Rákos Vidéke, 1933 (33. évfolyam, 1-53. szám)
1933-11-19 / 47. szám
XXXIII. évfolyam. Rákosszentmihály, 1933. november 19. vasárnap, 47. szám RÁKOS VIDÉKE társadalmi, köxigazgatAsi és közgazdasági hetilap. RÁKOSSZENTMIHÁLY NAGYKÖZSÉG ÉS SZÁMOS EGYESÜLET HIVATALOS LAPJA. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Rákosszentmihály, Szentkorona-utca 37. TELEFON: Rákosszentmihály 31. Megjelenik minden vasárnap. Felelős szerkesztő: BALÁZSOVICH ZOLTÁN. Előfizetési ár: Egész évre 10 pengő Fél évre 5 pengő. Negyedévre 2 P 50 fill. Egyes szám ára 24 fillér. Postatakarékpénztári csekkszámla:647. sz Tarthatatlan állapot. Azt tartja a közmondás, hogy ha egy bolond beledob egy .követ a kutiha, száz okos ember se tudja kihúzni. A mátyásföldi irendőrkapitányságot bizonyára jó akarattal helyezték el annak idején teljesen megközelíthetetlen távolságban a repülőtér tövében, de már az első pillanatban mindenki láthatta, bogy botorul cselekedtek és azóta, évek hosszú során át napró 1-naprta gyötrődik miatta a ,kapitányság egész személyzete és lázadozik ellene a megkínzott közönség, amelynek ügyeit intézi, holott- pedig sem a hivatal, sem a közönség nem érdemli meg ezit a mostoha sorsot. Rendőrségünk tiszteletreméltó igyekezettel és tapintattal végzi súlyos és legtöbbször hálátlan feladatát, s fokozatosan megnyerte magának az egész közönség meleg rokonérzését, a mi a köteles megbecsülés értékét sokszorosan megnöveli. Egy idő óta olyan sikerek jutalmazzák működését, amelyek országos tekintélyt és elismerést szereztek kapitányságunknak. A legkevesebb tehát, amit megérdemel, hogy a felesleges terheléstől mentesüljön. A kínzó takarékoskodás idején nem követelhetünk megfelelő számú személyzetet, hanem el kell tűrni, hogy minden tagja három ember helyett dolgozzék, de az már csakugyan merőben felesleges, hogy még a megfelelő hivatali helyiségeket is nélkülöznie kelljen és a testület, melynek teljes erejét igénybe veszi a hivatalos munka, félórás séták árán tudhassa csak megközelíteni a saját hivatalát, mert azt megmagyarázhatatlan módon a hivatal területének legszélén és minden közlekedést nélkülöző helyen rendezték be. A közönség ideje is drága, pénze pedig kevés, mért kell hát tűrni, hogy ha a rendőrkapitányságon dolga akad, azt csak félnapi veszteséggel és tetemes kiadások árán végezhesse el? Nem újak ezek a panaszok, de nálunk az már régi szokás, hogy a legegyszerűbb kérdések megoldása gyakran évtizedeken át kósedelmeskedik, mint például a Rá- kosszentmihályról kivezető ut ügye, az utó, amelyet harminc éven át nélkülöztünk és semmi módon sem tudtunk előbbre vinni, mígnem egyszerre csak elkövetkezett a fordulat és a harmincegyedik esztendőben egyszerre négy kivezető utunk nyílt meg. A rendőrkapitányság tűrhetetlen elhelyezése miatt is évek óta hangzanak a panaszok, de senki se akarja meghallani azokat. A kérdés most kétszeresen időszerűvé vált. Cinkota elszakadt a kapitányság területétől, tehát a jelenlegi hivatali helyiség még inkább alkalmatlanná lett, A kapitányság ügyforgalma viszont annyira megnövekedett, hogy a mai helyiségben már nem lehet azit lebonyolítani, s a bűnügyi osztályt el kell különíteni és számára más helyiséget kell keresni. Ez a kettészakadás aligha válhatnék, még ha a hivatal a jelenlegi helyén meg is maradna, a hivatal javára, tehát ha valaha, úgy most itt az idő',, hogy az egész hivatal megfelelő áthelyezése megtörténjék. Ezt most már elodázni nem lehet és nem szabad. A megoldás természetesen nem könnyű. A kapitányság helyiségének bérét a három érdekelt község: Rákosszentmihály, Sashalom és Mátyásföld közösen viseli és egyik sincs abban a helyzetben, hogy súlyosabb terheket vállalhasson. Az állam, az államrendőrség fentartója, szintén idegenkedik minden áldozattól és a mit csak lehet, a községnek nyakába akar varrni. Sokféle érdek ütközik össze, amelyeket kölcsönös jóakarattal kell összeegyeztetni, ez pedig nem könnyű feladat. Aki sikert akar elérni ügyes legyen, fürge, ötlebes és bátor. Az áldozat itt nem rossz befeklelós, amely sok előnyén kívül gazdasági vonatkozásokban is nem kicsinyelhelő haszonnal kecsegtet. Egy bizonyos: a mai állapotot fentartani tovább nem lehet. wmMKmmmaBsmims ■ ' ii—im miiniii hmiihih »ggggo hírek Egy esztendő. E héten telt el egy esztendeje, hogy Nagy Géza esperes-plébános Rákosszentmihály papja lett.. Egy óv még nem jubileum, de még sem mehetünk el a dátum mellett anélkül, hogy hálát ne mondjunk az Ur kegyelmének, amiért ezt az igaz pásztort és neinesszivü igaz magyart nekünk adta és ne kérjük áldását munkálkodására. Az évforduló alkalmából nem Nagy Gézának, hanem Rákosszentmihálynak kell gratulálni. Krédó gyűlés. Múlt vasárnap tartotta a Krédó egyesület rendes havi gyűlését. Előadó Póhl Sándor dr. gödöllői tb. főszolgabíró volt, aki az idei gödöllői dzsem- boriról beszólt s azzal a kérdéssel foglalkozott, bogy mjt eredményezett az nemzeti szempontból, s milyen jelentősége volt1 különösen katholikus szempontból. 51 nemzet ifjúsága ismert meg bennünket, s ma már az egész világon lelkesednek< ériünk. Tanúskodik erről a levelek egész tömege, melyekben a külföldi vezetők a legnagyobb elismeréssel és lelkesedéssel írnak az itt szerzett tapasztalataikról. A megismerésből fakadt az, hogy rengeteg barátot szereztünk, s ez a barátság most a nagy levelezésben és abban nyilvánul meg, hogy külföldön mindenütt csodálattal és szeretettel beszélnek a magyar cserkész vendégszeretetéről. Statisztikai adatokat sorolt fel. Pl. 26.191 volt a létszám, ebből kb. 10.000 volt a külföldi, 13 millió liter viz fogyott el, 365.000 látogatója volt a Iá- kornak, amely 4.8 km2-es területen épült fel. 3 millió pengő volt a költségvetése, s ebből csa(k 27.000 pengő volt a személyi kiadás, mert 2 éven át mindenki ingyen dolgozott az előkészítésén. Katholikus szempontból is jelentős eredménye volt a dzsemborinak. Minden nap reggel voltak szentmisék, a kath. vezetők külön összejövetelt is tartottak. Gyönyörű volt az utolsó éjszakának éjjeli szentség imádása. Nagyszerű tanulságul vonhatjuk le azt, hogy miként lehet nemzetközi mozgalmat nemzeti célokra felhasználni. A lélekben gazdag, tartalmas előadást úgy a tagok, mint a jelenlévő cserkész- és leventeif juság névé-
