Rákos Vidéke, 1935 (35. évfolyam, 1-51. szám)
1935-09-22 / 38. szám
XXXV. évfolyam. Rákosszentmihály, 1935. szeptember 22. vasárnap. 38. szám. RÁKOS VIDÉKÉ TÁRSADALMI, KÖZIGAZGATÁSI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP. RÁKOSSZENTMIHÁLY NAGYKÖZSÉG ÉS SZÁMOS EGYESÜLET HIVATALOS LAPJA. Szerkesztőség és kiadóhivatal: RÁKOSSZENTMIHÁLY, Szentkorona-utca 103. Telefon : Rákosszentmihály 31. Megjelenik minden vasárnap. Felelős szerkesztő: BALÁZS0V1CH ZOLTÁN Előfizetési ár : Egész évre 10 pengő Fél évre 5 pengő Negyedévre 2 P50 fill. Egyes szám ára 24 fillér. Postatakarékpénztári csekkszámla: 647. sz. Hazafelé indulok a szentmihályi Nagykaszinóból. A Ferenc József-tér felett gépmadár úszik Mátyásföld1 felé. Odabenn a kaszinóban épen a boldog ferencjózsefi időkről beszélgettünk, s most szinte jól esik, hogy a piacteret Ferenc József-térnek hívják. De az a szálló gépmadár igen kiütközik a boldog idők romantikájából. Jámbor utasszállító gép lehet, — hiszen nekünk nincsenek harci repülő sárkányaink. Az embernek mégis az jut az eszébe, hogy manapság a repülőgép a legborzalmasabb hadi szerszám, s hogy a mi szegény országunk menynyire nincs még az ellene való védekezésre sem berendezkedve. Befordulok a Tisza István utcába. Erről a névről szomorú emlékek jutnak eszembe. A nagy vértanú roppant küzdelme nemzetéért, majd az összeomlás, a mcgCsonkit- tatás, és a reánk szakadt ezer baj és szenvedés. Bizony, az emlékringató kaszinói elandalodás után megint itt vagyok a mai szomorú világban. Az egyik ház nyitott ablakából harsányan bömböli a rádió a legújabb híreket. Azt mondja, hogy az abesszin háború most már elkerülhetetlen. Félő, sőt valószínű, hogy Olaszország gyarmati hadjárata súlyos európai bonyodalmakat von maga után. Más szóval: a világháború második felvonása a levegőben lóg. Szép kilátás. S vájjon' a mi revíziós üjgyünk hogyan illeszthető majd a sakkjátszma fondorlatos menetébe? Eltaláljuk-e a kellő húzásokat, vagy újabb igazságtalanságoknak nézünk elébe? A Rákosi-ut sarkán, a pádon, újságot olvas egy idősebb polgártárs. Látom a rikító alcimeket. »A háború a színes fés fehér fajok küzdelmének kezdete. — Európa a válaszúton. — Fekete és sárga veszedelem.« — Ej no, ott még talán nem tartunk. Ámhái4 van egy holdkóros barátom, aki azt magyarázza, hogy nekünk akkor lesz csak jó dolgunk, mivel hogy rokonai vagyunk a japánoknak. Ha Ázsiával tartunk, nem fogjuk a rövidebbet huzni. Badar beszéd. Mosolygok rajta, amig bekanyarodom a Sashalom utcába. De itt fölfelé kell menni, s.a kapaszkodásban a mosoly is elnehezedik. Könnyű nevetni a fantasztikus japán-magyar szövetségen, — de vannak nekünk komolyabb és sürgősebb ügyeink is. Itt Van az életbevágóan fontos dunai kérdés, amellyel nemsokára foglalkozni fog a világ kupaktanácsa. Sorsdöntő órák lesznek ezek, beláthatatlan következményekkel. Nagyon igaza van Herczegl Ferencinek, amikor azt sürgeti, hogy magyar és magyar közt ne legyen ellentét mindaddig, amig ez a válságos idő el nem múlik. Addig tegyünk félre minden viszálykodást, lés valósítsuk meg Isten békéjét. Már fenn vagyok a dbmbtetőn. Jobbra tőlem a református kulturház, szemben velem a sashalmi katolikus templom. Közöttük zöld mező s a katolikus és református isíenháza szelíd meghittségben néz át egymásra. Balra a Szent Imre kórház. A kertben lábadozó beteglek örülnek az őszi napsugárnak. A réten gyermekek játszadoznak, legelésző tehenek közt. Isten békéje... Jobbról finom hangfogón szűrődik át Budapest zaja, — inkább csak képzeletben hallom. A budai hegyek festői keretet adnak a képnek s valahonnan távoli harangszó zendül. Lehet-e az, megengedheti-e azt a mi Istenünk, hogy netán újabb csapások züdüljanak reánk? Az optimizmus aranyködén át látom a jövendőt, s úgy tetszik, mintha az égen gomolygó bárányfelhők Nagy- imagyarorszag térképévé alakulnának, ahogyan azt Mühl- beck Károly megrajzolta tavaly husvétkor. Már a sashalmi Gizella-uton járok. Nemsokára megérkezem csendes kis otthonomba, s kívül hagyok minden gondot Abesszíniától Kukáliáig. ... Hanem azért az Isten békéjével mégis van valami baj. Olvasom, hogy a magas politikában nehezen megy a Treuga Dei nyélbeütése. Úgy gondolom, hogy talán inkább alulról kellene megkezdeni a fegyverszünet megkötését magyar és magyar között. Például talán épen Sashalmon lehetne megkezdeni, ahol mostanában akörül dúlnak ádáz harcok: ki a jobb hazafi? Péter-e, vagy Pál? De végre csakugyan itthon vagyok. Az asztalomon levél vár. Az elszakított Felvidékről érkezett. A hangja kissé vigyázatos,miért hát ki tudja, kinek a kezén megy kérész tül, mire ide érkezik. De a sorok közül annyi bizakodás, annyi boldog magyar reménység mosolyog reám, hogy igazán félre kell tennem minden kishitűségemet. »A jmi vetésünknek meglesz az aratása. Csak meg kell egymást értenünk, barátom. Mondjátok meg az otthon- valóknak, hogy ne veszekedjenek és ne keressenek szálkát egymás szemében. Remélem, nemsokára egy asztalnál ehetjük a toros káposztát.« Hát ezt a levelet okvetlenül meg fogom mutatni a nagyharagu sashalmi testvégeknek. ... íme ilyen élményeken megy keresztül az ember — Szentmihálytól Sashalomig. Kárpáthy László dr Szentmiliylfii Sashalomig.
