Rákos Vidéke, 1935 (35. évfolyam, 1-51. szám)

1935-02-17 / 7. szám

7. szám, ­RÁKOS VWEKB 3 oldal tünk van és azt többé elnyomni nem engedjük. Ha most célt nem érünk, a Rákosmezőn rendeznek óriási népgyülést, a mely követelni fogja, hogy végre mi is megszabadulhassunk mostoha sorsunktól. Az éljenzés­sel fogadott beszéd után a vendégek Sashalomra vo­nultak. a hol hasonló gyűlést tartottak, melyről sashalmi rovatunkban számo'unk be. Pajtás. Az öreg Paj4ás már egyszer szerepelt az újság­ban, amik r meg rtam, hogyan töltöttem ki a vagyo- nomról szóló ö>szeiró-iv rubrikáit. Egyetlen egy hiva­talos kérdés e tudtam csak választ adni, és pedig aira, hogy: „Van-e kutyája?“ Más vagyontárgyról nem tud­tam beszámolni, legalább is olyanról nem, a mi hiva­talos érdeklődésre tár hatna számot. Most szomorodott sziwel terjesztem e ő a kérést: töröljék az össztiró- ivből az öreg Pajtást, mivelhogy tizenöt évi hűséges szolgálat után Hiszen edett. MegryugUtásul közlöm azonban az illetékesekkel, hogy okvetlen j1 fogok egy másik házőrző kőzetet beszerezni, nehogy jövőre telje­sen kitöltetlenül kelljen beadnom a vagyunomról szóló kimutatást. Nem akarok négylábú barátomról nekrológot írni nehogy valaki megint a „nagyvonalúság“ és „horizon­tális gondolkozás“ S7emp mtjából fitymálja le szivből fakadó Írásomat Csupán a kutya-jelh nmek egy, emberi szempontból is érdekes megnyilvánulásáról szeretnek megemlékezni. Az öreg Pajtás valamikor sok „kunsztstiküt“ tudott, amint az müveit kutyához illik. Az utóbbi évek­ben azonban már nem szívesen produkálta magát, sőt ilyen irányú felszólításra megveiően elfordította a fejét. Alighanem rájött, hogy ez csak komédia, amely nem méltó egy komoly családtaghoz. (Öregségére általában igen megkomolyodott. Mindig szemrehányóan nézett rám, valahányszor a rádiót nem kapcsoltam ki dzsessz- közvetités esetén.) De ha ifjúkori bohóckodásait el is felt j ette, egy dolgot sohasem felejted el, amire pedig soha senki nem tanította. Ismerőseim sokat nevettek ezen a spontán „mutatványon“, holott talán nem is volt olyan nevetséges. Ha a feleségem a vállamra ütött, vagy én tréfá­iéból olyan mozdulatot teltem, mintha a feleségemet bántalmazni akarnám, akkor az öreg Pajás rögtön közbelép-tt. Nem tudta eldönteni, mel>ikünknek van igaza, melyikünket kell pártolni, de azt nem tudta el­viselni, hogy mi ket en bántsuk egymást. Előbb eré­lyesen ránkugatott, majd keservesen sirt, nem találta a helyét ís minden áron ki akart békiieni minket egy­mással. Mikor aztán látta, hogy csak tréfa volt az egész, azt a boldogságot nem lehet leírni, amely ilyenkor ki­tört belőle. Ugrált, bolondozott, szinte nevetve csaholt, mint vaUmikor fiatal korában. Most az következnék, hogy kutya-lélektani szem­pontból magyarázzam a dolgot. Hat ezt bizonyára el méltóztatnak nekem engedni, mert ez csakugyan kutya­szaklapba való értekezés volna. (Majd máskor inkább némely ember lélektani kü önlegességeivel leszek bátor foglalkozni) Akinek van kutyája, es foglalkozik is a kutyájával, az megérti nemcsak az én Öreg Pajtásomat, hanem megért engem is, hogy im letértem az annyira óhajtott nagyvonalúságról. . . . Azt mondjak néme’y tudósok, hogy az állat­nak nincs lelke. Nem tudom. Nem vitatkozom. Nem ellenkezem De annyi b zonyos, hogy ha ez a keserves élet valamikor olyan áldatlan helyzetbe sodorna ben­nünket, hogy a feleségemmel kölcsönösen gyöngédtelen szavakkal akarnánk illetni egymást, akkor majd mind a ketten az öreg Pajtásra fogunk gondolni, a ki nem engedi, hogy bántsuk egymást. És talán úgy fogjuk érezni, hogy az ő hűséges ku ya lelke tart vissza m á­két embereket attól hogy megfeledkezzünk egymás megbecsüléséről és az egymásnak tartozó háláról Mondom: rém vitatom, van e az állatnak lelke. De az ember, akinek van lelke, m ndig csak megüle- tődött szeretettel gondolhat vissza egy ilyen kedves, hűséges, hálás kis négylábú barátra. Es bizony m n- dom: vannak embere*, akik bizvást tanulna'nanak hálát, jóindulatot, megbízhatóságot egv egyszerű kis kutyáról . . . Kárpáthy László dr. Rákosszentminalyun, Rózsa u. 76-78. sz. a. vasutá'io- másnál újonnan renovált azonnal l/foAÁ 3 szobás rssz'-omfortos^dMUUUU i8 ftldUU­május leie: szoba, konyha, KKIC3CR veranda és mellékhelyiségekké Ajánlatokat a Rákos Vidéke kiadóhivatalába kérek: S. K jel alatt. •Piáért betegség miatt igen olcsón tgy Columbia wldUU gramofon 16) lemezzel, nagy ü'ő falióra, vllamcsi'lár, képek, edenyek stb. Sandor-u. 108. Érdek­lődni lehet egé-z nap barmikor. Ajándéknak osztálysorsjegyet a Pestkörnyéki Banktól! Olcsó és jó házikoszt a, A környék egyetlen kávéháza Ratos- L j r» A A szentmihaiy kozpontj than, a Rákost utón *' ■ U U« Bővebbet a Pestkörnyéki Banknál. Ajánlati felhívás. Felhívjuk Rákosszentmihály kö/ségbeli érdekelt ipa­rosokat, hogv az 1935 é^ben a községháza épü'etének külső utcai és belső udvari tatarozására (kőműves mun­kákra) és beFő részbeni átalakítási munkákra, valamint toldalék építkezésre zárt borítékban ajánlatukat leglésőbb február26 án déli 12 óráig a köz égi elöljáróságnál ^dják be. A munkálatokra külön-knlón adandó ajánlat és az ajánlat csakis a községi elöljáróság által kiadandó ajánlati ivén tei ető meg. Ajánlati ivek a községi elöljáróságnál (főjegyzői hiva­talban) 1935. február 18. napjától veheő k át. Rákosszentmihály, 1935. február 13-án. Községi elöljáróság. Hirdetmény. Felhívom az adóhátralékosokat, hogy adótartozásaikat haladéktalanul rendezzek. Akik f. hó 15-ig az f. évi I. negyedre eső adótarozásukat nem fizetlek be, azok ellen kénytelen vagyok írásbeli intés mellőzésével a végrehajtási eljárást azonnal le olytatni. Illetmények, ház bérkövetelések helyszíni zálogolás nélkül letiltást fognak nyerni. Rákosszentmihály, 1935. február 13. Dr. Kubinyecz Lajos s. k. adóügyi jegyző. Jó árut most olcsón vásárolhat a rég bevált VÍlCS©k Vilmos vászonáru­házában. Budapest, íV. Kossuth Lajos-utca 4. szám. Kézimunka ágygarnit. 36.—, 32.—, 29.------la lepedő mtr. 1 98 — Da maszt törülköző tucatja 21 50 - 6 sz. damaszt étkészlet 15.20, 9 8J - la lendamaszt étkészlet j8. — Angin 1.45. Zsebkendők, íehérnemüek nagy választékban.

Next

/
Oldalképek
Tartalom