Rákos Vidéke, 1934 (34. évfolyam, 1-52. szám)
1934-04-01 / 13. szám
Í3. szám XXXlV. évfolyam. Rákosszentmihály, 1934. áprilisul, vasárnap, RÁKOS VIDÉKÉ TaRsadalhii, KdzitiAZtiJtrAsi És közqazdasAoi hetilap. RÁKOSSZENTMIHÁLY NAGYKÖZSÉG ÉS SZÁMOS EGYESÜLET HIVATALOS LAPJA, Szerkesztőség és kiadóhivatal: Rákosszentmihály. Szentkorona-utca 37. TELEFON: Rákosszentmihály 31. Megjelenik minden vasárnap. Felelős szerkesztő : BALÁZSOVICH ZOLTÁN. Előfizetési ár: Egész évre 10 pengő Fél évre 5 pengő. Negyedévre 2 P 50 fill. Egyes szám ára 24 fillér. Postatakarékpénztári csekkszámla: 647. sz Feltámadás Rákosszenimihályon. a Rákos Vidéke számára rajzolta Mühlbeck Károly. Húsvéti hitünk. Irta: Tar aha József dr. Nem első ízben írom húsvéti gondolataimat a »Rákos Vidéke« fele jthetetlen kedves olvasó közönségének, de amióta jrom, azóta sem tudom a sziklarepesztö húsvéti feltámadást csak vallásos szemmel nézni, hanem önkénytelenül benne látom hazánk hasonló esetét. Hogy a szenvedés kálvária-utját a feltámadás allelujája követi, ez nemcsak minden szenvedő embernek reménye és bizodalma, hanem erős hite az, olyan nemzetnek is, amely igazságtalanul járja a keresztutat. A magyar nemzet pedig ebben a sorban van! A magyar feltámadás azért hasonlít a bibliai feltámadáshoz, mert a magyar fájdalom is annyira azonos a bibliai keresztut szenvedéseivel. E két sors társulásából látom azt a felbecsülhetetlen lelki erőt és buzdítást, amit a keresztény vallás adott a magyar nemzetnek megpróbáltatásainak, eltiporta fásainak évszázados folyamán. Aki igazságtalanul szenved és akiben van élet és jószándék, abo an az ostorcsapások csak a feltámadás gondolatát erősítik. Itt nem bosszúról van szó! Itt életről és békéről van szól Egy magyar müdal szövege helyesen fejezi ki ezt a gondolatot: »mi nem akarunk egy porszemet sem a máséból, mi csak egyet akarunk: igazságot, igazságot Magyar- országnak !« »Boldogok, akik éhezik és szomjuhozizák az igazságot, mert ők kielégítést nyernek« (Mt. 5., 6.). így mondá az Ur a hegyi beszédben s vájjon nem ismerőnkbe magunkra e prófétai mondás tükrében, amikor hosszúi éveken át való szenvedéseinkben egyedüli boldogságunk az igazság végleges győzelméért való szomjuhozásunk volt? Úgy olvastam Krisztus szenvedésének történetében, hogy az ellenségek szükségesnek tartották az Ur sírjáról a véglegesítés szándékával gondoskodni: »Azok pedig el- menvén, biztosíték a sirt őrséggel, miután lepecsételték a követ« (Mt. 27, 66.). Vájjon nem jut-e eszünkbe itt önkénytelenül is a magyar sir, amely a, trianoni pecséttel vagyon bekövezve s elkerülhetjük-e azt a gondolatot, hogy a airt biztositó őrséggel ne azonosítsuk azt a fegyveres szövetséget, amely a magyar sirt körülveszi? Sőt, amikor azt olvasom, hogy az Ur ellenségei Pilátushoz mentek őrséget kérni, mondván: »Uram! emlékszünk, hogy ez a csaló még életében mondta: Három nap múlva feltámadok« (Mt. 27, 63.). Szinte magam előtt látom a magyar sir őrzőit, egy hatalmas nyugati nemzet előtt kérelmezvén a lepepsételés és őrizetbevétel engedélyét. A keresztény vallás még az, ellenség szere le tét is parancsolja. Éppen ezért mindez ne legyen szemrehányás, ne legyen a konokságra való felbujtás, hanem legyen húsvéti keresztény elmélkedés a magyar nép számára és ellenségeink részére is. Mi nem tudjuk, hogy a kálvária járás melyik stációjánál állunk, hogy messze, avagy közel állunk a kőelhengeritő feltámadáshoz, mi csak azt az egyel tudjuk, hogy szenvedünk és reményiünk. Állás nélküli ifjúságunk, a gyakori csalások, sikkasztások híreitől botránykoztatott népünk, munkanélküli testvéreink tömegei olyan fel támadás t várnak, amely tiszta közéletet, az evangéliumi igazságok erkölcsi éis gyakorlati érvényesülését, méltányosságot és igazságot ho ugzy. az egyeseknekr mint a nemzetnek egyaránt. Ezt a húsvéti feltámadást várjuk! Ennek érdekében kell összefognunk, eggyé lennünk a kereszthordozásban, a munkában, a szenvedésben, a reményben, — hogy egyek lehessünk a feltámadásban,! Ez a mi húsvéti hitünk!
