Rákos Vidéke, 1935 (35. évfolyam, 1-51. szám)
1935-04-28 / 17. szám
XXXV. évfolyam. Rákosszentmihály, 1935. április 28. vasárnap, 17 szám. RÁKOS VIDÉKÉ fARSABALfól, KÖZRtiAZGATÁSK && RÖEGAZÖASÁGS HETILAP. rAbíosszentmihAly NAGYKÖZSÉG és számos egyesület hivatalos lapja. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Rákosszentmihály, Szentkorona-utca 103. TELEFON: Rákosszentmihály 31. Megjelenik minden vasárnap. Felelős szerkesztő: BALÁZS0V1CH ZOLTÁN. Előfizetési ár: Egész évre 10 pengő Fél évre 5 pengő. Negyedévre 2 P 50 fill. Egyes szám ára 24 fillér. Postatakarékpénztári csekkszámla: 647. sz a Károly Riráiy-uti elemi iskola 50 eves jubileuméra. Irta: Hild László. Községünk egyik legrégibb kultur intézményének, a Károly király, volt Csömöri-uti állami elemi iskola 50 éves fennállásának megünneplésére készül iskolánk. Ez az ünnepély szól nemcsak az iskolának, hanem az egész politikai községnek, mert az iskola alapítása, fejlődése egybeesik a község alapításával, fejlődésével. Minden község, minden város községgé, várossá alakulásának meg van a maga romantikája, melyről szeretünk hallani, tudni, mert a régi, boldog idők emlékei elevenednek meg előttünk, amikor a magas paloták helyén egyszerűbb, fehérre meszelt házikók álltak, amikor a Keleti pályaudvar környékének nádasaiból esténkint vadlibák, vadkacsák keltek légi útra a nyári éjszakákon. A gőzvasut előtti idők négyes, ötös fogata feneketlen sárban, döcögve viszi utasait Szegedről Budapestre, mely ut eltart két hétig is, mert az utbaeső nemesi kúriák kapui hivogatólag tárulnak ki az utas elé, hol meleg, magyaros vendégszeretettel várják a jövevényt, kinek arra visz útja s el nem engedik, mig csak meg nem szökik. Be boldog idők is voltak ezek, .a régi \ó idők, amikor a családi fészekben több volt a melegség, a napsugár, az emberek szivében több a szeretet, kevesebb a gond, amikor nagyanyáink által kötött harisnyákban jártunk, amikor még a fonóban oly szépen szólt a nóta, a nemesi kúriákon bus magyar melódiák mellett szórakoztak nagyapáink és a csárdás vig dallamára perdültek táncra nagyanyáink. Mily más idők voltak ezek, mint a mai agyonmodernizált társadalmunk, mely fittyet hány az ősi tradicióknak, mely szívesen majmol mindent, ami idegen. Ezért szeretjük a régi nagy idők legnagyobb krónikásának, Jókainak aranytollát, mert oly jól esik elmerengenünk a múlt emlékein, amikor a kultúra gőzhengere még nem gá- : zolt át a szűzies magyar rónán, amikor a magyar nő azért ment férjhez, hogy anya lehessen, amikor úgy gondolkodtak apáink, hogy a sok gyerek istenáldás, nem pedig istencsapás, mint ma gondolkodnak az emberek. Azt mondják, hogy a kultúra az emberiség szellemi és anyagi haladása. Ezt a tételt nem általánosít - hatjuk mindenben, főkép az anyagi haladásra vonatkozólag. Mert a kultúra mindent átütő ereje bénította meg a munkáskezeket, mert életrehivta a gépeket, ami főleg a gazdasági életben érezteti káros hatását, értve alatta első sorban a magyar mezőgazdaságot és a magyar kézműipart. Épített, de más oldalon rombolt, mint a megáradt folyó iszapot rak le, hogy megtermékenyítsen messze földterületeket, de útjában elsöpör mindent, amit emberi kéz alkotott. Az iskola az az egyetlen kultur intézmény, amely nem rombol, hanem épít, mely megtölti az ember lelkét az erények forrásával, az észt, a tudás, az ismeretek kiapadhatatlan kincsével, hogy alkosson nagyot, maradandót az emberiség számára. Ennek a kultúrintézménynek 50 éves fennállását ünnepeljük május első felében községünkben, azt az időt, amikor még itt is élt a puszták romantikája, a legelésző nyájak, a ringó kalászos szántóföldek, a nádasok szárnyas lakói, mind azt bizonyították, hogy a kultúra gőzhengere elkerülte még ezt a tájat. De amikor felépült Pusztaszentmihály első kultur intézménye, az elemi iskola, ez volt az első kapavágás a művelődés utján s megindult a kulturfejlődés folyamata, mely 50 év után idevarázsolt a főváros tőszomszédságába egy virágzó nagyközséget, az ő 16 ezer lakosával, hogy egybekapcsolódjék a városok királyával, Nagy-Budapesttel. Nemzet iskola nélkül annyi, mint nemzet jövő nélkül. Amikor egy-egy iskola, templom felépül, az emberi művelődés erős várát építjük meg. Ezért nem szabad sajnálni azt a pénzt, amit az iskolákra költünk, ezért lett nemzetünk kultur történetében halhatatlan emlékű a nagy kulturpolitikus gr. Klebelsberg Kunó, mert tudta, érezte, hogy a magasabb kultúra emelheti nemzetünket a nyugati népek műveltségének színvonalára és terelheti a müveit világ figyelmét egy jobb sorsra érdemes nemzetre. Amikor tehát ünnepeljük iskolánk 50 éves fennállását, legyen ez az ünnep az egész község ünnepe, mert ez az iskola egy generációt nevelt fel, melynek márvány táblája a régi Csömöri-uti iskola falában hirdeti: »Állította Pusztaszentmihály közbirtokossága 1884-ben.« Nincs tőimé tiizveszedeiem. Rákosszentmihályi ember tüzelháritó találmánya. A régi csendes Rákosszentmihályt, ahol mindenki ismerte egymást és az egész lakosság valósággal egyetlen hatalmas családot alkotott, ugyancsak átalakították a múló esztendők. Ma már nem is tudjuk ki mindenki lakik itt ebben a hatalmas községben és a csendes visszavonult életet élő lakosok között, ki mindenki akad nevezetes vagy érdekes ember. így bukkant fel a minap előttünk az ismeretlenség homályából egy Mária-utcai asztalosmester, aki már jó tiz esztendő óta családjának, munkájának és feltaláló szenvedélyének él csendes otthonában. Világot meghódító terveken töri az eszét és a találmányok egész sorozatát készítette már el Marton Tihamér, aki most azt a szenzációs kijelentést tette nekünk, hogy legújabb találmányával megoldotta a tűz és viz örök harcának problémáját, amennyiben olyan villamos berendezést talált fel, amely önmüködőleg meggátolja minden tüzveszedelem kitörését. Halkszavu, merengő, mélabus férfi, sokat pró-
