Rákos Vidéke, 1934 (34. évfolyam, 1-52. szám)
1934-12-23 / 51. szám
XXXIV. évfolyam. Rákosszentmihály, 1934. december 23. vasárnap, 51 szám. RÁKOS VIDÉKE ' ‘ "TÁRSADALMI, KÖZIGAZGATÁSI És KÖZGAZDASÁGI HETILAP. RÁKOSSZENTMIHÁLY NAGYKÖZSÉG ÉS SZÁMOS EGYESClET HlVA'iALOS LAIMA, Szerkesztőség és kiadóhivatal: Rákosszentmihály, Szentkorona-utea 103. TELEFON: Rákosszentmihály 31. Megjelenik minden vasárnap. Felelős szerkesztő: BALÁZSOVICH ZOLTÁN. Előfizetési ár: Egész évre 10 pengő Fél évre 5 pengő. Negyedévre 2 P 50 fill. Egyes szám ára 24 fillér. Postatakarékpénztár! csekkszámla: 647. sz Betlehem Csillaga. Irta: Nagy Géza. Ismét eljött Szent Karácsony ünnepe, a béke és a szeretet szimbolikus napja, a kereszténység legszebb, legmeghatóbb, legmelegebb ünnepnapja! Eljött közénk, megszületett lélekben újból a Megváltó, úgy miként a legelső Karácsonykor testben, amikor az emberiség hosszas várakozása valóra vált, amikor a betlehemi jászol fölött az Igazság és a Béke megcsókolta egymást... Karácsony ünnepe csodálatos varázshatást gyakorol az emberi szivre. Valahogyan úgy érezzük, mintha e napon szivünk érzéseit kicserélték volna. Mintha elfelejtettük volna azt, hogy nekünk gondjaink, küzdelmeink, szenvedéseink vannak, hogy testünkön bilincsek csörögnek, hogy megtépázott jogaink és porbatiport igazságunk fojtogató marokként szorulnak torkunkra, hogy körülöttünk a kétségbeejtő Ínség és nyomor soha nem hallott módon csattogtatja fenyegető fogait . . . mondom, mintha mi mindezt egy napra elfelejtettük volna, hogy átadhassuk magunkat ünnepi érzelmeinknek! Megszületett az Üdvözitő! Mint a tikkadt virágra a harmatgyöngye ,vagy mint télen az első hópehely föld- rehullása, olyan üditő, olyan tiszta és zajtalan volt az ő földrelépése! Óh, boldog betlehemi éj, óh, ti boldog pásztorok, kik ezt láttátok, óh, boldog emberi nem, ki ezt megérted, a szent Titok birtokában s annak varázslatos hatása alatt némuljatok el és imádkozzatok! . . . Karácsony ünnepén két kérdés vár megvilágításra: i. Mit jelent Krisztus születése az emberiség életében és 2. Milyen sugarakat bocsát felénk Betlehem Csillaga ? i. Hogy mit jelent Krisztus születése? Kimondhatatlan sokat jelent, de jelenti legfőképen az embernek az Istennel való legközvetlenebb találkozását, az Istennek szinről-szinre való látását, ölelését, csókolását, hangja, tanítása hallását, örömeinek és szenvedéseinek, szerető szive dobbanásának szemléletét. Erre várt az emberiség, ez nyugtatta meg. Mi is lett volna az emberiség élete a Kisded születése nélkül, milyen lett volna annak további folyása Betlehem oázisa nélkül ? Mi lett volna? Egy nagy gondolkodó mondta: Kietlen sivatag, uttalan süppedék, vak sötétség, süket némaság, bénult vánszorgás, küzdés sárkányokkal és szörnyetegekkel, bilincsek hurcolása, fájdalmak cipel ése, sóhajok orgonálása! Ettől mentett meg minket a Kisded, amikor evangéliumának fényével megvilágította életünk sötét útjait, a kegyelem eszközeivel erőt és segítséget nyújtott az élet nagy harcának megvívására, szenvedéseinek elviselésére. Ez volt Krisztus születésének legfőbb jelentősége! 2. Hogy milyen sugarakat bocsát felénk Betlehem Csillaga? Először felénk sugározza a hitnek ezüst sugarát. Szinte halljuk a jászolban gőgicsélő isteni gyermek oktató szavait: Testvéreim, emberek, értsétek meg, hogy a ti üdvösségtekért, a ti vágyó lelketek el nem múló boldogságáért jöttem a földre, fogadjátok hát be tanításomat, tartsátok meg parancsaimat, legyetek, szebb, jobb, tisztább emberek! Életeteknek célt, küzdelmeiteknek értelmet, bánatotokra, szenvedéstekre megvilágítást egyedül a hit fénysugára ad! Amikor a szent estén a fenyőgalyon gyertyát gyújtotok, jusson eszetekbe, hogy az égő gyertya az élő hit szimbólumát — A betlehemi csillag második sugara a szeretet aranysugara. Erre az elgondolásra mintha újból megszólalna a Gyermek, a hangja, mint az aranyhárfa lágy- szavu zengése ezt susogná kérőn, esdeklőn: Tudjátok meg emberek, a szeretet volt az, amely engem közétek hozott; eljöttem, mert szerettelek titeket, szerettem a lelketeket, az üdvösségteket. Ezért tűrtem, ezért szenvedtem. Tűrtem a betlehemi lakók szívtelenségét, az istálló hidegségét és szenvedtem az emberek részvétlenségét, a jászol keménységét, a szalma szúrásait! Viszonzásául nem kívánok mást, mint hogy szeressetek ti is engem és énbennem szeressétek egymást! Szeressétek úgy, mint Én szerettelek titeket, nem tankokkal és gépfegyverekkel, nem jogtiprással és megfojtással, nem rágalommal és kiüldözéssel, hanem szívvel, meleg, érző szívvel, megértéssel és megbocsátással! Ti édesapák, különösen ti idegen, szerb, cseh, oláh édesapák, amikor a szent estén a zöldfenyő tövébe ajándékot helyeztek el, gondoljatok arra, hogy az ajándék jelkép* jelképe a szeretetnek, annak az igazi szeretetnek, melyet Krisztus hozott a földre, s amelyet nemcsak a gyermekszobában kell gyakorolni, hanem kinn az élet nyílt porondján, a nemzeti életben, a törvényhozásban is, s nemcsak az ártatlan gyermekkel szemben, hanem az ártatlanul guzsbakötött felnőttekkel szemben is, még akkor is, ha azokat magyaroknak hívják! Arról ismernek meg titeket, mondotta az Üdvözitő, hogy az enyéim vagytok, hogy szeretettel lesztek egymás iránt. Ha tehát nem ezt teszitek, akkor nem vagytok krisztuséi, ha pedig nem az övéi, akkor csak a Béliáléi, a sátánéi, a sátán hatalmát azonban egyszer összetiporják, s akkor majd a megmaradt s a kiáradó szeretetben győzni fog és babért nyer, el nem hervadó babért az Igazság! Karácsony van, a szeretet ünnepe! Óh, bár világom sodnék meg a karácsonyfák világosságától az a sötét erdő, amelyben ma az emberiség botorkál, s az égi fény hatása alatt minden ember egy testvérként találkoznék Krisztus jászolánál, akkor megvalósulna az angyali énekszó: »Dicsőség a magasságban Istennek és a földön béke a jóakarata embereknek!«
