Rákos Vidéke, 1934 (34. évfolyam, 1-52. szám)

1934-08-19 / 33. szám

XXXIV. évfolyam. Rákosszentmihály, 1934. augusztus 19. vasárnap, 33. szám

RÁKOS VIDÉKE

TaRSAUALMI, KÖZBSAZGAirÁSI ÉS HÖZ4ÍA2DASÁGÍ HE11LAP. RáKOSSZENrMlBÁLY NAGYKÖZSÉG ÉS SZÁMOS EGYESÜLET HIVATALOS LAPJA.

Szerkesztőség és kiadóhivatal: Rákosszentmihály, Szentkorona-utca 103.

TELEFON: Rákosszentmihály 31.

Megjelenik minden vasárnap.

Felelős szerkesztő:

BALÁZSOVICH ZOLTÁN.

Előfizetési ár: Egész évre 10 pengő Fél évre 5 pengő. Negyedévre 2 P 50 fill. Egyes szám ára 24 fillér. Postatakarékpénztár! csekkszámla;647. sz

Széni István.

Nagy volt. Király volt. Szent volt. Honalapító. Árpád fejedelem honfoglaló, Szent István honalapító. Az ő koronája, az ő országa az a nemzeti és közjogi egység, amely ezeréves múltja és a nyugati civilizációnak tett véres és önfeláldozó szolgálatai alapján joggal tarthat számot a második ezredévre, a függetlenségre, önállóságra, szabadságra és sérthetetlenségre.

Szent István a mi reményünk és a mi igazságunk. Az igazságot egy időre porba lehet tiporni, jogos tulajdont el lehet erőszakkal vagy aljas fortéllyal rabolni, az ép testet meg lehet csonkítani, de örök törvény, hogy a megalázott igazság újból diadalmaskodik, a megsértett világrend helyreáll és az elorzott jószág jogos gazdájához előbb-utóbb visszakerül.

Nem magyar ember, hitvány áruló az, aki a magyar igazságban csak pillanatra is kételkedik, csupán az idő kérdése titok előttünk, véges és gyarló emberek előtt. A mi tragikumunk, hogy a történelem időszámítása más, mint az egyes emberé. A mi nekünk egész életet jelent, ott talán csak egy hét, egy hónap, epizód, vagy átmenet.

A világégésnek mindenki áldozata, akár a személyes életével, akár testi épségével, akár vagyonával, akár megrontott és megmérgezett életével, akor utódainak keserű sorsával és reménytelen vergődésével rótta is le adóját. Mindnyájan egyenlők vagyunk a szenvedésben és áldozathozatalban. A sorsunk, a mi életünk már nem érdekes, csak a nagy cél, amelynek reménye tartja bennünk az életet és ad erőt a szenvedések elviselésére, — csak az az érdekes, az a számottevő, a — szebb jövő, amelynek a múlt, elsősorban első Szent királyunk, a honfoglaló Szent István az egyetlen meg nem dönthető biztosítéka. Ezért minden magyarnak legnagyobb ünnepe Szent István napja, amelyet céltudatos törekvéssel nemcsak országos nagy megmozdulássá fejlesztettek, hanem az egész világ előtt elismert jelentőségűvé tettek.

Ne vesszen bele tehát az ünnep lényege és eszmei tartalma a hozzákapcsolt, egyébként hasznos — látványosságok és vásári forgatag tömkelegébe, hanem szívből fakadó imádsággal és mély hazafias átérzéssel ki- sériük a Szent jobbot, s fogadjuk meg lelkűnkben, hogy gyarlóságainkat leküzdve és vétkeinket levezekelve megerősödött lélekkel, acélos izmokkal és törhetetlen akarással indulunk a cél felé, mely a rejtett távolban biztatón int felénk.

Shakespeare mondja: »Mig magához hü marad Anglia, nagy és szabad lesz«. Mig Szent István szelleméhez hü marad a magyar, győzni fog a poklok átkán, melynek ma rabigájában görnyed.

Színház.

Csütörtökön ismét zsúfolt ház. A »Mágnás Miska«, a régi, jó Bakonyi—Szirmai operett még mindig vonzza a közönséget. A vendégszereplő Szigethy Irén rutinos játékával és kedvességével tűnt fel. Bízza László kifogyhatatlan volt a szeretetreméltó mókázás- ban. Dénes Manci elegáns, finom, Sugár a szokott jó, Gáspár nagyon intelligens, a többiekkel együtt.

Pénteken immáron hatodszor telt ház élvezte a »Sárga liliomot«.

Szombaton és vasárnap parádés előadás, de sajnos — talán a drága helyárak miatt — mérsékelt közönség. Pedig tömegek élvezhették volna Szűcs László operaénekes vendégfelléptét a »Kék Duná«-ban. Szűcs Lászlót nem kell méltatni. Aki ott volt, élvezte, aki nem ment el, vesztett vele. Remekül énekelt, pompásan játszott. Dénes Manci különösen kitett magáért ezalkalommal. Meglepett énektudásával. Melegen tapsolták. A fiatal Kallós Évi szép jövőt igér. Igen kedves volt ezúttal is. Sugár Jenő minden mozdulata kacagtat, Bízza László túlzás nélküli humora mindig megnyerő, Szántó Méry biztos minden szerepében. Erdélyi Kálmán komoly császár alakítása, G. Szigethy Ilona humora, Gáspár Béla tudatos alakja, Bihary László helyesen alkalmazott humora, mind nagy erősségei az előadásnak.

Hétfőn a »Szabad a csók«-ot ismételték nem kisebb sikerrel, mint az első alkalommal.

Kedd: »Aranyifju«, Hunyady Sándor színmüve. A darab jobb a hírénél. Érdekes; vannak kitűnő részletei, tárgya, törekvése elfogadható. A tálalása elsőrangú volt. Színészeink kivétel nélkül igen jó alakítást produkáltak.- Bihariné nagyon jellegzetesen és nagy drámai erővel játszotta nehéz szerepét. G. Szigethy Ilona megrázó sikolya a lelkekbe markolt. V. Kertész Mária és Szántó Méry, mint mindig, szabatosan oldotta meg feladatát. Szilassy kitűnő volt, Bihari fölényesen intelligens és finoman jellegzetes. Meleg dicséret illeti Gáspár Béla mindig híven jellemző játékát. Feltűnt Kőváry drámai ereje és lélektani elmélyedése, Erdélyi hatásosan érvényesülő egyszerűsége és közvetlensége, Bízza ízléses mértéktudása és Alföldi zajos visszhangra találó komikuma. Megszólásra csak a közönség egy része szolgált rá, mely lelki műveltségének hiányát mutatta és mindenáron mulatni akart. Az előadás a jó fél ház helyett nagyobb érdeklődést érdemelt volna.

Szerdán a mulatságos malacságot, a »Finom kis lakást« ismételték meg az ismert jó előadásban, jó fél ház előtt.

Műsor;

Péntek: »Egy katona története«. Regényes színjáték. (D’Ennery) Kallós József igazgató bucsufellépte. Filléres helyárak. — Szombat: Újdonság: »Vadvirág«, Anday—Eisemann regényes operettje. Dénes Manci és