Rákos Vidéke, 1935 (35. évfolyam, 1-51. szám)
1935-02-03 / 5. szám
' XXXV. évfolyam. Rákosszentmihály, J935. február 3 vasárnap, 5 szám.rAkos vidéké Tak»/i!!»ail»II, *íómuazuatAsi *s» g&0£ttAZi»AftAui hetilap. *8ÄW©SS*ENTRiieAL¥ és SXAiWOS e«YEsCLET HIVTTALHS L4IM*. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Eákoeszantmihály, Szentkorona-utca 103. TELEFON : Rákosszentmihály 31. Megjelenik minden vasárnap. Felelős szerkesztő: BALÁZS0V1CH ZOLTÁN. Előfizetési ár : Egész evre 1Ü pengő Fél övre 5 pengő. Negyedévre 2 P 50 fill. Egyes szám ára 24 fillér. Postatakarékpénztári csekkszámla: 647. sz Intézményes szegénygondozás. A szegénygondozás suiyos problémája országszerte gondut okoz így Rakosszentmihályon is, de még inkább Sashalmon, ahol a baraktelep még külön óriási tehertöbbktet jelent. A sashalmi jótékonysági bízót ság a múlt héten Réthey Ferenc dr. eínöklésével értekezle et tanod amelynek eredményeként a bizottság felkérte Bíró Bertalan dr. róm. kath. hitoktatót, hogy az intézményes szegény- gondozás előkészítő munkálatait végezze el. Ez a rendkívül ambiciózus* szinte apostoli lelkületű fiatalember úgyszólván „a nyomor specsa.istája.“ Szegről-vegre ismeri az egész pestkői nyéki nyomorzónát s épen a sa>halmi baraktelepen már edd g is igen jelentős eredményeket ért el önfeláldozó munkájával. Kérdést intéztünk Biró Bertalan dr.-hoz: milyennek látja e tekinieibsm a helyzetet és melyek nagy vonásokban azok az irányelven:, amelyeket előkés üő mm kaja során javasolni fog a b zodságnak? Bíró Bertolan dr. a következőkben nyilatkozott a „Ráitos Vidéké“ munkatársának : A szegényekről való gondoskodás szinte velejárója az egyháznak. A „szegények mind nsor lesznek veletek“ Krisztusi rnegállapuas természetesen nem jelenti az élet nyomorodotij (inak örök kiközösítését és szám- kivetését. Épen mert „vele-ek lesznek' je>zi, hogy mi is „velü-v“ vagyunk, hogy „velük“ keli lennünk. tey volt ez kezdettől fogva máig, a kereszténység története nem is más, mint a szegények szivén való melegedés: a jeruzsá emi ősegynazkoz ég élete, a szerzetesrendek, az intézményes állatni gondoskodás és ina is a paró- ciiiák rejtett szegényszolgáiaia állandóan erről beszél, bár nem zeng róla monda, nem rikolt plakát. A csendes segitőmunka lényege az intézményes szegénygondozásnak. Amikor nem százalékeredményekre, nem a prozedtizrnus kétesénékü eredményeire, nem harsonázásra törtetnek alattomban hanem hogy kevesebb legyen a könny, nyomor, ínség. A szegénygondozás másik jeleníts tulajdonsága, hogy ne eiegedjék meg szociádiastrom ázassál. Nem máról hálaapa kell tengődnünk, hanem egy élet áll rendelkezésünkre minden Keretével A szegénynek is! Ez volt azután az oka, hog/ csak a veíejeig nató és az állandósult szegénygondozásnak van s volt mindig igazi értéke. Az intézményes szegénygondozás tehát az, ameíy az igazi. A sashalmi barakkban ezt a rendelkezésre álló keretek és eszközök közt elég jelentősen sikerült -eiérni. Természetesén ehhez nem csekély összefogás szükséges. A sashalmi szegénygondozás adottságai azonban ényegesen mások, mint bárhol másutt az országban. Ezt mindenfelé hangsúlyoztam, még akkor is, amikor sokan az egri normát akarták ajánlani. így többek közt ép az egri norma megalapítója és kitervelöje, Oslay Oszvaid is belátta, h >gy ide nem egri, hanem csakugyan „sashalmi norma“ kell. Az egri norma egetverő eredményeket tud produkálni, ott, ahol a szegények mégis nem túltengő töt bségét alkotják az illető községnek, városnak. Ám itt Sa.-hilmon ép a ba- rakok miatt a község 14 ezer lakosa közül négyezer a földhözragadt Itt tehát önként adódó megoldásként mutatkozik az, hogy a bamkktelepet feltétlenül külön keli választani magától Sashalom közegének szegénységétől Nemcsak emiatt, hanem más, jelenleg ide nem tadózó 6s Budapesttel kapcsolatos városszociológiai és egyéb anomáliák miatt is, melyeknek csak a sze- gényügy és a mindenkitől elhagyatott embersereg vailja káiát. Magán Sashalmon természetesen az a szegény- gondozó rendszer tud velej bemarkoíóan segneni, amelyben egyrészt kiveszi a maga részét az a sashalmi társadalom, amelyet részint a kolJUshad zaklat a végletedig, részint ptd'g amely amúgy is kisegzisztenciak gázdosagilag a>;yonnyomott társadalma. Másrészt azonban tag szívre és öszmte hozzájárulásra le! az egyháznál és a különféle felekezetiknél. Végül pedig — last not least — maga az állam és mindenekelőtt a politikai község is a te: messzebbmenő megértést és felkarolást adja, amikor adózó polgárainak nyugalmáról, de mindenekelőtt személyt s ősjogoknak megvédéséről van szó. A szegény úgy mis ép <ly teljesjogu ember, mmí bárki más, aki az élet ezerpompaju kényelmén pih n. Ugyanolyan jogai vannak ennek is mint amannak. Eiváih’tja, hogy segítsenek raja, ha élete mélypontján fenekük. Az egri norma ép ezt foglalja össze megkapó eredetiséggel. Elve az, hogy az állam, a Község, az egy íá.ak és a társadalom őszinte egybefogásávai intézményesen tödén,ék gondoskodás a község szegényeiről. Adományok gyűjtésével külön erre szolgáló szervezetet állít munkába, rne y önfeláldozó emberekből, az u. n. egri lányokból (szegenygondozó nővérek) all (nem apácak!) akik bizonyos időre kötelezik magukat arra, hogy a szegények gondozásából kiveszik részüket. A nemkatolikus feíekezetek természetesen a sajat, erre szolgáló intézményeiket (diakonisszák, segélyező hölgyek sib ) állítják munkába. Ez a kifelé működő szervezet voitaképen a közv.ediő a kö ség szegénygondozó tisztviselője és a szegények közt : környezettanulmányokat végeznek, elosztanak, felügyelnek állandóan a szegények testi, anyagi, le ki, egészségi heiyze:ére. A községnek erre szolgaló tisztviselője kanotékol, adatot gyűjt, adományt nyugtáz és gyűjt. Ez a szaraz váz, amelyet az élet ma már, az egri norma alig négy esztendeje
