Rákos Vidéke, 1933 (33. évfolyam, 1-53. szám)
1933-02-26 / 9. szám
XXXIH. évfolyam.*. Rákosszentmihály, 1933. február 26. vasárnap, 9. szám RÁKOS VIDÉKÉ tArsadalmi, közisazqatAsi és közgazdasAgi hetilap. rAkosszentmihAly nagyközség és szAmos egyesület hivatalos lapja. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Rákosszentmihály, Szentkorona-utca 37. TELEFON: Rákosszentmihály 31. Megjelenik minden vasárnap. Felelős szerkesztő: BALÁZSOV1CH ZOLTÁN. Előfizetési ár: Egész évre 10 pengő Fél évre 5 pengő. Negyedévre 2 P 50 fill. Egyes szám ára 24 fillér. Postatakarékpénztár! csekkszámla:647. sz Megnyomorított viliamos közlekedésünk. A Rákos Vidéke multheti számában erélyes tiltakozó cikk jelent meg villamos vasúti közlekedésünk újabb észszerűden lecsökkentése és az utazások célszerűtlen megnehezít ése ellen. Kénytelenek vagyunk vele, hogy ezzel a ránknézve annyira fontos kérdéssel ismét foglalkozzunk, márcsak azért is, mert olvasóközönségünk köréből a multheti cikk nyomán özönével kaptuk a helyeslő és elismerő nyilatkoziatokát és egyik tekintélyes társadalmi állású olvasónk olyan érdekes megjegyzéseket fűz a felháborító esethez, hogy azoknak meg kell szereznünk a legszélesebb körű nyilvánosságot. A meggyőző erejű fejtegetést a következőkben ismertetjük: A Rákos Vidéke tiltakozását az egész közönség magáévá teszi. A multheti sorok mindnyájunk szivéből szóltak, mert nem lehet megengedni azt, hogy egy közérdekű vállalat, illetve annak keretén belül egyes emberek önző magánérdekéből az utazóközönség életbiztonságát, testi épségét veszélyeztessék és ruházatunk elrongyolódását mesterségesen előidézzék. Tiltakozunk ellene, hogy azt a látszatot keltsék, mintha a vonatok egy-egy kocsival történt meg- csonkitása az utasok számának csökkenése miatt takarékosságból lenne szükséges. Ez az állítás csak felületességre, vagy hozzá nem értésre vall, vagy- pedig azt igazolja, hogy valaki az eszközökben nem válogatva igyekszik a vasútnál érdemeket szerezni. A vonatok járatását a múltakhoz képest már úgy is alaposan megritkitották és olyan menetrendet készítettek, hogy Rákosszentmihály és Sashalom együttesen 28.000 lakosú községéből a hót kilométerre fekvő fővárosba a nap bizonyos szakaszaiban csak 40 percenkint közlekedik egy^egy vonat. Az utasokat szándékos tervszerűséggel, s lehetetlen tarifájukkal és a mostani intézkedésekhez hasonlókkal valósággal elűzték a vállalattól. Annyira vitték azt, hogy Rákosszentmihályról a Héven már csak az jár, aki arra feltétlenül rászorul. Újabban az utasok számának csökkenése örvendetesen megszűnt, sőt a füzet- jegyek életbeléptetésével az utasszám még eimelke-r dett is. De ez érthető is, mert a mi Budapestre bejáró lakosságunk a főváros területén hivatalokban, üzletekben alkalmazásban levő fix javadalmazásu egyénekből áll. Utasszám csökkenésről nálunk nem lehet szó, s igy semmi komoly oka nem lehet, hogy kevesebb kocsikkal járassák az amúgy is ritkán közlekedő vonatokat, mert hiszen a kocsik számát, annak idején a nagy redukálások alkalmával már a mai utasszám alapján állapították meg, sőt a rákos- palotai vonatok megszüntetése alkalmával határozott ígéretet kaptunk arra, hogy kényelmes utazásunkat} biztosítják. A mostani megokolatlan, vagy valakinek érdekében erőszakos módon tett intézkedés merénylet a Hév. pénzügyi politikája ellen, nem beszélve a közlekedési politikáról, mely a Hév.-mél amúgy sincs. Ezzel az intézkedéssel a kiadásokat papiroson talán lehet csökkenteni, de legfeljebb csak évi 1000— 1500 vagy mondjuk évi 2000 pengővel. De mi ezi a hét milliós bevételhez képesti Nem szabad ilyen csekély összegért a környék lakosait, kiknek fillérjeiből, illetve pengőjeiből él a vállalat, kényszerítő ok nélkül ilyen hátrányos helyzetbe sodorni. ‘Végeredményben ez az intézkedés nem is fogja a kiadásokat csökkenteni, mert a megmaradt kocsik a túlterhelés következtében hamarabb tönkremennek, tehát emelkedni fog a javítások költsége. Nem gondolnak vájjon az, urak arra, hogy a túlzsúfolt kocsin a kalauz nem lesz képes a jegyeket rendesen kiadni és az utasok jegyeit kellő figyelemmel megvizsgálni ? Vagy a bevétel nem fontos, csak a kiadást kell csökkenteni? Ilyen rendelkezésekkel azonban még ezt sem fogják elérni, mert a ruháink elszaki- tását, a gombjaink letépését nem fogjuk tűrni, s az okozott károkat a vállalatnak meg kell téríteni. Nem gondolnak arra sem, hogy a túlzsúfoltság miatt igen gyakran történhetik baleset ? Az erkölcsi felelősségen kívül ez olyan anyagi kárt okozhat, hogy a papíron tervbe vett kiadás csökkentés tiz évi összege sem lesz elegendő annak pótlására. Emlékezzenek csak1 vissza az urak a Nagyítóé állomáson a két sínpár között állott vezetéktartó oszlopra, melynek eltávoii- tását megmagyarázhatatlan módon éveken át nem lehetett keresztül vinni. Mennyi balesetnek volt okozója, s a vállalatnak mennyi pénzáldozatába került, mig végre a kifizetett összeg csekély hányadát kitevő költséggel nagynehezen eltávolították. Ha még'mindez nem volna elegendő, felhívjuk figyelmüket arra, hogy éppen az ilyen hiábavaló kellemetlenkedésekkel sikerült a hév-nek a Máv. körvasúd forgalmát életbeléptetni. Épen idejében történt ez a mostani ügyetlen intézjkedés is. Most, mikor a 69-es vonalat megköss,zabbitják a Vezér-!utcáig és nekünk is jó kivezető utunk van arrafelé. Mindössze 3 km-es távolság, méghozzá jő utón. Nem lesz nehéz, hogy autóbusz, közlekedést kapjunk, mely eddig csak a megfelelő ut miatt késett. Mondjuk, hogy az Íróasztal mellett tévedhetnek a számitásaikban, de miért van komoly, képzett: vasutas állóim,ásfőnök a végállomáson? Mért nem adnak legalább neki felhatalmazást arra, hogy ha szüksége mutatkozik, az állomáson veszteglő tartalék szerelvényt a túlzsúfolt vonatokhoz csatoltathassa és ezzel a közönség jogos felháborodását elháríthassa. Tiltakozni kell az ellen a hihetetlen védekezési
