Rákos Vidéke, 1934 (34. évfolyam, 1-52. szám)
1934-12-30 / 52. szám
XXXIV. évfolyam. Rákosszentmihály, 1934. december 30. vasárnap. 52 szám. RÁKOS VIDÉKE TÁRSADALMI, KÖZIGAZGATÁSI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP. RÁKOSSZENTMIHÁLY NAGYKÖZSÉG ÉS SZÁMOS EGYKsOlET HIVATALON UP4-* Szerkesztőség és kiadóhivatal: Rákosszentmihály. Szentkorona-utca 103. TELEFON: Rákosszentmihály 31. Megjelenik minden vasárnap. Felelős szerkesztő : BALÁZSOVICH ZOLTÁN. Előfizetési ár: Egész évre 10 pengő Fél évre 5 pengő Negyedévre 2 P 50 fill. Egyes szám ára 24 fillér. Postatakarékpénztári csekkszámla: 647. sz Hozzád, kiáltok! Urarp, Jézus! Hozzád kiáltok, A Hozzád esdöt Te meghallgatod. Ezer csapástól fáj a lelkem, Bizonnyal meg is érdemeltem. Legyen meg a Te szent akaratod. Uram! Az ostort elviseltem Es elviselek még ezer csapást. Bénán hurcolom a keresztet, Szememben kínok könnye reszket. Uram! Ne lássa senki, csak Te lásd. Uram! Én nem kérek magamnak Se boldog mát, se nyugodt holnapot. A lelkem tűrő, bizó lélek, Alázattal köszöni Néked A sebet is, melyet Tőled kapott. De lásd: az én szivem magyar szív, S ez árva, csonka ország a Hazám! Én nem kérek semmit magamnak, De adj uj évet a magyarnak, Mely boldog legyen végre igazán! Kárpáthy László dr. Uj esztendő re. Irta: Taraba József dr. Amióta a Szentirás előadása szerint elhangzott a betlehemi angyalok mennyei éneke: »Békesség a földön a jó akaratú embereknek«, azóta a karácsonyi ünnep, a béke ünnepe lett. Megálltunk a munkával, kikapcsolódtunk a mindennapi élet bajaiból és fáradt lelkünket felfrissítettük az örök eszmény forrásánál. Mindnyájan tudjuk, hogy az embernek két nagy kincse van: a testi egészsége és lelkének békessége. Ó, mennyi gondot fordítunk testünk egészségére és mégis mennyit vétünk ellene és épen úgy van ez lelkünk békességével is! Béke! Mily rövid szó, mily nemes fogalom s mily lidérc fény! Álom ábrándképekben látjuk, kivánjuk, dicsérjük, célul tüzzük, —' s mily csúnya és tragikus az emberi sors — nem tudjuk megtalálni. Amig két ember lesz a világon, addig lesz véleménykülönbség is s ameddig véleménykülönbség lesz, addig meglesz az érdekek és felfogások harca is. Mi tagadás, ugylátszik, hogy a földi életünk ősidőktől kezdve a harc mezeje volt és nem a békesség hona. Mindenki békességet akar s a béke áldozatot, hősies védelmet, sőt vért is kivánt évszázadok óta. A beke világtörténetében látunk a megoldásra kísérleteket, amelyek az egyéni mozgás szabadságában: a liberalizmusban, avagy az egyéni szabadság korlátozásában: az abszolutizmusban, a diktatúrákban vélte, hogy nemes célját eléri. Az ideiglenes hatás időbeni határain túl ez is, az is hasznavehetetlenné vált. A beteg szervezetet méreggel, diétával gyógyítják, de mihelyt egészsége visszatért, a méreg elmarad s a diétás koszt is vegyes eledellé változik. így a lelkileg egyensúlyát veszhetett emberi közösség is betegségében különleges erősítésre szorul, de egészségének helyreálltával szabadságra kívánkozik ösztönszerüen. A szabadság a lelki béke alapja, de a szabadság non jelenti a korlátnélküliséget, a szabadosságot és za- bolátlanságot, mint ahogy sokan gyakorolják. Az én szabadságom határa nem végtelen, hanem a felebarátom szabadságánál végződik. A magánjog nemcsak az én szabadalmam, hanem embertársam hasonló tulajdona is. Ennek megnemértése és gyakorlatban való szemelőltévesztése oka az egyének összeütközésének, de oka a nagyobb emberi közösségek: a nemzetek béke- vesztettségének is. Kilengések, túlkapások, természeti igazságoknak meg nem felelő előnyökhöz való makacs ragaszkodások nem jó véget értek — sem az egyének, sem a nemzetek életében. Ezek után bebizonyosodik előttünk, hogy mindaddig, mig az emberek saját érdekükön kívül mások érdekei és helyzete iránt megértéssel viseltetni nem akarnak, — sőt egyenesen a viszály magvát hintik, — addig béke nem lesz az emberek között. A vizözönnel Isten megbüntette a gonoszságában megátalkodott népet, de utána megígérte az Ur, hogy soha többé igy nem veri meg az élő teremtményeket és ennek az Ígéretének bizonyságául rendelte a szivárványt az esős felhők szürkeségére. Bar csak ragyogna jel ez a békeszivárvány az egyének, szomszédok és nemzetek emberi gyarlóságától besötétitett égboltján. Most, amikor »súroltuk a háborút«, különös mértékben epedé- sünk tárgya az olyan béke, amely megelőzi, megakadályozza a nagy világkatasztrófát. Szomorú arra gondolni, hogy az európai népek, annyi kultúrát, annyi technikai vívmányt mutattak fel az utóbbi időkben és a lelki megértés terén annyira meghasonlottak egymással. Szinte borzadály fogja el az embert, ha olvas arról a legújabb felkészültségről, amellyel lesben állnak a nemzetek egymás és az európai civilizáció elpusztítására. t Karácsonykor, a szokástól eltérően meleg idő járt, mégis oly boldogan húzódtak össze a családtagok, hogy egymásnak örömöt szerezzenek. Valahogy örülni kezdtünk annak a kevésnek is, amivel megörvendeztettük egymást. A megpróbáltatások megnyirbálták igényeinket éjs a kevésnek is örülnünk kell. De vájjon örülhetünk e igazán az uj évnek, mely
