Rákos Vidéke, 1935 (35. évfolyam, 1-51. szám)
1935-02-10 / 6. szám
XXXV. évfolyam. Rákosszentmihály, 1935. február 10 vasárnap, 6 szám. rAkos VIDÉKE TARSABALüKI, »Ö&iÖAÄÖÄR‘ÄiSS ÉS ké'tOAiUASACU iSEg’KILAft*. rAkOSSZENTIHIBAíV NASYKAXMÉe És SZÁMOS GOYBSOlET »1V4IAMIS LAPJA, Szerkesztőség és kiadóhivatal: Rákosszentmihály, Szentkorona-utca 103. TELEFON : Rákosszentmihály 31. Megjelenik minden vasárnap. Felelős szerkesztő : BALÁZS0V1CH ZOLTÁN. Előfizetési ár : Egész évre 10 pengő Fél evre 5 pengő. Negyedévre 2 P 50 fill. Egyes szám ára 24 fülér. Postatakarékpénztár! csekkszámla: 647. sz CsevHéssoiihoni A rákosszentmihályi Szent Mihály cserkészek fedél nélkül maradnak. Ideiglenes otthonukat, a saját erejükből és a Krédó támogatásával a rom. kath. polgári fiúiskola épületében rendezték be, innen azonban most kiszorulnak, mert a helyiség az iskola számára szükséges. Nem volt valami tágas és kényelmes az eddigi cserkészotthon, de mindenesetre sokkal jobb a semminél, most azonban ezt is vissza kell adni eredeti rendeltetésének. Valamikor, — Istenem, tulajdonképen nem is olyan régen, — nagyon szépen kirajzoltuk magunknak az iskolai és kapcsolatos helyiségek kialakulását. Akkor még azt reméltük, hogy a polgári leányiskolát államosítják és a kultuszkormány megfelelő, modern helyiséget épit számára. A polgári fiúiskola átveszi a mostani leányiskola épületét, a polgári fiúiskola pedig cserkészotthon lesz. Ráadásul a sok küldöttségjárás után »legilletékesebb helyeken« megígérték, hogy tornacsarnokot építenek Rákosszentmihályon és igy általános megelégedésre, minden kérdés szépen megoldódik. Szép tervekben nem is igen volt hiány minálunk, mert akik ezt a községet megalkották, széles látókörű és ambiciózus férfiak voltak, de — fájdalom, — a világ kereke nagyot fordult, mi alul kerültünk, a sok szép terv és ábránd szertefoszlott. Tizenöt esztendő óta tengődé» az életünk és ebben a percben csak a Mindenható kegyelmének csodájából várhatjuk sorsunk jobb- rafordulását. Most már várhatunk, amig a mi kis ügyeinkre sor kerül a világnyomoruság korszakában. Megint csak oda lyukadunk ki tehát, mint már annyiszor, — hogy a magunk erejére szorulunk és ha valamit el akarunk érni, a magunk áldozatával és buzgalmával kell azt megteremtenünk. Ezen a téren Rákosszentmihály közönsége már félszázados, jó gyakorlattal dicsekedhetik. Büszkén hivatkozhatunk csaknem valamennyi alkotásunkra és intézményünkre, amelyek sorra, mind a saját munkánk és erős akarásunk gyümölcsei. A sor most olyan intézményre került, amely talán leginkább a szivünkhöz nőp. A cserkészet világjelentőségét ma már minden ember ismeri és méltányolja. Nekünk, szegény, megtépett, megalázott magyaroknak minden reménységünk csak a fiainkban lehet, akiktől azt reméljük, hogy szétrombolt hazánkat újjáépítik. A nevelés és előkészítés egyik leghasznosabb és legeredményesebb szervezete a cserkésztestület, amely lelkiekben, szellemi és erkölcsi téren épen olyan nagy eredménnyel munkálkodik, mint a testi edzés és ügyességfejlesztés terén. A Szent Mihály cserkészcsapat sorsa tehát mindnyájunknak komoly és kedves szívügye, amelyért semmi áldozat és semmi fáradság sem sok. A róm. kath. egyház vezetősége már megtette a magáét. Habozás nélkül felajánlotta a cserkészotthon számára a Templom téren levő szép telket. Most már az szükséges, hogy a tavasz- szal ráépítsék a megfelelő épületet, amihez a közönség lelkes áldozatkészsége szükséges. Ezen a módon már annyi, szinte megoldhatatlannak látszó kérdéssel bántunk el már Rákosszentmihályon, hogy bármilyen kétségbeejtő viszonyok között éljünk, — egészen bizonyosan szegeletre jutunk ezúttal is. A cserkészotthon ügye legyen e perctől kezdve az első és elsősorban időszerű. A kitűnő célért nem kiván- naK senkitől lehetetlen és elviselhetetlen áldozatot, csak azt kérik, hogy mindazokat a mozgalmakat, amelyek ezzel a jelszóval indulnak meg, mindenki fogadja sze- retetébe és részesítse a szokott támogatásában. Az első lépés igen szép és gyönyörködtető előadás rendezése lesz, amely az első nagy alkalom lesz arra, hogy közönségünk együttérzésének és méltánylásának bizonyságát adhassa. Olyan előadás, amely, mint szórakozás is megéri a szerény belépődíjat. De nem az a cél, hogy csak az a száz-százötven ember nézze meg, aki mindig és mindenben részt vesz, hanem, hogy megmozdítsa a nagy tömegeket és addig kelljen azt megismételni, a mig csak közönség jelentkezik. Ha a tizenhétezer lélekből két-három ezer jelentkezik, már olyan alaphoz jutunk, amely a cél elérését biztosítja. A gyermek mindnyájunké. A cserkészet mindannyiónk ügye. Ehhez az uj otthonhoz mindenkinek adni kell egy-két téglát, aki csak olyan nyomorban nem sínylődik, hogy maga is közsegélyre szorul. Törjön meg itt a nálunk újabban annyira elharapódzott »splendid isolation«, az »előkelő elkülönülés«, a kényelmes közönbösség, a társadalmi széttagolódásból eredő, vagy azzal kendőzött tartózkodás. Testvégek legyünk, forrjunk össze a szeretetheti a fiainkért, a magyar jövőért! A gép, Irta: Lederer György. Sivit, zakatol, zúg, morog, Ezer kerék körben forog. Éhes, mint az üres gyomor, Benne minden kavarog, forr. Zúz, szakit, fűrészel, tép: A gép. Életre kelt, gyilkol, megöl, Ég felé száll, törtetve föl. Tengert hasit, a mélybe megy, Ellent nem áll, a szikla, hegy. ycg?c!u' Elűz embert, hová belép: / v*5 A gép. ff ^ Mindent lenyel, magából ont, f jj Forraszt és fűz, választ és borit_; Siet, rohan, meg nem pihen, VV- Csak azért ád, hogy elvegyen.Né Több kenyér volt, amig nem éltN^fy A gép. I
