Rákos Vidéke, 1935 (35. évfolyam, 1-51. szám)
1935-09-29 / 39. szám
XXXV. évfolyam. Rákosszentmihály. 1935. szeptember 29. vasárnap. 39. szám, RÁKOS VIDÉKÉ ■ TÁRSADALMI, KÖZIGAZGATÁSI ES KÜZGAZDASAGI HETILAP. RÁKOSSZENTMIHÁLY NAGYKÖZSÉG ÉS SZÁMOS EGYESÜLET HIVATALOS LAPJA. Szerkesztőség és kiadóhivatal: RÁKOSSZENTMIHÁLY, Szentkorona-utca 103. Telefon : Rákosszentmihály 31. Megjelenik minden vasárnap. Felelős szerkesztő: BALÁZS0V1CH ZOLTÁN Előfizetési ár : Egész évre 10 pengő Fél évre 5 pengő Negyedévre 2 P50 fill. Egyes szám ára 24 fillér. Postatakarékpénztári csekkszámla ; 647. sz. Zöldike, vagy Nagyitce? Az uj villamos vasúti menetdij tervezetet sokszor elhangzott és félhivatalos Ígéretek szerint is a székes- főváros októberi közgyűlésének kellene tárgyalnia. Ehhez azonban az szükséges, hogy a javaslat addig kérész- * túljusson a bizottsági tárgyalásokon. A polgármester különösen súlyt helyez arra, hogy a tizenhetes bizottság véleményt mondjon a tervezetről és csak azután akarja az ügyet a közgyűlés elé vitetni. Szeptember végén járunk és a bizottság még nem foglalkozott a mi fontos /ügyünkkel, igy tehát az előreláthatóan Csak a novemberi közgyűlés elé kerülhet. Bár annyi esztendő után mindén újabb halasztás fájdalmas és nyugtalanító számunkra, ez a körülmény még nem jelent veszedelmet, mert az uj tarifa — régi jelentéseink szerint is — ujesztendőre lép életbe, s ezt az újabb, egyhónapi késedelem még meg nem gátolja, de meggátolhatja minden olyan intézkedés, amely az érdemleges döntést megkerüli. Reméljük, bár a »remény« szó szótárunkból már csaknem teljesen kiveszett, hogy a novemberi közgyűlési határozat a javaslatot jóváhagyja, s legfeljebb a javunkra tesz benne az igazságosságnak és méltányosságnak megfelelő módosításokat. Tudjuk, miről van szó, de ismételjük meg ezerszer is : egyenlő elbánást kérünk a többi pestkörnyéki helységgel, amelyek évek óta élvezik a 24 filléres átszállójegy áldását. A mi tarifánkat nemcsak leszállítani kell, hanem egyenlővé; tenni az újpestivel, pestszentlőrincivel. Minden más megoldás igazságtalan, és további megrövidítésünket jelenti. Előnyt biztosit másoknak a mi rovásunkra, holott mi a mostoha elbánás miatt évtizedek óta szenvedünk, fizetünk és károsodunk. A nekünk most jutó csekély enyhülés ellenértékével a Beszkárt átszállójegy árát 24 fillérről 2ó füléibe akarják felemelni ami ha nem is öröm, — de valljuk meg, — nem is nagy csapás, amikor a kisszakaszok a rövid utat megtevőkön úgyis segítenek. Ne akétfillérért lázongjanak hát, hanem adják megj a teljes ellenértékét nekünk is. Rákosszentmihály közelebb van mint Pestszentlőrinc, Újpest, adják meg nekünk-is a 26 filléres átszállójegyet. Ez az igazság. < A másik nagy panaszunk peoig az, hogy ha még mindig nem akarják elismerni az igazunkat, és a 26 filléres jegy érvényességét csak a főváros határáig terjesztik ki, akkor az a határállomás ne a Zöldike legyen, — mint a javaslat mondja, — hanem a főváros tényleges határán lévő Nagy Itce állomás. Ahogy tervezik, az még az igazságtalanságot is hatványra emeli. A Rákos Vidéke a minap — bizalmas jellegű értesülések alapján azt jelentette, hogy bizonyos közbenjárások és felvilágosítások alapján illetékes helyeken tért kezd hódítani az a meggyőződés, hogy ebben a dologban nekünk igazunk van, és hajlandóság mutatkozik, hogy a javaslat tárgyalása során ennek a felfogásnak érvényt szerezzenek. Amit irtunk, mindenben meg is felelt az igazságnak, de sajnos, az ügyben azóta megint kedvezőtlen fordulat történt. A vasutvállalat pénzügyi vezetősége a számunkra ’megnyert hajlandóságot ismét megingatta. Kimutatták, hogy a kívánságunk teljesítése pótolhatatlan anyagi veszteséget jelentene a vasút számára, tehát az egyelőre kivihetetlen. Ilyen körülmények között pedig a jóakarat is csődöt mond, mert nem akad senki, aki * felelősséget merné váljalni az elriasztó szakvéleményekkel szemben. Egyelőre tehát megint csak csehül állunk. A döntő pillanat mindenesetre rohamosan közeledik. Régen várunk rá, el ne szalasszuk. Fontos, hogy jó' taktikát is kövessünk az érdekeink védelmében. Ha a teljes igazságunk győzelmét ezúttal nem remélhetjük, ,— már pedig ezt le nem tagadhatjuk, — akkor minden erőfeszítésünket arra irányítsuk, hogy legalább a határállomás a Nagyitce legyen. Ez amugyis nyilvánvalóan igazságos követelés még azok előtt is, akik egyébként a tervezet alapiát fogadják el és még mindig külön tarifát akarnak megállapítani a te. hűnkre. Ezt ki kell verekednünk és ha sikert érünk el, nemcsak sok érdekelt lakos helyzetén köny- nyitünk, hanem megnyitjuk vele a kaput a teljes igazságunk érvényesülése számára. Ha van pártfogónk, képviselőnk, jóakarónk, most mutassa meg; az erejét. Csak any- nyit tegyen meg, hogy elismerjék, hogy a főváros határa csakugyan a főváros határán van, mint azt az ősi határkő is mutatja. Vagy nem bánjuk, ha a főváros a Zöldikénél akarja a határt, adják át nekünk, Rákosszentmihály nak, meg| Sashalomnak az egész többi, kivüleső területet. Az alkut elfogadjuk, jó üzletet kötünk. De, ha nem adják, akkor ismerjék el, hogy csakugyan fővárosi terület és akkor a 26 filléres jegy a saját elméletük szerint legyen érvényes a Nagyitcéig, Ez a legkevesebb, amivel egyelőre betömhetik a szánkat, egyidőre, — de nem hosszú időre! 1 V
