Rákos Vidéke, 1935 (35. évfolyam, 1-51. szám)
1935-01-06 / 1. szám
XXXV. évfolyam. Rákosszentmihály, 1935. január 6. vasárnap, 1 szám. RÁKOS VIDÉKÉ Társadalmi, köziqazoatAsi és közgazdasági hetilap. RÁKOSSZENTMIHÁLY NAGYKÖZSÉG ÉS SZÁMOS EGYESÜLET HIVATALOS LAPJA. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Rákosszentmihály, Szentkorona-utca 103. TELEFON: Rákosszentmihály 31. Megjelenik minden vasárnap. Felelős szerkesztő: BALÁZSOVICH ZOLTÁN. Előfizetési ár: Egész évre 10 pengő Fél évre 5 pengő. Negyedévre 2 P 50 fill. Egyes szám ára 24 fillér. Postatakarékpénztár! csekkszámla:647. sz Lenau Miklós 48-as honvédiisxi sógoráról. Irta: Móricz Pál. Ma, midőn ellenségeink annyi hazugságot reánk kenni igyekeznek, hogy. mi magyarok elnyomói voltunk és vagyunk az itt kisebbségi sorsban élő más nyelvűek- nek; ma, midőn a hazai németség egyik részének vezető emberét a névmagyarositás elleni durva izgatás miatt kénytelen volt elitélni a pécsi törvényszék, a másként érző, gondolkozó és cselekvő német hazafiak magyarországi példaképéül éppen a németek egyik legnagyobb költőjének, a magyar földön született, magyar szülőhazájához és a magyar néphez aranyveretü költeményeiben oly’ megható hűséggel visszaérző Lenau Miklósnak szintén német eredetű, német anyanyelvű, volt császári katonatiszt sógorát, a későbbi 48-as honvédőrnagy és szegedi polgár Maygráber Ágostont állitom elétek. Egész véletlenül jutottam nyomába a Lenau Miklós mindenképpen ragyogó »magyar hazafi« sógorának, s midőn Lenau örökfriss költeményeinek két remek és magyar forditását nyertük el újabban a költő Feleki Sándor és Havas Istvánéknak, a Petőfi Társaság érdemes tagjainak, ihletéseiből, ezen okból is alkalomszerűnek Ítélem bővíteni a Lenau Miklós magyarországi családfájára vonatkozó adatkört. Lovag Weitstem-né, verbói Szluha Margit irótársam kedvessége folytán »A Szeged-Belvárosi Kaszinó Százéves Története (1829—1929.)« derék magyar munkájához hozzájutván, az egykori ludovikás honvédfőhadnagy (irodalom és történettanár), Czimer Károly dr. gazdag történeti müvét és emlékezéseit olvasván, bukkantam reá több lapon Lenau Miklós sógorának nevére, hazafias magyar lelkű közszereplésének gyönyörű magyar bizonyítékára. Szűkszavúak bár, ámde mindvégiglen ragyognak és a »sógor« életküzdései révén rávilágítanak a Lenau-fajtáju németségnek a magyarsorssal mindhalálig közös legszentebb érzelmeire. * »A szegedi 103-ik honvéd-zászlóalj első parancsnoka, a híres német költőnek, a családi születésű Lenau Miklósnak sógora, Máygraber Ágoston őrnagy volt. Elébb a császári 52-ik gyalogezredben szolgált, mint kapitány. Szegedet még akkor szivből-léÜekbőí megszerette. Midőn Világos után amnesztiát kapott, Szegedre települt, igen tevékeny tagja volt a Belvárosi Kaszinónak (67. old.). A 74. oldalon ez áll: »Maygráber Ágoston honvédőrnagynak, mint kegyelmet nyert volt császári katonatisztnek naponkint jelentkezni kellett a rendőrségnél«. — »Maygráber Ágoston 48-as őrnagy (88. old.) egy 1858-ból fennmaradt névsor megjegyzése szerint »régi tagnak« számított, mert már 1848. előtt tagja volt ennek a hazafiasságárcjij, s a korral haladni akaró magyarságáról a gróf Széchenyi István által elösmert és látogatott kaszinónak.« — (95. old.). i860, május 5-én a Szegeden hangversenyező Reményi Ede nagyhírű hegedűművész volt a kaszinó vendége, Maygráber Ágoston kalauzolt be, s a tagok nagy ovációval fogadták a magyar-Paganinit.« — Mivel »(99. old.) a nemzeti elnyomatás idejében egyedül a színház volt az a hely, ahol a közönség az önkényuralom ellen való mérhetetlen gyűlöletének kifejezést adhatott és Szegeden is a kaszinók az olasz-osztrák háború után a színházból indították meg a harcot az abszolutizmus eilen«, Lenau Miklós sógora, Maygráber Ágoston 48-as honvédőrnagy magyar lelkisége mellett az is kétségbevonhatatlan nagy bizonyság, hogy Szeged egyik legnagyobb fiával, Osztrovszky Józseffel tagja vo't a Kaszinó (100. old.) nyolc-tagu színházi választmányának«. Midőn pedig a viharos, fenyegető színházi és utcai tüntetések következtében a »zsandárok« Zom- bory Antal (későbbi városi tanácsos) jurátust több jogásztársával elfogták és 25-ig botozták, s Kempeien Győző 48-as’ ifjú honvéd szegedi lapszerkesztőt elébb a pesti »Ujépület«-be hurcolták, azután Josephstadtba zárták, Maygráber őrnagy, a Lenau Miklós sógora volt az, aki »(102, 103. old.) a fogság alatt Kempeien feleségét, Riza Írónőt — a Kaszinóval együtt — gondjaiba vette, támogatta., s a Josephstadtba küldött leveleiben vigasztalta Kempeient, hogy családjának semmi baja sincs! ...« Minek folytassam?!... Hiszen, ha mi csakugyan azok a tömlöctartók lettünk volna, minőknek külsőbelső ellenségeink máiglan elrágalmaznak, akkor Lenau leikéből sem muzsikálhatott volna ki halhatatlan melódiákat a — magyar nádas... Akkor a Lenau Miklós volt császári kapitány derék sógora: Maygráber Ágoston. 48-as őrnagy is aligha fogta volna kezébe a 48-as honvéd zászlót, s ott Szegeden az elnyomatás gyötrel- mes korszaka alatt aligha vállalta volna a nehéz magyar sorsot?! A Maderspachok nemes nagyasszonyát, a magyar nemzeti történelem egyik legfájóbb emlékezetű vértanúját is aligha botozták volna meg, — az ezernyi sebtől vérző magyar lét és közös csonka-J^zar~<41en mindmáig oly’ igazságtalanul bujtogató »el'h^qititöirti ja sebbségi« vezető (? ) uracskáim ?! s'-A V <*>'?' ■ ■ —
