Rákos Vidéke, 1934 (34. évfolyam, 1-52. szám)
1934-09-02 / 35. szám
XXXIV. évfolyam. Rákosszentmihály, 1934. szeptember 2. vasárnap, 35. szám rt RÁKOS VIDÉKÉ Társadalmi, közigazgatási és közgazdasági hetilap. RÁKOSSZENTMIHÁLY NAGYKÖZSÉG ÉS SZÁMOS EGYESÜLET HIVATALOS LAPJA. Szerkesztőség és kiadóhivatal : Rákosszentmihály, Szentkorona-utca 103. TELEFON: Rákosszentmihály 31. Megjelenik minden vasárnap. Felelős szerkesztő : BALÁZSOVICH ZOLTÁN. Előfizetési ár: Egész évre 10 pengő Fél évre 5 pengő. Negyedévre 2 P 50 fill. Egyes szám ára 24 fillér. Postatakarékpénztár! csekkszámla;647. sz Veszedetembea a község fattlieivényei. Fák gyökeréig lehatoló eső már régóta nem volt Rákosszentmihályon, emiatt egymásután száradnak ki különösen a fiatalabb ültetvények az utcák szélein. Nagy a veszedelem a János- és Lajos-utcában. Legutóbb, mintegy 8oo fiatal fát ültettek ki egyszerre és ha a szárazság tovább tart és ha valamely módon gondozásba nem vesszük ezt a kiváló értéket, alig fog életben maradni belőlük. De érezteti hatását a veszedelem a régebbi ültetvényeknél is. Mik tehát a teendők a megmentésükre ? Feltétlenül szükséges, hogy az összes ültetvényt azonnal »kitányérozzák«, hogy a gyökérzet levegőhöz jusson és a tő körüli talai kiszáritó hajcsövessége el- romoljék. Ennél a munkánál a fákra igen alkalmatlan dudva is elpusztul. A kitányérozott tövekre a szárazság tartama alatt naponkint egy-egy kanna vizet kellene önteni. Ki hajtja ezt végre? Szerény véleményünk szerint a kitányérozást a községnek kellene sürgősen elvégeztetni és ennek elvégzésénél minden portán, ahol a munka folyik, be kellene szólni kérő szóval egy-egy kanna viz sürgős adományozása iránt. Ez a módozat előmozditaná lakosságunknál az élőfa iránti rokonérzést, az élőfa szeretetét. Már a gondozás szemlélete is jó nevelő hatással van ebben a kívánatos irányban. Ha pedig a lakosság nemcsak szemlélője a gondozásnak, hanem részt is vesz benne, mind kevesebb és kevesebb lesz a szomorú brutális tünet, hogy a gondozásra és mindnyájunk szeretetére utalt kis fákat kitörve, vagy súlyosan megcsonkítva, megsebezve kell látnunk. Joggal lehet remélni, hogy községünk elöljáróságának a kitányérozáshoz a kanna vizet kérő szava nem lesz eredménytelen. Ha lennének mégis egyelőre szórványos esetek, ott végeztesse el a községi elöljáróság, de sürgősen. Mentsük meg az ültetvényeket a község és magunk javára. A jó Kecskeméthy Vince öreg bátyánk hosszú szolgálati évei alatt mindig ültettetett. Sok küzdelem után jutott el oda, ahol ma áll e téren a község. Az volt a célja, hogy legyen Rákosszentmihály árnyas, ligetes, ennek folytán jólevegőjü, legyen rokonszenves, otthonos az itt letelepülőkre, vonzó az idevágyakozókra. Bizton reméljük, hogy a község mai agilis feje és vezetősége előtt sem ismeretlen ez a cél és gondolat. A már tűrhetetlen por lekötését is elősegíti a fásítás, a lomb. A növekvő fák a község vagyonát is emelik. A kifejlődött, terebélyes fák külön is értéket képviselnek. Ha pusztulni engedjük, nagyot csökken a község vagyona, másfelől kietlen lesz, minden vonzóerejétől megfosztódik derék községünk. Távirati gyorsaságra van itt már szükség a mentő munkában. Mentsük meg a község faültetvényeit! Vegyen részt benne mindenki, kapcsoljuk bele a munkába az ifjúságot, adjunk neki részt a munkából, adjunk irányítást részükre a segítségben. így az értéke, nevelő hatása, sem fog elmaradni, barátai lesznek, nem rombolói az ifjak a fáknak. Benkő András. * Kaptuk és örömmel közöljük ezt az okos és jó- szándéku cikket, s a magunk részéről a következőket füzzük hozzá: A Rákos Vidéke szerkesztője épen a legutóbbi képviselőtestületi közgyűlésen ajánlotta az elöljáróság figyelmébe a Lajos- és János-utca 8oo facsemetéjét, mivel a szépen megfogamzott fácskák junius óta semmi gondozásban nem részesülnek. Gyökerüket ellepte a gaz, vizet nem láttak soha, holott igy meg nem maradhatnak és a községet nem csak súlyos károsodás éri, hanem a tervszerű fásítás munkája is visszavetődik. Dibusz főjegyző az elöljáróság nevében tudomásul vette a panaszt, de az anyagi eszközök hiányára hivatkozott és figyelemreméltó ellenmegjegyzést tett. Azt mondotta ugyanis, hogy a lakosság kötelessége volna, hogy lelkiismerete szerint ki-ki törődjék a saját ingatlana előtt elhelyezett utcai fákkal. Egy-egy lakosra igen csekély munkát ró az, hogy a háza, telke előtt álló facsemete gyökértányérját megtisztítsa és olykor egy-egy kanna vízzel meglocsolja. Ha a közönség szereti a fákat és szereti a községet, ezzel a kis munkával nagy szolgálatot tesz és biztosítja a közterületeken a fásítás sikerét. Helyesnek találjuk és ezért ide is iktatjuk a főjegyző kijelentését, de megállapítjuk, hogy mint mindenütt, úgy itt is a középen az igazság. Vagyis, ha az elöljáróság a lakosságtól várja a fagondozást, akkor szorítsa is rá az érdekelteket, hogy a kötelességüknek eleget tegyenek. Az semmi esetre se lehet helyénvaló, hogy közömbösen tűrje a kiültetett facsemeték elpusztulását. Ám végeztesse' el az ápoltatást a lakossággal, de — végeztesse is el és ha az megtörténik, akkor sem menti fel az elöljáróságot az alól, hogy egy hónapban egyszer lega^bb szakszerűen ne ellenőrizze, ha kell ne pótolja a csemeték gondozását a saját hozzáértő közegeivel is. Annyi bizonyos, hogy a fák állapota aggasztó, — ez pedig sürgős beavatkozást követel.
