Rákos Vidéke, 1935 (35. évfolyam, 1-51. szám)
1935-03-03 / 9. szám
9. szám. RÁKOS VIDÉKE 3 oldal *—■ jogi — oldala ez esetben alárendelt jelentőségűvé válik, mert hiszen még akkor sem válik gyakorlati értékűvé, ha a közigazgatási bizottság a panaszunknak helyt ad. Ha mégis ragaszkodunk ehhez az elvi döntéshez, annak az a fontos oka, hogy a jogrend és jog- biztonság érdekében nem szabad olyan precedens esetet eltűrni, mint amit a most kelt és nyilvánvalóan téves miniszteri rendelet teremtene. Azon ugyanis vitatkozni is alig lehet, hogy a miniszter 1935-ben nem vonhatja vissza azt az engedélyt, amelyet hat évvel előbb adott, s amelyben »kivételesen«, fontos okok méltánylásával megengedte, hogy a már érvényben levő körrendeletétől eltérő feltételekkel hajtson végre a község bizonyos szükséges közmunkálatot. Még ha fel lehetne is tételezni, hogy ez az engedély helytelen, vagy — mondjuk — nem szabályszerű volt, — az jogerőssé vált, annak alapján fontos vagyonjogi jelentőségű intézkedések történtek, — azt esztendők múlva visszavonni — teljes jogi képtelenség. De különben téves az a feltevés, hogy a miniszternek nem lett volna joga rá, hogy a saját körrendeletének alkalmazása alól kivételes esetben felmentést adjon, mert nem törvény rendelkezését, csak a saját iránymutatóul szánt utasítását változtatta meg, tudatosan, meg- okoltan és kifejezetten. Joggal mondhatjuk tehát, hogy a mostani sérelmes intézkedés megdöntését a jogállam fogalma követeli meg, amelyben nem fordulhat elő olyan eset, hogy a kormányhatóság a saját engedélye alapján jóhiszeműen foganatosított intézkedéseket évekkel később megsemmisíti és ezzel szinte frivol játékká változtatja a közügyek jóhiszemű szolgálatát. De hát, ne vitatkozzunk a császár szakálláért. Ismétlem, a lényegben egyetértünk. Az utépités rosszul sikerült, rendkívüli gazdasági válság szomorú korszakába jutottunk, az érdekeltség elesett attól a haszontól és előnytől, amelyet normális időkben az ilyen beruházás maga után von, — a legfőbb törekvés tehát az legyen, hogy mentesüljön a súlyos és ellenszolgáltatás nélkül rászakadt tehertől. Ezt akartuk és akarjuk mi és ezt akarja a képviselőtestület is és erre az egyetlen méltányos mód, ha az erre rendelt, de tőlünk elvont jövedelmeket erre a célra nekünk visszaadják. Ha pedig ezt elérjük, akkor valóban közömbös az érdekeltekre nézve, hogy milyen címen mentesülnek a fizetés terhe alól, sőt valamikor hálásan fognak emlegetni minket azért, hogy a jogbiztonság fontos elvét megmentettük. n«gggD HÍREK “gggg“ Szentségimádás. Hétfőtől szerdáig, 4-én, 5-én és 6-án három napos szentségimádást tartanak plébánia- templomunkban. Géza napja. A szeretet és tisztelet minden jelével elhalmozták Nagy Géza esperes-plébánost nevenapja alkalmából. Egy hétig tartott úgyszólván a szakadatlan ünneplés. Az egyháztanács, község, testületek, egyesületek küldöttségei, a tisztelők és jóbarátok serege tisztelgett, a Krédó énekkar szerenádot adott, virág, köszöntő, imafelajánlás, minden, ami igaz szivek igaz szívnek szóló kedves ajándéka. Példátlanul bensőséges, meleg és szép volt ez az ünneplése az igaz pásztornak és nemeslelkü férfiúnak, aki ma valóban a lelkek ura Rákosszentmihályon. Előadás a Szent Imre kápolna javára. Esperesplébánosunk nevenapján a polgári leány-, polgári fiúiskola és a központi elemi iskola közös előadást rendezett a kaszinó színháztermében. A tantestületek fáradságos munkája és a leánykák, fiuk lelkes buzgójsága beszédes kifejezője volt annak a nagy szeretetnek, amely érdemekben, papi és emberi kiválóságokban gazdag esperes-plébánosunkat körülveszi. De szép kifejezője volt a hálás, meleg szeretetnek az a nagy embertömeg is, amely a kaszinó színháztermét megtöltötte olyannyira, hogy a későbbi vonattal érkezett Csömöz Gáspár volt káplánunk, a Szolnok-gyárvároson alakuló plébánia vezető lelkésze alig tudott bejutni a terembe. A műsoros előadást az ipartestületi Erkel-zenekar nyitotta meg a Himnusz hangjaival, majd a polgári fiúiskola tanulói játszottak igen hatásos irredenta egy fel- vonásost. A darabban értelmesség és erő jellemezte Lukács Ernő játékát, egy-egy alakot érdekesen karak- terizált Nagy József, Csömöz Mihály, Bánhidai Imre, Kozma Sándor, Genzler József, Menich József. A kisebb szerepekben Boros László, Krenedits Imre, Cserv Lajos, Szekeres István és Pirkhoffer József volt ügyes. Most a polgári leányiskola növendékeinek kis színdarabja következett, amelynek a magyar tánc kultuszára, s igazabb, lelkesebb magyarságra buzditó tartalma eleven hatást tett a közönségre. A főszerepben nagyon tetszett Kerekes Márta, akinek szép beszédét, tudatos, finom alakítását, festői mozdulatait a magyar táncban a legnagyobb dicsérettel kell említeni. Öntudatos, tehetséges volt Bartos Márta ^ alakítása, ügyes és kedves Odrovics Gizelláé. Úgy játékban, mint a táncban kitűnt: Mészáros Ilonka, Erdész Erzsébet, Bencze Jolán, Nagy Angéla, Paróczy Ilonka, Dworcsák Edit, Tojásos Ilona és Darabos Margit. A magyar táncok betanításának nagy érdeme Hebertné Gindert Margit kitűnő tánctanárnőé, aki a polgári leányiskolában évek óta sikeres tánctanfolyamot vezet. A két darab sikeres betanítása László Istvánná tanárnő hozzáértését és fárad- hatalan buzgalmát dicséri. A műsorban ezután Bezák János tanítványának, a kis Koblinger Erzsébetnek tehetséges hegedüjátéka következett. Két Schubert-szá- mot adott elő Wolsadt Raymond szép zongorakiséreté- vel. A központi állami iskola növendékei a »Kis menekültek« c. irredenta színmüvet adták elő. A művészi feltálalás, a finom érzéket, lelkes fáradozást kívánó rendezés kitünően sikerült munkája Ábrahám Árpádné áll. tanítónő érdeme. Oly teljesítmény, amit a legőszintébb nagyrabecsülés hangján kell megdicsérni. A kis szereplők valamennyien értelmesek, kedvesek, ügyesek voltak: Papp Ibolya, Szepesi Gabi, Horváth Lujza, Nádszegi Ágnes, Rózsa Erzsébet, Szabados András, Fáik László, Bencze Rezső, Herczeg Imre, Zakál Jenő, Károlyi Zsigmond, Küzdényi Kató, Nagy Ilonka, Erdélyi Kamilla, Mittacsek Éva, Napkory József, Garay Lajos, Dános Gusztáv, Kazal László, Gondos Gábor, Weinzierl Oszkár. A színpadi beállítás munkájában Dános Gusztáv mérnök értékes segítséget nyújtott a rendezőnek. Ezután Bálint Margit polg. leányiskolái tanuló hangulatosan előadott irredenta dalai következtek. A műsor utolsó száma Martos Ferenc és Sztojano- vits Jenő »A madarak dalversenye« c. zenei képe volt, amelyet a polg. leányiskola növendékei adtak elő. Az énekrész nagy művészi teljesítményt jelentő betanításáért, az egészében jeles előadásért Paternosz Istvánné tanárnő gazdag művészi tudását és nagyszerű pedagógiai munkáját kell kiemelni. Mészáros Ilonka mozgásban, énekben, színpadi jelenségében és színpadi otthonosságban igazi tehetségnek mutatkozott. Magánénekben kivált Csitáry Erzsébet, Bartos Márta, Paróczy Ilonka, Erdész Erzsébet, Kerekes Márta. Kisebb feladatát szépen végezte: Dvorcsák Edit, Nagy Angéla, Gürtler Mária, Reiter Zsuzsa, Bencze Jolán, Bóta Ilona, Karmazsin Klára, Tóth Juliska, Szilva Jolán, Odrovics Gizella, Mészáros Gizella, Tél Margit; pompás volt az énekkar szereplése. A műsorban többször szerepelt
