Rákos Vidéke, 1934 (34. évfolyam, 1-52. szám)
1934-11-18 / 46. szám
XXXIV. évfolyam. Rákosszentmihály, 1934. november 18 vasárnap, 46 szám. RÁKOS VIDÉKE Társadalmi, közigazgatásé és közgazdasági hetilap. RÁKOSSZENTMIHÁLY NAGYKÖZSÉG ÉS SZÁMOS EGYESÜLET HIVATALOS LAPJA. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Rákosszentmihály, Szentkorona-utca 103. TELEFON: Rákosszentmihály 31. Megjelenik minden vasárnap. Felelős szerkesztő: BALÁZSOVICH ZOLTÁN. Előfizetési ár: Egész évre 10 pengő Féí évre 5 pengő. Negyedévre 2 P 50 fill. Egyes szám ára 24 fillér. Postatakarékpénztár! csekkszámla: 647. sz A váiasziás eredménye Megtörtént a pestmegyei törvényhatósági bizottsági tagok választása. Rendben, csendben, komolyan és a várakozásnak megfelelő eredménnyel. Fényes győzelmet aratott a jobboldali pártok egyesülése, a vármegyei nemzeti párt, abban is főként a nemzeti egység, amely ma valóban egyetlen, hatalmas táborrá kovácsolta a nemzet jövőjéért aggódó hazafias polgárságot. Ez volt az első erőpróbája a Nemzeti egység helyi szervezeteinek, amelyek a választás adminisztrációját a törvényes korlátokon belül intézték. A szervezetek ezt az erőpróbát fényes sikerrel állották ki. Az apparátus pontosan és jól dolgozott és őszinte elismerését érdemelte ki azoknak is, akik eddig többé-kevésbbé jogos kritikával illették egyes részletmunkáit. A választóközönség egy része azonban még mindig nem mutatkozott elég kötelességtudónak, hogy túlságosan bízott a kockázatosnak nem tekintett eredményben: még mindig sokan nem vettek részt a szavazásban, holott azt lehetett várni, hogy csaknem az egész választóközönség megjelenik az urnák előtt. Ezen a téren kell még a szervezeteknek kemény munkát végezni, hogy a választók közömbös részét is felrázzák és bekapcsolják a nemzeti érdekek aktiv szolgálatába ezen a fontos téren is. Rákosszentmihályon, illetve a II. központi kerületben, amelyhez községünk Sashalommal, Pestújhellyel, Rákoskeresztúrral és Pesthidegkuttal tartozik, az eredmény a legutóbbinál is sokkal fényesebb. A szociáldemokraták szavazatszáma meglepő mértékben megfogyatkozott. Szeder Ferenc képviselőt tették meg listavezetőjüknek, abban a reményben, hogy a kerületben néki van némi gyökere *— és a lista elenyésző kisebbségben maradt. Nagyszerűen nyilatkozott meg a választóközönség lelkes szeretete Szűcs István dr. országgyűlési képviselőnk iránt, aki pedig a saját kerületében alig is vett részt a választás előkészítésében, hanem minden erejét a veszélyeztetettebb szomszéd kerületekre áldozta. Számtalan beszédet mondott a jobbpárti jelöltek támogatására, napról-napra gyűléseken vett »részt és önfeláldozó munkájával igen nagy eredményeket ért el. Megható módon nyilvánult meg a szeretet Nagy Géza esperes plébános iránt is, aki csaknem ugyanannyi szavazatot kapott, mig a legutóbbi választáson Pichler István esperes plébános csak sorshúzás útján jutott be a megyebizottságba, mert egyenlő számú szavazatot kapott a pesthidegkuti főjegyzővel. Bodó Ádám és Szatmáry Pál, mint póttag szintén imponáló győzelmet aratott. A központi II. kerületben az eredmény a következő: Szűcs István dr. 4232, Nagy Géza 4207, rendes tagok. Bodó Ádám 4177 és Szatmáry Pál 4175, póttagok. A szociáldemokrata listára 979 szavazat jutott. Ebből Rákosszentmihályon a következő a szavazás eredménye: Szűcs István dr.: 1069, Nagy Géza: 1083, Bodó Ádám 1066, Szatmáry Pál 1066. — A Szederlistára 269 szavazat esett. Az egész vármegyében az eredmény 74—17, vagyis 74 jobboldali és 17 ellenzéki jelölt kapott többséget. Ezek között: 5 szociáldemokrata, 3 demokrata, 5 független kisgazdapárti és 4 pártonkiviilj ellenzéki. A szavazatok összes£áfnlálása után Krenedits Sándor elnök hirdette ki az örvendetes eredményt, amely ellen csak azt a kifogást emelte, hogy igen sokan nem vettek részt a szavazásban. Üdvözölte Pesthidegkutat, ahol a legszebb volt az eredmény. Igen melegen köszöntötte Nagy Géza esperes plébánost, akiben nagy értéket nyer a törvényhatósági bizottság. Nagy Géza szeretettel teljes szavakkal mondott köszönetét. A jelenlevők lelkesen ünnepelték szeretett plébánosunkat. Összeivom a vagyonomat Nem szeretem az idegen szavakat, de a »katzen- jammer«-re nem tudok jó magyar kifejezést. Nevezik ugyan »másnaposság«-nak, ez azonban nem helyes, mert a becsületes kaccenjammer három napig is eltart. Különbén is szószerint akarom idézni az öreg Nagy Pista bácsit, akinek sashalmi látogatásáról a 'minap emlékeztem meg a Rákos Vidékében, ő szokta volt mondani, hogy: »az öregség nem más, mint krónikus kaccenjammer.« Ezt ő úgy értette, hogy az. öreg ember megcsömörlik az élettől, a múltnak keserű utóizét érzi, kiábrándul minden illúziójából, — szóval olyanformán érzi magát, mint a kaccenjammeres korhely. Akinek semmi sem sikerült az életben, vagy csak” nagyon vékonyan részesült az élet javaiban és örömeiben, az ilyen embernél könnyen érthető ez a kiábrándultság. De ugyanide jut az az öreg ember is, akinek életében sikerei voltak, vagyont gyűjtött, céljait elérte, érdemeit elismerték, hirt, nevet szerzett és babérral vaú tömve a párnája. Mert az öregség távlatában összezsugorodnak az elért eredmények, kicsinyes hiúsággá tör- pülnek a legnagyobb ambíciók, értéktelen lommá a kitüntetések, s a kiábrándult öreg azt kérdezi: »ez hát az egész, amit az élet nyújthat az embernek?« Nem adtam igazat Nagy Pista bácsinak. Hivatkoztam arra, hogy ime nekem voltak már diadalmas napjaim is az életemben, viszont el is vesztettem sok mindenemet és sok mindenkimet, de az életnek ezt a -kaccenjammerét nem érzem. Sőt épen az emlékeim tesznek gazdaggá, épen az, amiért az embert sajnálni szokás, hogy »valamikor jobb napokat látott.« Áz én gyönyörű emlékeim gazdaggá és boldoggá tesznek, az illúzióimat pedig nem féltem az öregség aszályától.
