másként nem lehet miegt- fejteni a szomorú jelenséget, amely hétről-- hétre megdöbbentő és elcsüggesztő hirek alak­jában mutatkozik meg előttünk. Szeretetről beszélünk megannyiszor és azt 'hirdetjük, hogy szomorú világunkat' csak a szeretet uralomra jutása változtathatja meg. De szerethetik-e egymást az olyan émbjerek, a- kik a tehetetlen, védtelen és nekik nem vétő állatot sem tudják szeretni és yérengzjő kegyet­lenséggel .bánnak vele? És szerethetik-e egymást az olyan embe­rek, akik még haszon nélkül is kán tudnak o- kozni egymásnak és a mindnyájunk zsebéből verejtékes gonddal szerzett közvagyont roni­Rövidesen már jelentettük, hogy a mindl- szenti Tesz nagyarányú, több napoin át tartó ünnepélyt rendezett. Az egyesület élén Taraba József dr. tanácsosplébános áll, aki ezzel az u- jabb ténykedésével megint országos visszhan­got keltett- Az ünnepély-sorozat néhány neve­zetesebb mozzanatáról, mely közvetlenül az ő személyéhez kapcsolódik, a1 alábbiakban a- dunk szjáimot: f A kenyér. A gazdák napja látványos aratóünnepély Ível és kenyéráldással kezdődött, amit Taraba dr. végzett és a kenyérről a következőket mont bottá: — Szent a kenyér, mert az Isten adta! a jmi életünk fenntartására. Szent a kenyér, meri Krisztus is a kenyér színét választotta földi la­kóhelyéül. Minthogy a kenyér megélheié t for­rás, ezért sajnos, irigység tárgy(a js az ember rek között. Ezért küzdenek, folytatnak testvér- harcokat, háborúkat a nemzetek és egyebek.. Fontos és nagy szerepet játszik a kenyér az emberiség életében. Azért imádkozzunk, hogy az Isten áldása teremje meg a kenyeret. Az aratók, a földművesek dolgoznak kint a mezőn a kenyér betakarításával. Nemzetfenntartó mun kát végeznek. Megérdemlik, elvárhatják mind­nyájunktól, hogy megbecsüljük őket, hogy testvéri szívvel együt (éreztünk velük.. Ez .ja kenyér, amit most megáldunk, jelképezze az egész ország kenyerét. Legyen benne egész ség, legyen rajta békesség, jusson belőle min­denkinek. Ne legyen olyan ember ebben az or­szágban, akinek ne jutna elegendői Ezt kéri- jük az Istentől és a társadalom vezetőitől is. Amíg sashalmi otthonomból a Rákos Vi­déke szerkesztőségéig ballagok, útközben a yjiláig folyásáról elmélkedem. Nem mondhat nám, hogy uborkaszezonban élünk. Csak úgy torlódnak az 'események. Szegedi ünnepi íjá? tékok. Miskolci hét. Á bridzs k'rály Budapes­ten. És mindenek fölött a berlini olimpiász, amelynek hírei mind az öt világrészt izgalom­ban tartják. Épp az imént hallottam a rádió­ból, hogy egy birkózó névrokonom olimpiai bajnokságot nyert. Büszke vagyok rá., De másféle hirek is vannak. Spanyolor­szágban áll a véres bál. Több országból sií- lyos zavargások hire érkezik. Magyarhonban felhőszakadás, jégverés. Úgy látszik, mégsem csupa ünnep a világ... A sashalmi templom mellett megyek el. Múlt vasárnap két kedves, nagyreményű fiatal pár esküdött itt örök hűséget. Szívderítői, üdj!­gálják és pusztítják? , Kíméletlen eréllyel kellene ^zt a helyze­tet megváltoztatni. A szép szió és jó akarat csak falra hányt borsó. Adjon az Isten boldog őszt és jő telet, mely­ben jut bőven az arató munka gyümölcsé­ből s bizakodva nézhetünk a -szebb magyar jövő felé.« r Mi a Tesz programja? A yliszközgyülésen Taraba dr. elnök be­vezető beszédében ismertette1 a ^Társadalmi Egyesületek Szövetségének programmját, mely nem más, mint az egymás közötti bé­kesség, egymás iránti méltányosság s a kö­zös munka, mely előbbre viszi a társadalmat, mely felkarol minden egyes társadalmi oszj tályt. Az emberek könnyen hajlandóak egy­mást, vagy a másik miunkáját lebecsülni. \— Ezt kell kiküszöbölni. Egy nemzetet, egy testeit alkotunk mindnyájan s mindnyájunk javáiiikell dolgoznunk, mert ha egyik megbetegszik, át­hat a többire is. í A Társadalmi Egyesületek Szövetsége va­lóságos Isten áldása népünkre, mert azt mun|- kálja, amire a porbasujtott, de élni akaró ma­gyar népnek legnagyobb szüksége van: össze­tartást, egységet és lankadatlan alkotó mun­kát. Úgy tapasztaltuk, hogy a politika, túlér­zékenység és féltékenység csak széjjelválaszt- ja az embereket de a munka közösségre nevel és örömet ad. Szervezetünk, amely minden társadalmi ré teget felölel, tavaly a jód sikerült Mindszenti Munkahéten az iparra, kereskedelemre, nép­művészetre, közegészségügyre, háziiparra .te­relte a nagyközönség figyelmét, most a gar­dák tiszteletére jöttek össze. (Folytatása következik.) tő állomás az események forgatagában. A fia­talok talán a szebb magyar jövő felé indulnak, kézenfogva, hittel, reménységgel és szeretettel a ’szivükben. " ( De amint a református kulturházhoz éirek, már szomorúbb gondolatok rajzanak fel a lel­kemben. Itt lakott a felejthetetlen Móricz Pák s 'róla eszembe jut a többi értékes név az utób­bi hetek veszteséglistájáról. Ezlen a héten sze­pesi Kuszka Jenő, a festőművész hagyta itt a földi tájakat, amelyeknek ihletett szerelme­ké volt. ’ • Tovább megyek. A házak ablakából ki­hajlik a rádió. Zene szól mindenünnen. Soha még nem volt a muzsikának ilyen nagy sze­repe az emberek életében, mint manapság. A zene azelőtt is életszükséglete volt az érző lel­kű embernek. Vigasztalta fájdalmában, vidí­totta örömében, a templomban Istenhez emel­Taraba plébános munkában. Gazdák és halászok napja. »L mi, aK.TK.Tg.-aB, «gs^ Szól a zene.

Next

/
Oldalképek
Tartalom