Rákos Vidéke, 1935 (35. évfolyam, 1-51. szám)

1935-07-14 / 28. szám

XXXV. érfolyam. Rákosszentmihály, 1935, Julius 14. vasárnap, 28. szám. RÁKOS VIDÉKE TÁRSADALMI, KÖZIGAZGATÁSI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP, RÁKOSSZENTMIHÁLY NAGYKÖZSÉG ÉS SZÁMOS EGYESÜLET HIVATALOS LAPJA. Szerkesztőség és kiadóhivatal: RÁKOSSZENTMIHÁLY, Szentkorona-utca 103. Telefon : Rákosszentmihály 31. Megjelenik minden vasárnap. Felelős szerkesztő: BALÁZSOVICH ZOLTÁN Előfizetési ár: Egész évre 10 pengő Fél évre 5 pengő Negyedévre 2 P50 fill. Egyes szám ára 24 fillér. Postatakarékpénztári csekkszámla; 647. sz. Emberíesívéreím! Régi, ismert adoma: A tanító azt kérdi az iskolában, hogy hány lába van a cserebogárnak? Móricka felel, még pedig jellegzetes módon, ugyan­csak kérdéssel: — Mondja, tanitó ur, nincs más gondja? Ez jut eszembe, amikor elnézem a sashalmi társa­dalom forrongását. Zug, morog mindenki. Emberhúsra éhesek, embervérre szomjasak. Csoportok, pártok alakul­nak, titkos és nyílt tárgyalások folynak, jegyzőkönyvek és nyilatkozatok készülnek, feljelentés, vizsgálat, gyűlés, bizottság és igy tovább ... és mindez egy omlettért, va­gyis azért, hogy az egyik egyesület jegyzőkönyvének e- gyik joggal kifogásolható pontja helyes szöveggel ke­rült-e oda, vagy pedig az a helyes szöveg], amelyet az in­dítványozó állit, aki elvégre a legilletékesebb arra, hogy a saját indítványát értelmezze... Hogy is mondja Madách? — »Hagyjátok fel, barátim, azt az »i«-t!« Hát olyan sokan vagyunk, mi, szegény ma­gyarok, hogy megengedhetjük magunknak, az egymás pusztításának fényűzését? A fiatal Sashalom társadalma csak az újabb időkben alakult ki. A kaotiküs átmenetből most szűrődött le és szerencsésen kitermelt magából egész sereg komoly ér­téket. — A különböző társadalmi csoportok és egyesüle­tek élén megannyi érdemes és értékes hazafi és honleány vezérkedik. Valamennyi kiérdemelte és megszerezte már magának/ úgy a munkája révén, mint az egyéni tulajdon­ságaival a közbecsülést és elismerést. Ha nem is haladnak mindig és 'mindenben egy utón, a végicél: a haza és tisz­teletreméltó ügyek szolgálata mindenkor ugyanegy. — Miért kell egymással szembekerülniök, miért kell egy­más tetterejét ;megbénitaniok és lelkesedésüket lan- kasztaniok?.... Csak egy feltételt ismerünk, a mely elengedhetetlen: mindenki istenfélő és jó hazafi legyen. A többi az ő ügye. Se módszerbeli, vérmérsékleti különbség, se faj, se párt, se valláskülönbség nincs, nem lehet és nem számíthat ma­gyar és magyar között. Az ilyen ellentétekkel és megkü­lönböztetésekkel csak a nemzet egysége Csorbul, csak a nemzet ereje kisebbedik. Holott az árva magyarnak ta­lán az egész világ ellensége és maga a világ is megkó- tyagosodött fejjel rohan a saját vesztébe. Mi csak úgy állhatunk meg, ha kart karba fűzve szilárd egységet al­kotunk és kivetünk magunkból minden indulatot, amely egymással szembeállít, legyen annak forrása akár csupán gyarlóságunk, akár jogos felháborodás. Az igazság olyan valami, hogy egészben rendszerint senkié sem, részben pedig mindenkié. Legyen igaza mindenkinek. Ne legyen győztes és legyőzött és ne diadalmaskodjék senki a más tetemén. Azt az ügyet, amely Sashalom társadalmát legutóbb feldúlta, tapintatos kézzel helyes vágányra terelték. — Most már csak egy kis jóakarat kell hozzá, hogy közmeg­elégedésre el is intézzék. Reméljük, hogy mielőbb meg­történik, de egész és eredményes munkát igazán csak akkor végeznek, ha végül mindenki összeölelkezik. Szeressük egy­mást gye. ekek, az élet úgyis tovaszáll. Csíak a nemes tar­talma marad meg, amelyet becsülettel kell átadnunk utó­dainknak, hogy szétrombolt hazánkat, Isten dicsőségébe és a magyarság boldogulására újjáépíthessék. A megbomlott világrendet csak Krisztus fogja helyre­állítani ismét, amikor tanítása újból győzedelmeskedik az elvadult és tévelygő emberiségen. A magyar feltámadás pedig akkor jön el, ha a lelkekben újra úrrá lett a szere­tet tanítása, és vétkeikért megvezekelvén, újból igazán testvérekké válnak a nemzet fiai. Embertestvéreim, magyar testvéreim, szeressük egy­mást! Szinház Szalay Károly igazgató nem takarékoskodik az ál­dozatok terén. Csaknem minden héten újabb beruházással tökéletesíti a már széles körben hírnévre vergődő do­hányzó nyári színházat. Újabban a másodrangu föld­szinti ülőhelyek padjait támlával látta el, s igy most már a teljes helyáru előadásokon is 70 fillérért kényelmes ülő­helyet lehet biztosítani. A nézőtér hosszában, kétoldalt boritó-falemezből magas kerítést készítettek, a mely az utcán ácsorgók elől eltakarja a színpadot és véget vet a potya közönség mulatságának. Teljes joggal, amikor 10— 20 fillérért be lehet jutni a nézőtérre. Csütörtökön szépszámú közönség gyönyörködött az örökszép Szybill operettben. Lám, az igazi érték sohasem fakul meg. A csodaszép zenét itt épkézláb és elég mulat­ságos szövegkönyv támogatja. Parádés előadlás volt, melyre büszke lehet a társulat. Nemcsak becsületesen és tetszetős külsőségek között tálalták fel az élvezetes ele­delt, hanem uj ötletekkel és mókákkal is meg tudták tűz­delni, s ezzel valósággal felfrissítették a darabot. A mes­ter ebben természetesen a kiváló rendező, Ekecs Ferenc, aki ezen az estén is sok mulatságot szerzett a közönség­nek. A vendég Szécsi Böske igen meleg fogadtatásra talált. Meg is érdemelte. Szép a hangja, választékos a já­téka, amellett, hogy megjelenése, szépsége is hóditó. Igen finom játékával tűnt fel megint Csanádi Ica. Tiha­nyi Mária pedig kedves és kacagtató volt, mint mindig. Igen jó estéje volt a déli Leviczkynek, ki énekben, játék-

Next

/
Oldalképek
Tartalom