Rákos Vidéke, 1935 (35. évfolyam, 1-51. szám)

1935-01-13 / 2. szám

2. szám. RÁKOS VIDÉKE 5 oldal A népművelés ügye. Általánosan elismertté vált a rákosszentmihályi iskolánkivüli népművelő bizottság munkája, amely eleven és időszerű kulturális mozgalom formájában egyesíteni tudta Rákosszentmihály egész hazafi s közönségét. Nagy előadásain a mai kulturális élet és haladás értékeit hozta a közönség érdeklődésé­hez közel, a mai idők öntudatos hazafisagának szelle­mét éltette, terjesztette, a magyar sorsközösség gondo- la'át terjesztette, érdekeset, vonzót, értékeset nyújtott. A támogatásra szoruló s kulturális munkát végző egyesü­leteket alkalmas formában támogatni iparkodott. Most ez a kulturális mozgalom, e szép és eredményes munka bizonytalanságba jutott. A miniszterközi bizottság az összes népművelő bizottság dotációját redukálta; Rákosszentmihálynak mindössze 600 pengőt engedé­lyezett, ami alig elegendő a hivatalos kiadványok elő­fizetésére, a nemrég megnyitott könyvtár részletfizetéses törlesztésére és a dologi kiadások fedezésére. Az elő­adók bejelentették ugyan László István gondnoknak, hogy ingyen munkát is készségesen vállalnak, de az egyesületek kulturális munkájának segélyezésére és sok értékes terv megvalósítására megszűnt a lehetőség. A miniszterközi bizottság általános rendelkezése teremtette meg a nehéz helyzetet, amelynek nemcsak Rákosszent­mihály kulturális élete vallja kárát, hanem az egész vármegyéé. Mansz-gyülés. A Mansz rákosszentmihályi cso­portja hétfőn este lelkes érdeklődéssel kisért gyűlést tartott a községházán. Özv. vámosi* dr. Nagy Sándorné, a Mansz elnöke meleg üdvözlést mondott, majd Dombi Margit jegyző tartalmas jegyzőkönyvének felolvasása következett Ezután dr. Nagy Sándorné számolt be részletesen a karácsonyi akciótól. A Mansz-csoport ma főfeladatának tekinti a karitativ munkát — az elnök több rész ől lelkes támogatást, el nem feledhető, mélyen megható áldozatkészséget tapasztalt, de volt hely, ahol nemzetmentő munkájában nem talált kellő méltánylásra. Hálás köszönetét mond a támogatást nyújtó Csongrád- megye közönségének, köszönetét mond Bogyay Ántal- nénak és SebőnéneK, a külön gyűjtésért — de köszönetét mond minden magyar asszony munkatársának, akik súlyos, nehéz, sokszor megalázó munka árán tudtak az inségakció segítségére lenni. Jelenti, hogy összesen 314 szegény kapott csomagot, mind értékesek haszno­sak voltak. Egy nemeslelkü jótevőtől 326 szvettert kapott. Ezekből 200 darabot a szegény iskolás gyer­mekieknek adott, 126 darabot pedig a község szegényei­nek. Az idén a Mansz részesítette segélyben a S'efania és saját szegényein kívül, a község s a NÉP szegényeit is. A község 80 kg. dióval, a NÉP 60 pengővel járult az akcióhoz. Közli továbbá, hoty 30 pengőt adott a Mansz a délvidékről kiutasított magyarok javára, a Magyar lányok pedig 25 pengővel jáiuitak ho/zá a község adomái.yának gyarapításához. Fajó érzéssel emlékezett meg arról, hogy a magyar hagyományok ápolása: a dzsessz kellő mellőzése, nem talál meg­értésre. Amikor a rákosszentmihályi Mansz országos mozgalmat indított, az ország különböző részeiről az üdvözlőlevelek tömegét kapta annak megnyilatkozásakép, hogy mindenütt komolyan ér.ékelik a mozgalmat, most az a helyzet mégis, hogy éppen Rákosszentmihály fiatalsága s még inkább: az őket irányi ó szülők részétől nem lát törekvést e mozgalom komoly meg­valósítására. Ez a jelenség s az a körülmény, hogy magának a jótékonysági munkának eszméje sem talált megfelelő erkölcsi és anyagi támogatásra olyanok részéről, akiknek a támogatás módjukban volna — megérlelte azt az elhatározását, hogy az elnökségről lemond. Megfontolás után határozta el ezt, mert úgy érzi, hogy a nemzeti célok térfoglalásának útját nem tudja kellő sikerrel előkésziteni. Attól is tart, hogy a jótékonyság eredményének sem biztosítását, sem fej­lesztését nem tudja a jövőre biztosítani. A gyűlés lelkes, nagy szeretettel ünnepelte az elnököt s kérte elhatáro­zásának megmászására. Regősné dr. Kohajda Marg t ügyvezető elnök elsőnek jelentette ki, ha a nagyrabecsült elnök távozni kíván a Mansz éléről, úgy ő is lemond. Tiszai Istvánné az egész tisztikar nevében jelentette be a lemondást. A lemondás mélyen lesújtotta a magyar asszonyokat, különféle javaslatokkal és indítványokkal jöttek, majd a lemondás körülményes voltára hivatkoz­tak. Dr. Nagy Sándorné elnök látva azt a határtalan ragaszkodást és a magyar asszony testvérei szeretetének mély és ellenállhatatlan erejét, lemondását, a következő közgyűlésig felfüggesztette. A Nagyasszony emez el­határozását kitörő öröm, lelkes éljem és és taps fogadta. Ezután az ügyvezető elnök ismertette a karácsonyi inségakció ünnepélyes lefolyását, amely december 20-án d. u. 3 órakor volt a községháza tanácstermében. Ünnepies keretben adta át az akció vezetősége az adományokat — mondotta, — hogy a szeretet melegét is érezzék a segélyezettek. A „Mennyből az angyal“ eléneklésével kezdődött a szétosztás ünnepsége, majd a Stefánia egyik gondozott kislánya szavalt kedvesen. Az ünnepély főpontja Nagy Géza esperesplébánosunk sziveshangu, szép beszéde volt. Arról szólt, hogy karácsony mit jelent szegénynek és gazdagnak életében. A nyomor sokban a társadalom hibája, melynek enyhí­tése a társadalom kötelessége és feladata. A szegény­séget Jézus Krisztus megszentelte, amikor földi utján a szegénységet választotta. A jobblétet, gazdagságot pedig azért adta, hogy feleslegünkkel a nyomor meg­szüntetésére siessünk. Ezek az adományok évekre kiható segítséget nem jelentenek, de a szeretet adta, szeretet gyűjtötte össze, azért szívesen kell fogadnia mindenkinek. Ezután az adományok szétosztására került a sor. Az értékes csomagokat hónapok óta tartó fárad­hatatlan munkával szeretett elnökünk, dr. Nagy Sándorné gyűjtötte. Az ő szívből jölt buzdító szavaira gyűlt össze az egészében nagyértékü s nagyon hasznos anyag. A jótékony emberszeretet szép munkája volt az, amit a Mansz jóságos nagyasszonya végzett. A csoma­golás, szétosztás fáradságos munkáját is a nagyasszony végezte a község részéről megjelent Schulek Károly biró jelenlétében s a Mansz régi, buzgó hölgytagtai: Kótáné, Doráné, Hornomé, Schulekné, Hidvéginé, Heiczegné, Maróthyné, Bogyayné, Sebőné és masok segitségével. A szétosztás fáradságos munkájában a Magyar lányok buzgó, lelkes tagjai is tevékeny részt vettek. Este 6 órakor ért véget a jótékonykodás, mely után karácsonyi érzésben távozott el a megsegítenek nagy tömege. Az ügyvezető elnök jelentése után a Mansz állatvédő szakosztályának vezetője számolt be arról, hogy újabban azt tapasztalja, hogy a jólelkü és intelligens fuvarosok kocsisai szükség esetén, nagyobb terbeknél, előfoga«okkal látják el a kocsit, pihentetik a lovakat. Ugyanezeknél ritkábban fordul elő a károm­kodás. De még mindig látni és hallani elrettentő példákat is. A Mansz főgondnoka, Homor Gyuláné javaslatára a januári teadélutánt január 30-ra tűzték ki. Végül az elnök jelentette, hogy Vargha Sziegfrid hit­tanár 5 pengőt, Zentai Gyuláné 10 pengőt juttatott kezéhez, ugyanakkor a Mansz jelvényekért 33 pengőt helyezett el köszönettel a Mansz pénztárába. Egyéb jelentések és indítványok hijján a nagyszabású és tar­talmas gyűlés az elnök zárószavaival ért véget.

Next

/
Oldalképek
Tartalom