Rákos Vidéke, 1936 (36. évfolyam, 1-51. szám)

1936-08-02 / 31. szám

XXXIII- évfolyam Rákosszentmihály, 1936. augusztus 2. vasárnap 31. szám RÁKOS VIDÉKÉ — Társadalmi, közigazgatási és közgazdasági hetilap, Rákosszentmihálynagyközség és számos egyesület hivatalos lapja. — Szerkesztőség és kiadóhivatal: RÁKOSSZENTMIHÁLY, Szentkorona-utca 103. Telefon : Rákosszentmihály 31. Megjelenik minden vasárnap, Felelős szerkeszt©: BALÁZSOVJCH ZOLTÁN leleten : itaKosszemminaiy 31. — * Postatakarékpénztár csekkszámla; 647. sz. Előfizetési ár ; Egész évre 10 pengő Fél évre 5 pengő Negyedévre 2 P 50 fill. Egyes szám ára 24 fillér. A szinuszéul szól. de olvassa el ilidenll! A magyar színészeknek szeretnék valamit [mondani, őszintén, nyíltan, és ezen a he­lyen, hogy nagyobb nyomatékot nyerjenek e- zek a szerény megjegyzések. Ne bántsa meg fáz érzékenységüket a közlésnek ez a módja, hiszen elég tanujelét adtam velük szemben, egy életen át a lelkesedésemnek, a megbe­csülésemnek és szeretetemnek. Mostanság is elég szemrehányást kapok a felületesen gonr rdolkozó emberektől, akik azzal vádolnak, 'hogy az általánosan megszokottnál bővebben fog­lalkozom a színházunk ügyeivel, és rózsaszínű pápaszemen nézem a dolgait. A gáncsoskodás téves és igaztalan, mert a magyar színészet ügye ma elsőrendű nemzeti és emberbarát! kérd dés és ha valaha, úgy ma igazán kötelességé minden igazlelkü magyar embernek, hogy sze­retettel, sőt némi áldozatkészséggel felkarolja azt. A vidéki színészet minden állomása dön­tői fontosságú a csonkaországban, amelyben/ az érdemes művészek százai éheznek és nyol- morOgnak. A magyar színész azonban ma is betölti nemes hivatását és becsülettel teljesíti kötelességét, sőt még jobban és nagyobb ön- feláldozással, mint a bőség boldog napjaiban. Ma már a kis társulatok sem szorulnak kegye­leted elnézésre és leereszkedő, kegyes pártfo­gásra, mert tisztességes előadásokkal, verejté- kes és eredményes munkával nyújtanak ellen­szolgáltatást a szerény belépődijakétít. A kis országban annyi tehetséges és kötelességtudó művész küzd a mindennapi kenyérért, hogy a selejtes anyag régen kihullott és a hajdani ita­los, könnyelmű komédiások már csak a bohó­zatokban és adomákban szerepelnek. Az a kü­lönbség pedig, ami a najgjy és kis társulatok tel jesitőképessége és előadásai között elkerülhe­tetlenül és természetszerűen jelentkezik, bőséf- ges kiegyenlítést nyer a helyárakban mutat­kozó különbségben. Komoly meggondolással és fogékony lelkiismerettel tehát senki sem nézheti le a kis társulatok munkáját és fö­lény es kedéssel nem1 bújhat ki a támogatását pa roncsoló kötelessége alól. A mi helyzetünk, itt Rákos szent m i há 1 yo n, az átlagosnál is kedvezőbb, mert a mi színtár­sulatunk az ország valamennyi hasonlói kis színtársulata között elismerten a legelsők kö­zé tartozik. Éppen ezért szeretném valamire figyelmeztetni, amitől — fájdalom -ima nem mentes egyetlen színtársulat sem. Ez a helyes magyarság kérdése. Nem a szivbelj, lélekbeli magyarságé, mert ebben, hála Istennek nincs hiba, hanem a nyelvbeli magyarságé. A szín­pad szószék, a színpad katedra, a színpad (Ol­tár, ahonnan nem szabad a mételyt terjeszteni, még ha az annyira általánosan bele is ette magát ,az Újabb magyar irodalomba, ujságji,- rásba. közbeszédbe és színpadi nyelvbe. Ezt a fertőzést irtani, tisztítani kell és elsősorban hivatott erre a magyar színész, akinek a szár* jóból minden magyartalanság mint csontig ható darázs csip és égeti a lelkünket. Egy kis á>nb[ráláttál, önfegyelemmel megtisztíthatják a nyelvünket és az édes magyar beszéd tiszta , szépségéből zlendüi meg az ajkukon olyankor, is, amikor az író felületessége hibás szöveget ad eléjük. ( Néhány kiáltó példa a legutóbbi hetek ta­pasztalataiból : Nem mondhatjuk azt, hogy »kiosszuk a szörlepeket«, »megfürösszük a gyermeket«, ha­nem »kiosztjuk a szerepeket«, »megfürösztjük a gyermeket.« Az osszuk, íürösszük alak fel. szólitó; mód és csak ebben az esetben «helytállni.­-A »késni« nem tárgyas ,ige. Tehát nem lehet »lekésni« a vonatot, a próbált, stb., ha­nem csak el- (vagy mondjuk le-) lehet késni a vonatrjól, próbáról. A lemondani is ilyen. Te­hát nem lehet »lemondani az előadást«, hanem egyszerűen lemondani, vagy lemondani az e!oí- jadjásirjól, fellépésről, stb. A magyar ember nem megy valamilyen darab hoz a színházba, hanem dar abba megy. Tehát nem az »Ember tragédiájához1«, hanem «z »Ember tragédiájáéba. Ebben a for­mában benne van a magyar nyelv egész lel­ke s ezt hamisították meg a New York kávé- házban, amikor a masamódlányok és beszivár­gott idegenek rut nyelvrontását eisajátitotfák és foVább terjesztették. Az épnyelvü magyar ember nem használ gyűjtőszó mellett többes számot. Tehát nyelv- gyilkolás az, amikor azt hallom, hogy a »többi vendégek még nem érkeztek meg.« A többi vendég nem érkezett meg, amiként a sok, az összes, a valamennyi sem tűri meg maga mel­lett a többes számot. Sőt az is magyartalan, hogy »Romeo és Júlia elmentek ibolyát szed­ni«, mert magyarán ezt úgy mondjuk, hogy Romeo és Julia elment stb. Minduntalan halljuk azt a förtelmes be­szédet is, hogy »majd megérdeklődöm a tíol­Csütörtökön zsúfolt ház. így igen! Szép idői, jói kedv, hangulat. A társulat értékes tagja az általánosan szeretett Csanády Ila jutalom- játéka volt, rengeteg virággal és mindenekfe- lett az Ekecs-pá'r vendégszereplésével A fe­hérvári huszárok operett még a múltkori fel­lépésüknél is bőségesebb alkalmat szolgálta­tott úgy Tihanyi Marikának, mint Ekecs Fe­rencnek, hogy elmulattassa a közönséget. Volt is olyan sikerük, hogy csal úgy viharzott tő­le a nézőtér. A szépen fejlődő Antalffy Józsefi' volt még szívesen látott vendége az előadás­nak.— Pénteken ismét igen sokan jelentek meg Egyed Lenke jutalomestjére.. A ma éjjel szabad vagyok operettben fösvényen szabták ki szerepét, de igy is igen jó perceket szer­zett a közönségnek, mely hangos kacagással és sürü tapssal fejezte ki elismerését — Szombaton délután ijesztően kis közönség" e- lőtt Az alvinci huszárok operettet játszották, este pedig a budai szinkör Csárdása volt a di­cséretes gyorsasággal bemutatott újdonság. Elég szép közönség nézte. Naiv a meséje, ^is­mert alakokkal és sokat használt motívumok­kal dolgozik. Nem is tart riá igényt, hogly túl­ságosan komolyan vegyék., de a céljának megp felel, kellemes szórakozást nyújt, lehet nevetni és könnyezni is, különösen az utolsó felvonás jeleneteiben. Zenéje tetszetős. Jó nyári ésfet biztosit a néziőknek. A társulat igyekezettel tá­lalta feli; főként Lédeczy pompás maszkja és hatásos játéka tűnt ki. Gaál virtuóz táncával szerzett tapsokat.— Vasárnap délután nagy közönség, sok taps és hangos nevetés a Kati got.« Az érdeklődni sem tárgyas ig,é, a »meg- igekötc pedig merőben felesleges. Érdeklőd­ni csak valami iránt lehet, tehát vagy azt mon­dom, hogy »majd érdeklődöm a tííolog i rjáí n t,« vagy pedig, hogy »majd megtudakolom, kifür­készem, kikutatom stb. a dolgot, mert ezek viszont már csakugyan tárgyas igék. Aki a magyar nyelv apostola, már pedig a magyar színész hivatása ez, az tudjfon is magyarul és a helyes, tiszta, nemes magyarságot terjessze, ne a rut és irtani valói hibákat. s Sok visszaélés történik az igekötők feles­leges és helytelen használatával is. »Lenyomo­zom«, »leadom«, »benevezek-», bebiztosítom, ki­vizsgálom és számos más társa rossz és [ma­gyartalan., Nem szarvashiba, de az irodalmi nyelv­vel ellenkezik az a szórend, amely a dunántúli tájszólás nyomán terjedt ej. «Megnézem, nem-e Kiss Péter érkezett meg?« Az irodalmi nyúlva ben elfogadott szórend ez: »Megnézem, hogy nem Kiss Péter érkezette meg?» Vagyis a kérdő »-C« nem a nem,, hanem az ige után kö­vetkezik. Csak a legkirívóbb eseteket akartam ; el­sorolni. Ha újabbakat tapasztalok, azokat is felemlítem. Ahol olyan intelligens, olyan leilkes és nemes szándékú színészek működnek, mint minálunk, ott a tökéletes munkához tartozik, hogy ezekre a sajnálatosan közkeletű magyar­talanságokra is vigyázzanak. Boldog' lennék, ha ezek a sorok egy-két uj hívet hódítanának ennek a felfogásnak és néhány uj apostolt nyernénk a gyomot irtó hazafias munka szá­mára. gyeiie ki előadásán. Este a Csárdás még job­ban tetszett; mint a bemutatón. Telt ház! — Hétfőn harmadszor és utoljára került színre az évad legjobb darabja, az Érettségi, mely 'ezúttal is telt házat vonzott. Kedden megint igen élvezetes estét nyúj­tott a szinház. Sass Imre jutalom játéka alkal­mából a Légy jó mindhalálig szerepelt a mű­soron. Mikor az énekes-bonviván ilyen dara­bot választ, már igen finom Ízlésről és mű­vészi ambícióról tesz tanúbizonyságot. Ennek különben már sokszor tanujelét adta a jutal­mazott, aki ebben az évadban számos jellem- és úgynevezett zsáner-szerepben szerzett a szo­kottnál is sokkal értékesebb tapsokat. Ezúttal mint a darab rendezője is méltó- volt a babé­rokra, mert a forgószinpadra irt Mójricz da­rabot nemcsak ügyesen rendezte, hanem a színváltozások kérdését is ötletesen megoldot­ta. A jőlelkü öreg tanár alakjában élethü és közvetlen volt. Telt nézőtér és sok virág fejez­te ki a közönség szeretetét és elismerését. Az előadás másik szenzációja Tihanyi Marika ven­dégjátéka volt. Nyilas Misi nehéz és kényes szerepét játszotta igazán kitünően, őszintén, egyszerűen, ízléssel és szivet sajogtató köz­vetlenséggel. Az utolsó felvonás nagly drámai kitörése megrendítő és elragadó volt. A méltán ünnepelt táncos szubrett, a kitűnő komika fé­nyesen igazolta, hogy izről-izre művésznő, a- kit tavaly joggal tett meg; első- Jdedvteltjévé nem- könnyen hevülő közönségünk. Az elfogadható előadásban ezúttal is kivált Lédeczy maszkban, játékban, egyaránt elsőrangú igazgatója. Mi­lyen élethü és igaz volt! Bármely színpad (di­S z í n h á z. \ i

Next

/
Oldalképek
Tartalom