Rákos Vidéke, 1934 (34. évfolyam, 1-52. szám)
1934-03-25 / 12. szám
XXXIV. évfolyam. Rákosszentmihály, 1934. március 25. vasárnap, 12. szám RÁKOS VIDÉKE , Társadalmi, közigazgatási és közgazdasági hetilap. RÁKOSSZENTMIHÁLY NAGYKÖZSÉG ÉS SZÁMOS EGYESÜLET HIVATALOS LAPJA. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Rákosszentmihály, Szentkorona-utca 37. TELEFON: Rákosszentmihály 31. Megjelenik minden vasárnap. Felelős szerkesztő : BALÁZSOVICH ZOLTÁN. Előfizetési ár: Egész évre 10 pengő Fél évre 5 pengő. Negyedévre 2 P 50 fill. Egyes szám ára 24 fillér. Postatakarékpénztári csekkszámla: 647. sz A Hév. uj tarifája. átszállójegy 26 fillér, de csak a Zöldikéig. - M napokban megjelenik a tervezel. - Bárczy István marad elnök. - Ki lesz a Hév. vezérigazgató ? A Hév. tarifarendezésének kérdése, mint jó forrástól értesülünk, megérett a megoldásra. A Beszkárt és a Hév. vezetősége elkészítette az uj személydijszabás tervezetét és azt már a legközelebbi napokban kiosztják az idle tőkés bizottság- tagjainak. Elérkezett tehát a pillanat, amikor sorsunk alakulása döntő' fordulathoz jut. Az uj tarifa részletes adatait még nem bocsátották nyilvánosságra, s igy azokkal ebben a pillanatban még nem foglalkozhatunk. Régebbi közlések és értesüléseink alapján azonban annyi már most nyilvánvalónak látszik, hogy az uj dijszabás, bár némi javulást jelent a inai igazán tűrhetetlen állapotokkal szemben, még sem lesz olyan, hogy jogos igényeinket kielégíthetné. Újra megfutjuk tehát a harsonát, hogy az illetékes tényezők most kövessenek el mindent a jó eredmény kivivása érdekében, mert ki tudja, hogy mikor nyilik megint olyan kitűnő alkalom érdekeink biztosítására, mint ez az évek óta eped ve várt pillanat. A Rákos Vidéke számtalan cikkében bizonyította, hogy a vasút forgalmát csak úgy lehet meggyarapi tan i és jövedelmezőségét biztosítani, ha a viteldijakat leszállítják, s ezzel elvesztett utazóközönségüket visszaszerzik és a fejlődés fokozottabb megindításával a közönség számát lényegesen megszaporitják. A tervezett egységes yiteldij csak akkor ér valamit, ha a valóságban már meglévői Nagybudapest egész területére kiterjed, tehát ha abból Rákosszentmihályt, Mátyásföldet és a többi mostoha sorsra ítélt községet ki nem rekesztik. E nélkül a tarifa bizonyos mértékű csökkentése is csak félmunka és megint csak ferde és méltánytalan helyzetet teremt. Ha annyi évtizeden át Kispest, Újpest és társai egyenlő elbánásban részesültek a fővárossal, akkor vegyenek bele a boldogság várába minket is, még ha egy-két fillér emelkedéssel is jár. Ha a viszonyok javulnak, azt a kis. többletet majd megint le lehet faragni, de az nem járja és tovább nem tűrhető, hogy egyes helységek mostoha gyermekek legyenek és némán szenvedjék a sarcoltatást, amig a többi előnyös helyzetét zavartalanul élvezi, A már régebben nyilvánosságra került terv, hogy az átszállójegyek árát a Beszkárt 2 fillérrel felemeli, a közönség szempontjából nem jelent elviselhetetlen terhet, ha viszont a forgalmi területét lényegesen kibővíti. Újabban azonban úgy értesülünk, hogy a Kerepesi utón az a jegy még a tervezet szerint sem lesz érvényes a főváros határáig, vagyis a Nagy itce állomásig, hanem csak a budapesti területen levő utolsó állomásig, a Zöldikéig, a mi egymagában véve is megint súlyos sérelem és méltánytalanság. Minekünk azonban nem az a kívánságunk, hogy ezt a sérelmet orvosolják, hanem az a jogos és méltányos követelésünk, hogy a Beszkárt átszálló jegy, amiként érvényes Pestszentlőrincibe és Újpestre, úgy legyen érvényes ezentúl Rákosszentmihályra ,is. Arról aztán beszélgethetnek, hogy ennek a jegynek az ára 26 vagy akár 28 fillér is legyen. Általában az uj tarifát úgy képzeljük, hogy esetleg legyen kétféle átszálló jegy. Az olcsóbb a főváros belső területére, a másik az egész környékre, egész Nagybudapestre érvényes. Minél egyszerűbb rendszert tudnak kieszelni, és minél olcsóbb közlekedést tudnak biztosítani, annál jobban előmozdítják a vasút j ö vedelnie zőségét. A tarifareform időszerűvé válása arra késztette az egyik hétfői lap szerkesztőségét, hogy mozgalmat inditson a viteldijak leszállítása érdekében. A héten megszólaltatta az érdekelt környékbeli községek vezetőit is, akik régi és idehaza évek hosszú sora óta tudott és panaszolt sérel-> meiuket tárták fel. #Mindenesetre idők jele, hogy már végre valabára másutt is visszhangra találnak panaszaink és éleszt beli reményeinket, hogy idegenek is, nyilván sikert várva — fellépnek érdekünk védelmében, Ezen a téren eddig nem nagyon kényeztetlek el bennünket és mindig magunknak kellett egyedül megvívni csatáinkat. Úgy látszik, mégis csak derengeni kezd a hajnal.. Örömmel üdvözöljük a kakasszót:, mely hirt ad róla. Még csak azt említjük meg, hogy Bárczy István di\ és a Hév, igazgatósága között felmerült félreértés a napokban eloszlott, s most már az a helyzet, hogy Budapest volt polgármesiere megtartja elnöki tisztét a Hév. igazgatóságában. A most eloszlatott ellentétek a Beszkártnak a Hévvel szemben tanúsított magatartásából keletkeztek. Az összeütközés részletei érdekesek, a kedvező elintézés után azonban már nem lenne tapintatos a taglalásuk, A Hév vezérigazgatójának személyében viszont még mindig nem történt végleges megállapodás, ami egyáltalán nem mozr ditja elő érdekeinket. Március 45. Múlt számiunkban jeleztük,, hogy a község március 15-i ünnepsége, amelyet ezidén is a leventeegyesület rendezett, a kaszinó színháztermét zsúfolásig megtöltő közönség előtt folyt le. Az ünnepi beszédet Nagy Géza esperes-^ plébánosunk mondta. A hazafiságnak s a szónoki erőnek igazán elfelej theletlen szépségű megnyilatkozása volt ez a szárnyaló, nagy gondolatokban gazdag beszéd, amelyben a szónok a nagy küzdelmekről beszélt, melyek bár nem vezettek nagy eredményre, de bennük a maroknyi magyar-
