Rákos Vidéke, 1936 (36. évfolyam, 1-51. szám)
1936-08-16 / 33. szám
XXXVI. évfolyam Rákosszentmihály, 1936. augusztus 16. vasárnap 33. szám RÁKOS VIDÉKÉ — Társadalmi, közigazgatási és közgazdasági hetilap, Rákosszentmihálynagyközség és számos egyesület hivatalos lapja. Szerkesztőség és kiadóhivatal: RÁKOSSZENTMIHÁLY, Szentkorona-utca 103. Telefon : Rákosszentmihály 31. Megjelenik minden vasárnap. Felelős szerkesztő : BALÁZSOV1CH ZOLTÁN Előfizetési ir : Egész évre 10 pengő Fél évre 5 pengő Negyedévre 2 P 50 fill. Egyes szám ára 24 fillér. Postatakarékpénztár, csekkszámla: 647. sz. Széni István öröksége. Megint itt van Szent István napja, a szokásos ünnepi külsőségekkel. Ünnepi játékok, felvonulások, hangversenyek, tűzijátékok, gyón gyös bokréta, népünnepély és még sokféle kedves gyönvörüsége a szemnek és a fülnek. Az idén még szebbé, még változatosabbá a- karják tenni az ünnepségek sorozatát, azzal a nem titkolt céllal, hogy az idegenforgalom még jobban fellendüljön. A salzburgi ünnepi játékok mintájára évenként megismétlődő világ-attrakciót akarnak teremteni Szent István hetéből, mint ahogy ezt a célt szolgálná a Szent László hét évenkinti rendezése is. Mindez nagyon szép és szükséges, Nem kell magyarázni, milyen fontos az idegenforgalom és mennyire hasznos az, ha az idegenek közelebbről megismerik Magyarországot és magukkal viszik innen a magyar igazságban való hitüket és meggyőződésüket. A mi magyar lelkűnknek is kedves ez at sok'szép ünnepség. Kell ez mind. De közben ne felejt- kezzfünk meg Szent István ünnepének igazi lényegéről és belső tartalmáról. Trianon óta látjuk csak igazán, mi volt Szent István országa a múltban és mi kell, hogy legyen a jövőben. A revízió ügye hol jobban áll, hol rosszabbul, aszerint, ahogy a világesemények rázós kerekei forognak. Túlzott optimizmus nélkül mondhatjuk azonban, hogy ma már az egész világ ismeri a magyar kérdést és egyre nagyobb a világ rokonérzése inán tunk. Az egyre növekvő megértést és rokon- szenvet céltudatosan és okszerűen kell a magunk javára fordítanunk. Minél jobban érik a vetésünk, annál jobban kell mindenfajta jégverés ellen már eleve védekeznünk. Mindenekelőtt magunkkal kell tisztában lennünk. Ha üt a revíziói órája, akkor ínár pontosan és határozottan tudnunk kel!, hogy mit akarunk. Akkor már késő a tanakodás, »házi« megbeszélés, belső perpatvarok kiegyenlítése — ha akkor határozatlanok vagyunk, évtizedekre vagy évszázadokra elronthatjuk a mai- gyar jövendőt. Kétségtelen, hogy elrabolt területeinket vissza akarjuk szerezni, ha nem is épen centi- méternyi pontossággal ragaszkodunk régi határainkhoz. De az is kétségtelen, hogy nem e- Iegendő, ha Szent István országának csupán külső képét, helyrajzi körvonalait rajzoljuk ki. Mi nem akarhatunk mást, mint az igazi szentistváni birodalom helyreállítását. Nem, csak területi kérdésről van szó, hanem az ezeréves múlt szerves folytatásáról. Csak a régi, bevált pillérekre építhetünk, amelyeket Szent István alapozott meg, s amely pillérek ligyszólvián egész Európa boltozatát tartották a századok viharában kelet és nyugat ütközőpontján. Szent István öröksége nemcsak »ez a föld, melyen annyiszor apáink vére folyt«, hanem mind az a szellemi és erkölcsi érték, amelyért apáink vére, sőt a saját vérünk is folyt. Szent István nagy és dicsői örökséget hagyott reánk, s ennek a nagy örökségnek kimerít- heteden, fényes »leltára« mégis összefoglal hajtó ebben az egyetlen mondatban: »Szűz1 Mária országa Szent István koronája alatt.« Ezt aá országot kell nekünk nemcsak területében visszanyernünk, hanem mindama feltétellel e- gyütt, ámelyek lehetővé teszik, hogy valóban és mindenképen Szent István országában folytathassuk jövendő életünket úgy a magunk, mint egész Európára és a világ javára. Ennek a tudatnak az erőteljes kiépítése a szentistváni ünneplés lényegé. Minden tűzijátékon felül ez a legfontosabb, Aki tehát szfe- személy szerint nem vehet részt a parádés látványosságokban, lélekben az is ünnepelhet — Szentmihályon, Sashalmon, vagy akár a legkisebb faluban. A falusi pap egyszerű kis templomban leiemelheti a lelkeket a sZenfistr váni eszmék magaslatáig. S aki ezen a napon felindítja lelkében az akaratot Szent István igazi országának visszaszerzésére: az jól ünnepli Szent István napját. Kárpáthy László dr. Tökéletesen megtelt nézőtér búcsúztatta a Szalay színtársulatot csütörtökön este a Kert színházban. A közönség zugó tapssal fogadta és virágokkal halmozta el távozó kedvel t- jeit és meleg tüntetést rendezett a társulat nevében búcsúzó Szalay igazgató mellett. A közönség kedves ajándékot kapott a bucsuz.- tatón: bemutató előadást. A Csavargó lányt, az Erzsébetvárosi színház nagy sikerré .fejlőr dött operettjét játszották éppen azon a napon, amikor Budapesten az ötvenedik előadás ünnepéhez jutott el. Az Erdélyi darab zenéje feltűnően sikerült, szövege is mulatságos és ke- vésbbé sablonos, csak a valószínűség és logika szempontjából kell engedményt tenni a nyári operettnek. A közönség csákóéin nrndem számot megismételtetett, némelyiket többször is. Taps, kacagás ki nem fogyott az [éjfél fiáéiig nyúló vidám estén. Az előadás ügyes és buzgó volt. Földessy Lilla, Csanády Ila, Surányi Ila, (végre megint jó szerephez jutott ), Egyed Lenke, Lédeczy, Gaál, Sass, Révész nevét még egyszer ideiktatjuk, ezúttal utoljára, mert a társulatot Szalay igazgató újjászervezi, és a mostani együttest többé nem láthatjuk együtt. Csanády Ha, Földessy Lilla, Lédeczy Antal, Szalma Lajos, Tövisháti és a zenekar marad meg az idei társulatból, mely pénteken korán reggel elutazott Rákosszentmihályról és Hatvanban fejezi be évadját. Szombaton este oft az Érettségivel kezdték meg az előadások sorozatát, és a kitűnő darab, nemkülönben méltó előadása már az első este igen nagy sikert hozott a társulatnak. — Szombaton nagyon jól szórakozott a mérsékelt számú közönség a változatos és mulatságos, bár kissé borsos kabaré-előadáson. Örömmel fogadták a tavalyról népszerű Reviczky Andort és Antalffy Józsefet, a kikhez a kitűnő komikus, Káldor Jenő csatlakozott. Téglássy Emmi és Radnai Irén volt az est szívesen fogadott két hölgyszereplő je. Valamennyien helyükön voltak és rászolgáltak a tapsokra, — Vasárnap délután elég nagy érdeklődés mutatkozott a gyermek előadás iránt, este pedig telt ház kacagott ;a, Szíerel- mes az anyósom cimü igen mulatságos régi bohózaton. Tihanyi Marika remekelt az anyós alakjában, Ekecs Ferenc fáradhatatlanul dolgozott, hogy a közönséget mulattassa. El is érte célját. Moóry Lucy szép, lelkes és ügyes volt passzív szerepében is. Ekecs Jánosban jói organiumu, rutinos színészt ismertünk meg. Örömmel láttuk viszont a kitűnői Bihari Lászlót és feleségét. Három műkedvelő is vett részt az előadásban, még pedig teljesen beleilleszd kedve az együttesbe. Szlavkovszky Sándor ezúttal is megmutatta, hogy hivatásos színésznek is kitünően beválnék. Igen jó volt Fábián József mulatságos alakítása is és kisebb szerepében kifogástalan Kovács Dénes. MŰSOR: Szombaton és vasárnap este a Komédia Orfeum vendégjátéka. Vasárnap délután fél helyárakkal a Szerelmes az anyósom kacagtató bohózatot ismétlik meg, amely múlt vasárnap oly nagy sikert aratott. Természetesen ezúttal is Ekecsék játszik a főszerepeket. Kezdete 5 órakor! — Kedden Ekecsék rendezik a Muzsikusok cimü háromfelvoná- sós életkép előadását. A darab annak idején a Magyar Színház nagy sikere volt. Előkészületben a Nyári kaland nagy táncos operett. A kertszinházban a rendes előadások aug. 20-án véget érnek ugyan, de Ekecs Ferenc u- gyanott kabaré előadások sorozatát rendezi mig az idői megengedi. A Szalay színtársulatot nagy szeretettel fogadták Hatvanban.A szépszámú közönség elragadtatással fogadta szombaton az Érettségi előadását. A társulat augusztus végéig marad Hatvanban és szeptember elején távozik Mezőkövesdre. Csonka hazáik ismét ép lesz! Magyarország nagy volt, szép volt, Beragyogta a kék égbolt, Bokrán, fáin virág virult, A rónáin pipacs pirult; Csipkés habok locsolhatták, Füttyös szellők csókolgatták, Meg volt áldva széppel, jóval, Madárdallal, nótaszóval. Irigyelték, szétszaggatták, Árulóknak dobták, adták, Leteperték, megtaposták, Sóhaját is vérbe mosták! Haldoklóit, hát bátran mertek: A magyarra béklyót vertek! Ha jöttekj a remény.esték,: Az álmát is lopták, lesték! Most is lesik, tépik űzik, Rabbilincsét összébb fűzik, S megtöltvén a tömlőcöket, Sanyargatják, irtják őket! Korbács suhog, puska durran, Könnyük perren, vérük csurran, A bakóhad bízik, — mégis: Kidéről a magyar ég is! Csonka hazánk ismét ép lesz, Mint a múltban: nagy lesz, szép lesz ! Széttördeli a bilincsét, S visszaszerzi minden kincsét! Fényt ragyog a Hadakutja! Kiapad a könnyünk kútja, Csaba népe, Árpád hona, Nem marad rab ! Nem! Nem;! Soha! Báthory GábbL Színház.
