Rákos Vidéke, 1935 (35. évfolyam, 1-51. szám)
1935-05-19 / 20. szám
XXXV. évfolyam. Rákosszentmihály, 1935. május 19. vasárnap, 20 szám. rAkos vidéke TaRSAI* A LMft, KÖZltíAZGAI'Asi &!» KÖZ(lA£OASA(ll HETILAP, rákosszentmihAly nagyközség és számos egyesület hivatalos lapja. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Rákosszentmihály, Szentkorona-utca 103. TELEFON: Rákosszentmihály 31. Megjelenik minden vasárnap. Felelős szerkesztő: BALÁZSOVICH ZOLTÁN. Előfizetési ár: Egész évre 10 pengő Fél évre 5 pengő. Negyedévre 2 P 50 fill. Egyes szám ára 24 fillér. Postatakarékpénztári csekkszámla: 647. sz Vissza az Istenhez! Mint mikor a tengerjáró hajóról S. 0. S jelek érkeznek s mindenki aggódva figyel a hajó sorsára, épen olyan aggódva és segítésre készen kell felfigyelnie nemcsak a rákosvidéki közönségnek, hanem az egész ország társadalmának, a hivatalos köröknek, a kormányzatnak s egyáltalán minden gondolkodó magyarnak arra a megdöbbentő vészkiáltásra, amely Sashalomról hangzott el kedden este, de amely nemcsak Sashalom ügye, hanem vészes komolysággal érint mindnyájunkat. Nagy dolog az, amikor különböző felekezetek papjai, félretéve minden kicsinyes „homousiont és homoiusiont“, kézenfogva sietnek a társadalom megmentésére, s amikor egy olyan komoly testület, mint a sashalmi Polgári Társaskör, sürgős beadványban fordul egyenesen a belügyminiszterhez a helyzet orvoslása céljából. A pestkörnyéki községek rendészeti tekintetben általában a budapesti rendőrség hatáskörébe tartoznak. A pestkörnyéki gyűrűt megszakítja azonban a közbeékelt mátyásföldi kapitányság, amely csekély létszámával a leghősiesebb odaadással sem tudja biztosítani községeink nyugalmát. Mert épen itt, Sashalmon van a hírhedt barakktelep, amelynek társadalmi utón való „megszelídítése“ — valljuk be, — csődöt mondott. Hiába a barakk vezetőségének minden jóindulata, hiába a Biró Bertalan* féle, szépen elgondolt nyomorenyhitő akció, — a barakktelepi veszedelem ellen már a véres kardot kell körülhordozni, akárcsak a tatárjárás idején. A barakktelep eleinte csak koldusokkal és csirketolvajokkal ajándékozta meg községeinket. Később a koldusok betörtek lakásainkba, a csirketolvajok pedig „modernül“ szervezett rablóbandákká tömörültek. Kifejlődött itt egy olyan bünfészek, aminőt eddig csak a marseilles-i kikötőnegyedről szóló rémregényekből ismertünk. Talaja a titkos, sőt nem is nagyon titkos prostitúciónak, melegágya a betegségeknek és dúsan termő földje az erkölcsi züllés leghajmeresztőbb kinövéseinek. Legborzalmasabb a gyermekek végtelen zülött- sége. Mi lesz ezekből, ha felnőnek ? A baraktelepen nincs törvény, nincs erkölcs, — nincs Isten. Legújabban az a hir járja, hogy megint friss „anyag“ érkezik. Nagy számmal fognak újabb barakklakókat a nyakunkra telepíteni. Még csak ez van hátra! Akkor majd nem csak Sashalom és Szentmíhály, hanem a távolabb fekvő községek is retteghetnek a bűn inváziójától. Már szűk lesz a terep a bűn lovagjainak. Az a pár szál rendőr, aki mind külön hadi kitüntetést érdemelne a barakklakókkal folytatott küzdelem elismeréséül, — az a pár szál rendőr nem tud itt rendet teremteni. Hiszen a barak száz kijáratu sikátortömkelegében még rendes razziát sem tudnak tartani. (Zárjel között meg kell említeni, hogy vannak a baraktelepnek becsületes, szegény lakói is Ezek ne vegyék magukra az általánosítást.) Egyszóval: megérett a helyzet a legsürgősebb segítségre. A sashalmi Polgári Társaskör erkölcsvédelmi bizottsága kedden ülést tartóit Küllős Ede esperesplébános elnöklete alatt. Megjelent az ülésen Tóth- Szőllős Mihály evangélikus lelkész s meghívták Hörömpő Dezső református lelkészt is, aki személyesen nem jelenhetett ugyan meg, de szintén ki fogja venni részét a meginduló fontos akcióból. Mihalik József, a Társaskör elnöke ismertette a belügyminiszterhez intézendő előterjesztest, amely sürgősen kéri a mátyásföldi kapitányságnak, vagy iegalább is a sashalmi rendőrségnek a budapesti rendőrkapitánysághoz való csatolását. A fővárosi rendőrség a maga nagy apparátusával elejét tudná venni a végzetessé válható bajoknak, mielőtt országos szégyenfolttá válnék a sashalmi barakktelep. A rendőri tisztogatás azonban egymagában nem elegendő. Községeink lakossága még mindig nem akar ellenségként tekinteni a barakklakókra, akik a legáldozatosabb jótékonyságot gangszter-módra hálálják meg. Az emberi érzésből kivetkőzött népelemet vissza kell vezetni az Istenhez, már csak a közöttük élő és erkölcsileg rothadó gyermekek érdekében is. E célra különösen a lelkészek tervszerű, felekezetközi együttműködése volna szükséges. Küllős Ede esperes kifejtette, hogy teljesen egyetért ezekkel a törekvésekkel, azonban a templomot messze elkerülő elemekre a lelkészek nem tudnak kellő hatást gyakorolni. A lelkészek mellett főleg a tanítókra vár a feladat, hogy a gyermekeken keresztül a szülőkre is hassanak. Tóth-Szőllős Mihály hasonló értelemben szólalt fel. Többek alapos és hosszasan megvitatott felszólalása után határozatba ment, hogy a belügyminiszterhez intézendő beadvány támogatására a kör felkéri Csík József drt, a kerület országgyűlési képviselőjét. A lelkészeket felkérik, hogy vasárnapi prédikációjukban foglalkozzanak az üggyel. A tantestületeket megkeresik, hogy a lehetőséghez képest igyekezzenek hatni a barakktelepi gyermekekre. Népművelő előadásokon és a hitbuzgalmi egyesületek gyűlésein, tea-estélyein tegyék szóvá a barakklakók erkölcsi megmentését. Végül a sajtót kérik, hogy tartsa állandóan ébren az ügyet addig is, amig valamelyest enyhül a helyzet. A Rákos Vidékét külön kérik, hogy a maga súlyával és tekintélyével támogassa a mozgalmat. Kárpáthy László ár.
