Rákos Vidéke, 1934 (34. évfolyam, 1-52. szám)

1934-10-07 / 40. szám

± oldala

mXOS VJDWKB

40. szám.

utána reggeli és reggeli után kis pihenést tartva, megkezdődött az első lelkigyakorlat-óra.

Az aranyszáju Révay atya elfoglalja helyét az előadó teremben elhelyezett kis aszatalnál, mi pedig halotti csendben figyeljük szavait: »Istentől való vagyok, tehát az Istené vagyok, az Isten az én mennyei Atyám. Az atya szereti gyermekét, tehát az Isten szeret engem«. Ezekkel a bevezető szavakkal indul el útjára a mi lelkünk felemelkedése az Úrhoz, a mi mennyei Atyánkhoz. Lelkünk átszellemül a mennyei szavaktól, érezzük az Ur jelenlétét, érezzük az első kapavágásokat rneg- kérgesedett szivünkben és mohón szivjuk magunkba az isteni szavakat, mint amikor az erdei vad hűvös forrásra akad. Nem hatást keltő szónoklat, nem ragadja el az előadót a szónoki hév, hanem csendes, halk beszélgetés, társalgás, mint mikor az atya oktatja gyermekeit és mégis, mily lebilincselő erő van a szavakban, az igazság meggyőző ereje, mellyel az Ur Jézus hirdette az Ő mennyei Atyjának országát azok számára, kik hisznek benne. Ellágyul szivünk, amikor halljuk, hogy az Ur mennyire szereti az Ő gyermekeit, mint örül az Ő szive a megtért bűnösön, kit keblére ölelhet és fiának fogadhat. Ha mi meggyujtjuk az isteni szeretet tüzét szivünkben, akkor ez a szeretet viszont szeretetre gyu- lasztja az Ur szivét irántunk. Sokszor mennyire untat bennünket a hosszú beszéd, bárhol hallgatjuk is azt és amikor egy órán át hallgatjuk itt ez isteni szavakat, ez az egy óra rövid, kedves álom, melyből oly nehéz az ébredés. írna, s a mi kedves leikiatyánk csendben eltávozik és mi még nagyobb csendben, némán, szótlanul, átszellemült lélekkel indulunk a kijárat felé, szemeink egymást keresik, szánk beszélni szeretne, hogy mily gyönyörű, mily fenségesen szép beszéd volt, szeretnénk megköszönni, de fogadalmat tettünk a hallgatásra és megyünk szótlanul ki-ki szobájába, hol elmélkedünk az isteni kinyilatkoztatások felett. Fél órai elmélkedés után bevonulunk a kis kápolnába szentségimádásra és egy óra múlva következik a másik lelkigyakorlat-óra.

»Ha Istentől való vagyok, akkor az Istené vagyok, ha az Istené vagyok, akkor jó ember akarok lenni.« Itt gyönyörű példázatokkal világit ja meg lelkünk megmunkálását az Ur befogadására. Amikor a király megkoronázásakor bevonul a városba, a polgárok az utakat megtisztitják, az akadályokat eltakaritják, galyakat hintenek az útra, melyen a király elhalad, este fáklyásmenetet rendeznek tiszteletére. így mi is, mikor a bűnből megtisztitjuk lelkünket, erény virágokkal szórjuk be szivünket, meggyujtjuk az isteni szeretet tüzét lelkűnkben és ez a szeretet viszont szeretetre gyullasztja az Ur szivét.

(Folyt, köv.)

"Sgjjg“ HÍREK "oggg“

Tizenöt év. Másfél évtized egy nemzet életében csak egy röpke pillanat. Az a tizenöt esztendő azonban, amel^ a Horthy Miklós kormányzósága alatt telt el, korszakot jelent: a romokból épités súlyos és sorsdöntő munkájának kezdetét, a porbasujtott lassú felemelkedését, hogy kiegyenesitett derékkal fogjon hozzá a szebb jövő megalapozásához. Horthy Miklós a legszomorubb pillanatban került a nemzet élére a magyarok Istene jóvoltából és a széditő magasban, a legfőbb hatalom polcán sem vált mássá soha, mint aki volt, és az ünnepelt hős és hatalmas államfő egyszerű nemes magyar ur maradt. A magyarok történetének legszomorubb lapjain ott fog ragyogni dicsőséggel a neve mindörökké. A nevezetes évforduló napján hálaima száll minden magyar lélekből az Ur felé, ki vele e szomorú nemzetet megajándékozta.

Október 6. Az aradi vértanuk szomorú emléknapja ez idén először került a hivatalos ünnepek sorába. Sokáig úgy vélték, hogy a gyásznap nem lehet ünnep, most végre mégis a vértanuság fájdalma mellett, a nap igazi jelentősége, a hazaszeretet felmagasztosulása és örök dicsőséges példája érvényesül a nemzeti ünneppé avatott okt. 6-án, amely ilyen értelemben joggal foglalja el helyét nemzeti ünnepeink között. Most szombaton tehát szünetelnek a közhivatalok, megáll az élet hétköznapi folyása. Postahivatalunk is csak olyan szolgálatot tart, mint ünnep- és vasárnapon.

Csömöz Gáspár — plébános. Csömöz Gáspár helybeli káplánunkat Hanauer püspök szerdán táviratban rendelte Szolnokra, ahol bérmálást végzett, — s ott közölte vele, hogy a most alakuló harmadik szolnoki plébánia élére állitja őt. Szolnok gyárvárosban, melyhez a müvésztelep is tartozik, most épül a hatalmas, kétezer hivő befogadására alkalmas templom. Az ötezer hivős plébánia lelkipásztora lesz tehát Csömöz Gáspár, aki már néhány nap múlva elfoglalja uj tisztét. Az ui plébános rövid időt töltött nálunk, de ez alatt rohammal vette be a sziveket, amint ő is sajgó szívvel hagyja itt őszintén megszeretett községünket és plébánosát. Igaz és értékes embert és kiváló pásztort nyer személyében a rohamosan fejlődő Szolnok városa. Hozzánk a püspök uj misés lelkészt oszt be káplánul, akit egy esztendőre Mikes püspök engedett át a paphiányban szűkölködő váci egyházmegyének.

Apró hírek. Mühlbeck Károlyné, kitűnő rajzoló- müvészünk felesége, egészségének helyreállítása céljából több heti üdülésre a Svábhegyi szanatóriumba vonult; ahol a levegőváltozás örvendetesen jó hatásúnak bizonyult régebbi keletű bajával szemben. — Töröcsik Gyula állami elemi iskolaigazgatónk makacs gyomorbaja gyógyítására hat heti szabadságot kapott, melynek nagy részét gyógyfürdőn tölti, hova e hét végén utazik el. — Gávay Béla községi számtisztünk egészsége örvendetesen javul, úgy, hogy a beteg már nemsokára visszanyeri munkaképességét, bár az utóbbi napokban komolyabb komplikáció lépett fel, amelyet azonban sikerrel elhárítottak. — Tóth Pál László dr. községi vezető orvos isaszegi vadászterületén remek, hároméves szarvasbikát lőtt, éjjeli lesen. — Sör Ferenc dr. pestújhelyi h. főjegyzőt felesége leány gyermekkel ajándékozta meg. A kis Évike egészséges, szép gyermek. — Vörösmarthy László irodatisztet, községünk egyik kiválóan képzett és általánosan szeretett tisztviselőjét szept. 26-án államtudományi doktorrá avatták az Erzsébet tudomány egyetemen.

Hirtelen halál. Mayer Gyula gázgyári főtisztviselő, helybeli ingatlantulajdonos szombaton fel akart lépni a villamosra a Rákosi- és Rákóczi-ut sarkán, midőn hirtelen hátrahanyatlott, leroskadt és meghalt. Szivszélhü- dés ölte meg. Hatvannégy evet élt, amelyből negyvenegyet töltött el feleségével, szül. Bauer Ilonával példásan boldog házasságban. Egyetlen fia maradt, Mayer Gyula dr. A megboldogult testvére volt Bauerné Mayer Gizellának, régi lakostársunknak, kinek évtizedek előtt számos, mély és költői verse jelent meg a Rákos Vidékében; évekkel ezelőtt ulhunyt testvérbátyja, Mayer Oszkár pedig sok ideig volt igen kedves tagja társadalmunknak. Hült tetemét a helybeli temető halottasházába szállították, s ott szentelték be a róm. kath. egyház szertartása szerint és élénk részvét mellett hántolták el temetőnkben. Családjának élő, közszereplést kerülő, példásan szorgalmas, a jó férj és apa erényeivel ékes férfiú volt.