Rákos Vidéke, 1934 (34. évfolyam, 1-52. szám)

1934-09-09 / 36. szám

a. oldal, __________ W3JC03 C-fi_________, ~ 3é. szám. lá sát, szoros kapcsolatban látom megalázó nemzeti tragédiánkkal. Vissza tehát ősi erényeinkhez, szép szokásainkhoz, közmondásos becsületességünkhöz — és az igazi ma­gyar tánchoz. irF.iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiitiiiiiimiiiiiiiiüiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiimiuiiiiiiiiiiiuuHiiiiiiisn Ausztriai élmények anno 1934. Ha az ember az ausztriai eseményeken gondolko­zik, nem tudja sehogyan se megérteni, hogyan vihetik emberek annyira túlzásba politikai nézetük érvényesülé­sét, hogy képesek annak eredményét fegyverrel is ki­vívni. Különösen az nem tudja- megértem, aki ott, kinn éhe azokat végig, mint ahogyan én is. Nem tudom szerencsének, nyaralásnak, utiélménynek, vagy minek nevezzem, mert a gépfegyverekkel és puskákkal far­kasszemet nézni egyáltalán nem volt a legkellemesebb érzés. Julius 9-én mentem ki Bécsbe. A város hangulata nem volt a legmegnyugtatóbb. A város felett egy hatalmas papírsárkányt láttam Hitler fényképével és horogkereszttel és pengő nagyságú érmeket osztogat­tak, egyik oldalon Hitler fejével, a másik oldalon 1934. juliüs 14-i dátummal. A bécsiek előre rettegtek ettől a naptól. Ezen a napon robbantották fel a nácik a Bécs- gráci fő villamvezetéket, s igy egész Bécs sötétben maradt. Bécsből a steierországi Seckanba, a bencések gyö­nyörű kolostorába mentem. 840 méter magasságban, messze a világtól, benn a hegyek között fekszik a ko­lostor. Itt a legnagyobb csend fogadott. Kolostorban élve, a páterek gregorián énekét, egyházi zenéjét tanul­mányoztam. Sajnos, nálunk, Magyarországon, az együtt élő papok kevés száma miatt ilyesmit nem lehet hallani. Jellemző arra, hogy fiatal egyházzenészeink mennyire igyekeznek magukat tovább képezni az, hogy Seckau- ban több magyar ember fordul meg, mint más nem- zetségü, beleértve az osztrákokat is, összesen. Aki egy­szer hallott igazi gregorián éneket, az nem is felejti el soha. így vannak fiatal egyházzenészeink is, a zene­akadémia egyházzenei tanszakának -növendékei és volt növendékei is. Harmat Artur, aki az akadémián a gre­gorián ének kiváló tanára, igyekezett bennünket a he­lyes és szép gregorián énekkel megismertetni és az, több-kevesebb eredménnyel sikerült is neki. így, tö­megben hallgatni a több, mint 1000 éves melódiákat, megrázó, felejthetetlen élmény. Az itt töltött idő alatt három robbantásról hallot­tunk. Mind a három a közelben Knittelfelden történt. A plébánia, a gimnázium és a polgári iskola igazgatója ellen. Julius 25-én, Dollfus kancellár megölése napján, utaztam tovább Karinthia felé. Egész nap esett az eső. Villachba is szakadó esőben értem, s igy az események­ről aznap nem értesültem, de mint másnap hallottam és olvastam, a villacliiak is csak 26-án reggel értesültek a történtekről. A városban a katonaságot rögtön moz­gósították. Középületek előtt gépfegyverekkel álltak fék Az utcákon a katonák teljes hadifelszerelésben cirkál­tak, a rendőrök feltüzött szuronyos püskával álltak őr­helyükön. A kaszárnyák udvara homokzsákokkal volt eltorlaszolva, mindenhonnan a gépfegyverek és puskák csövének tömkelegé nézett szembe a jámbor sétálóval. Mindenütt rohamsisakos katonákat lehetett látni. Más­nap, hogy ne lássak katonát, kimentem a hegyek közé és a gyöny örű fekvésű Ossiacher tóhoz. Legnagyobb meglepetésemre, a hegyek, mezők csak úgy hemzseg­tek a katonáktól. Várták a Klagenfurt felől jövő nácik csapatát. Megállítottak, megmotoztak, majd mikor iga­zoltam magam, hogy magyar vagyok, vezetőjük Brú­dernek szólítva, jó fajta pálinkával kínált meg, majd utamra bocsájtottak. Egész nap csendes helyeken mász* káltam, de benn a városban nagy zavargások voltak. 28-án Klagenfurtba mentem. Kiváncsi ember lévén, délután bementem a városba. Minden házon hatalmas fekete zászló lengett. A város minden templomának zugtak-bugtak a harangjai. A gyászhoz illő volt a város is. Az üzletek mind zárva voltak. A városban csak katonák és rendőrök cirkáltak. Előtte való nap verték le a nácikat és felkészülve várták a további harcokat. Állandóan motozással zaklattak. A wörti-tó környéke, a látogatott, gyönyörű fekvésű nyaralóhe­lyek mind üresek. A hatalmas méretű strandokon, ami­ket máskor ezrek tömege lep el, most 20—30 ember lézengett. Saját magát teszi ezzel Ausztria tönkre. Termőföldje nagyon kevés van, a megélhetést az ide­genek. biztosítják Ausztria egész lakosságának. Az ide­genek elriasztásával a legnagyobb nyomorba jutnak. A Klagenfurtból induló vonaton más szót sem lehetett hallani, mint csak magyart. Mindenki a nyu­galmas Magyarország felé igyekezett. Azok után, ami­ket átéltek, nem is csodálkozom rajta. Mindenki pi­henni megy, nem pedig azért megy nyaralni, hogy az idegein játszanak. Grácban is rendőrök és katonák tö­mege várta vonatunkat. Olyan jól eső érzés volt, ami­kor Szentgotthárdot elértük és a magyar rónán robo­gott vonatunk. Szinte furcsa volt, hogy az állomásokon csak békés vasutasokat, nem pedig rohamsisakos kato­nákat láttunk. Nem kellett attól félnünk, hogy vona­tunk a levegőbe repül és hálát adtunk a jó Istennek, hogy a józan magyar népen szélsőséges politikai esz­mék nem hatalmasodnak el annyira, hogy emberáldo­zatokat követeljenek és belső harcokat idézzenek elő. Poros Géza. ápolják a község faiiltetuényeit! Rákosszentmihály faültetvényein segítettek az egek csatornái, t. i. azokon, amelyek a nagy szárazságban el nem pusztultak. Most már sürgősen ki kellene az ültetvényeket tá- nyéroztatni, hogy levegőhöz jussanak és a dudvától megszabaduljanak. A kötelékek több helyen eláztak és elszakadtak, ezeket igazán sürgősen kellene pótolni. Pótlás nélkül lehajtanak, helyükből kifordulnak, eltörnek. E sorok Írója a Csömöri-uton öt darabot kötözött fel, de nincs kéznél alkalmas, erős kötelék. Ezeket is pótolni kellene megfelelő, erős fakötelékekkel. Nagyon melegen ajánlom a szülőknek, vonják be a fák ápolásába gyermekeiket, az iskolák élesszék az .élőfa iránti szeretetet és a gondozás iránti hajlamot. Ez a munka igen beletartozik az uj tanterv célkitűzéseibe, jellemképző, léleknemesitő, a kultúra szeretetét előmoz­dító hatással van az ifjúságra. Fel kell hívni az ifjúság figyelmét arra, hogy az ifjú ültetvények velük együtt növekednek, gondozást, szeretetet kérnek és igényelnek. Meg is fogják hálálni a gondozást a községnek szebbé, rokonszenvessé tételével. Árnyékot, egészséget, ápoló jólevegőt adnak a község lakosságának, felfogják a por nagy részét. A gondozott fásítással bíró község lakossága jó­indulatú, iskolailag jobban nevelt, jóerényü, szép cse­lekedetekre hajlamosabb, a közösségért áldozatkészebb, hazaszeretőbb. Mit is mondjunk a gondozatlan fásitásu község lakosságára? Fáj erről beszélni. Iskolák, figyeljétek a fásítás gondozását, neveljétek ily irányba az ifjúságot, ezt kívánja az uj tanterv is, igy lesztek hasznára a köz­ségnek is! B. A.

Next

/
Oldalképek
Tartalom