Rákos Vidéke, 1934 (34. évfolyam, 1-52. szám)
1934-03-11 / 10. szám
XXXlV évfolyam. Rákosszentmihály. 1934 március Í1 vasárnap. ÍO. szám RÁKOS VIDÉKE TAKSAllALai, KOAMiAAttA 8 A"** C» HÖ£UAZII>ISÁUs HISilLAF. rAkossí en • ntH4LV na0vmA%wf:i> és száüos k«ye«Clet miAíAtus lapja Szerkesztőség és kiadóhivatal: Rak.osszentmiliály9 Szentkorona>utea 37. TELEFON : Rákosszentmihály 31. Megjelenik minden vasárnap. Felelős szerkesztő: BALÁZSOV1CH ZOLTÁN. Előfizetési ár ; Egész évre 10 pengő Fél evre 5 pengő Negyedévre 2 P 5U fill. Egyes szám ára 24 fillér. Jostatakarékpénztári csekkszámla: 647. sz A rákosszentmihályl polgár fészekrakása. Mühlbeck Károly rajza a Rákos Vidéke számára. Balázsovich Zoltán, a Rákos Vidékié szerkesztője a legutóbbi népművelő előadáson Rákosszentmihály keletkezéséről, a fészekrakásról beszólt. Ebből az alkalomból örvendeztette meg lapuinkat a kedves művész ezzel a rajzával. *w' ....................... Zá sxlóbonió gyűlés. A rákosszentmihályi Nemzeti Egységpárt női csoportja március 3-áu d. u. 6 órakor tartotta zászjlóbonitó gyűlését a kaszinó nagytermében. A gyűlést a Hiszekegy elmondása, utáni Krenedits Sándor közs. központi elnök nyitotta meg. Üdvözölte a NÉP szervezőosztályának vezetőjét, br. Zech Alfonz országos titkárt, majd a nőcsoport elnökét és a jelenlevőket. Megnyitójában külön hangsúlyozta, hogy a nőcsoporltnak olyan vezetője van, aki a nemzet egyetemes céljaiért, társadalmi- és kulturális téren már a múltban is érdemes, önkéntes munkát végzett. Az elnöki dkiratot átadva, a jó Isten áldását kérte további működésére. A kitüntető szavakat Regősné Kohajda Margit dr. hálásam megköszönte és elmondta székfoglaló- beszédét : » Szomorú szívvel, reménykedve, de ideges aggodalomban vártuk a világháború megpróbáltatásainak a végét. És amikor ez elkövetkezett, alig állt rendelkezésünkre annyi idő, hogy könnyeinket letörölhessük, drága hőseinket elhaintoljuk, újabb szenvedések, megpróbáltatások zúdultak ránk. — Hazánkat ezredéves nagy történelmi múlt és hivatás ellenére szétdarabolták. Ellenségeink falánksága és az a törekvése, hogy eltiporjanak vagy legalább is ártalmatlanná tegyenek, elviselhetetlenül súlyos terhek reánk hárításával politikai és gazdasági elszigetelődésbe sodort. A következmények csakhamar jelentkeztek, a szellemi élet minden megnyilvánulásában épugy, mint a gazdaság, ipar és kereskedelem terén. Amerre tekintettünk, füstölgő romokat láttunk és mindenünnen a nemzetköziség és hitetlenség jelszavai szálltak felénk. Egész állami és társadalmi berendezkedésünk alapjában rendült meg. — Uj világ keletkezett, uj ideológiákkal. Semmi sem volt már jó, ami a régi rendben gyökerezett. Közben a munkanélküliség nőtt, az elhelyezkedés lehetőségei egyre csökkentieík és a kemény, kétségbeejtő küzdelem a létért, a jobb jövőben való bizakodás hülő parazsa alatt súlyos lelki válsággá mélyült. — A hazafiság nagy alakjai és a mai humanizmus hirdetői, a megszállt területeken küzdő elszakított testvéreinkkel ösz- szekölő kulturmagyarság kifejezői, nem hiányoztak ugyan az elmúlt évtizedben, —- eszmék, eszmei irányok tűntek föl és alakultak ki a magyar horizonton, a magyar életben. De nem szűnt meg a bizonytalanság a lelkekben, — a felszín alatt, egyre terjedt az erkölcsiség, a hazafiság meglazulásának szelleme, a túlzók és kishitüék lelki destrukciója. — A bizonytalanság korszaka volt ez, amelyre immár elkövetkezett az idő, mikor a zűrzavaros állapotban az erkölcs pusztulásának gátat kell, hogy vessünk s felrázzuk a kábuló' tompultságban tespedőket. Rá kell mutatnunk, mint vezérlő csillagokra, arra a kivezető gondolatra és útra, amelyet a nemzeti egység eszméje és mozgalma képvisel. — Nem részvétet, könyörületet koldulni, s nem álmodozni kell, hanem cselekedni. A magyarság államalkotó és fenntartó képességében rejlő nemzeti őserő, élniakarás lángol lelkűnkben. Ä szélsőséges egyéni vágyak romantikájának el kell tűnnie és a kollektiv, egy nagy egységhez tartozó', a közös érdekért és nemzetéért élő embernek kell a yilág színpadára lépnie. Egy testet, lelket alkotó, egységes nemzetté kell formálnunk a magyarságot, amelyben nem jelentékenyek az osztálykülönbségek, nincsenek felekezeti viszonyok, csak testvérek, csak erős és kemény küzdelemre képes magyarok vannak. — Elérkezett az idő, amikor mind nagyobb és lelkesebb tömegek sorakoznak a nemzeti egység mozgalmának kibontott zászlója alá, mert az egységbe forrott magyarság kettős célt fog elérni: számottevő súlya lesz a külpolitika porondján a végső' célért, a revízióért, és megindíthatja a társadalmi belterjes segítő munkát is. Ebben a nagyfontosságu szervezkedésben a nőnek is szerepet kell vállalnia! A nő megállotta helyét a világháborúban'. A hadba- vonult apák, férjek és fiuk sebeit enyhítette, a hősi halált haltak elárvuló családjainak kenyeret keresett. A megválr- tozott életviszonyok egyre több nőt sodortak el a családi tüzhefv mellől és a kenyérkereső pályákon öntudatosan, póldaadó szívóssággal, munkaszeretettel töltötték be szerepüket. Önállóságra nevelődtek. Lelkűk uj eszmékkel telit meg, amik átalakították egész életvilágukat. Tekintetük fölfelé irányul és szellemi tulajdonságaik érvényesülésére uj teret keresnek. — A nő kiegészíteni törekszik a férfit, erősiti benne a gyakorlatiasságot és a szív melegét. A nő a férfi küzdőtársa lett s ennek igen fontos eredményeként jelentkezik az, hogy megismerte, megértette és magáévá tette azokat az eszméket, amikért a férfi küzd és uj munkakörében tágabb körű világszemléletre emelkedett. — Szükséges tehát a nők lelki és szellemi életének további fejlesztése. Alkalmassá kell őket tenni arra, hogy a közéleti tevékenységben, s a szellemi élet minden megnyilvánulásakor, társadalmi kezdések megvitatásában hajlamaiknak és sajátos tulajdonságaiknak megfelelően, jelentékenyebben érvényesüljenek.
