Rákos Vidéke, 1933 (33. évfolyam, 1-53. szám)
1933-01-29 / 5. szám
2 oldal. RÁKOS VIDÉKE 5. szám lás azután újabb, tetemes költséggel járt. Most kétszer mutatják be a számlát mindén külön költség nélkül és figyelmeztetik a következményiekre a fogyasztót, aki időközben ügyét a helybeli irodában is rendezheti. A vállalat kiállítások, alkalmi vásárok rendezésével széleskörű népszerűségre tett szert. A közönség megkedvelte ezeket a tanulságos látványosságokait, hol szives, barátságos vendéglátásban részesül és hasznos tájékoztatásokat nyer. Igen szerencsés ötlet volt ezeknek a rendszeresitése és nagyban hozzájárult, hogy a közönségben annak idején joggal feléledt, de mesterségesen is szított' ellenérzést megszüntesse és nyájas megértésre változtassa. Jó szolgálatot tesz a vállalatnak az az intézkedése is, hogy célszerű és sok tekintetben nélkülözhetetlen cikkeit igen csekély havi részletre is árusítja és a legszerényebb fogyasztó számára is hozzáférhetővé teszi. Nos, nem mondja senki, hogy inár dominó vagyunk. Van még kívánni való itt is, ott is, az igazi megelégedés pedig csak akkor következik el, ha az árak minden vonalon lecsökkennek és az embereié, teljesítő képességével 'egyensúlyba jutnak. Annyi azonban kétségtelen, hogy haladás, még pedig örvendetes haladás mutatkozik, mely céltudatos törekvés eredménye és ennek következtében hovatovább uj szellem érvényesül és más megítélés alakul ki a közönség körében is. A két rossz fiút nemsokára megtért tékozló fiúként öleli keblére az a közönség, amelyet már ma sem lehet tovább izgatni és ugratni az elkopott szólamokkal és nem lehet komoly és belátó' emberek előtt Rákosszentmihályt, Sashalmot és*környékét ócsárolni, kisebbiteni és károsítani annak ív hirdetésével, hogy a Hév. és a Phőbusz képében két vámpír szívja itt a lakosság vérét. Az ilyen, szólamok olcsó dicsőséget hozhatnak pillanatnyilag, dő annál nagyobb károkat idéznek elő és a tárgyilagos igazságtól is messze eltávolodinak. Krónika Cumpi jó fiú. Derék, szorgalmas ember, jó családapa. Boldogan él a feleségével, a galambszivii szép asszonnyal, Szeretik a barátai is a vidám, mókás cimborát. A fiatal házaspár boldogságának derűs egere azonban a minap váratlanul felhő került. Na. csak olyan bárányfelhő, — amely után megint hamar kisüt a nap. A dolog ott kezdődött, hogy Cumpi barátunk szenvedélyes dalnok lett; a dalkar egyik jeles oszlopa, s mint ilyen, a felesége engedélyével (— pardon, beleegyezésével) hetenkint szorgalmasan eljárt a dalórákra. Később azután hetenkint többször is, — sőt egy idő' múlva mindennap, még sötebben pedig akkor is, amikor a dalkar nyári szünetét tartotta. Cumpi nem ismert akadályt, ö járt rendületlenül tovább... és dalos kedvben térégetett haza, természetesen éjnek évadján. Ha az asszony türelmetlenkedni kezdett és kérdőre vonta: — Hol voltál megint? Cumpi híven és makacsul egyre csak azt felelte: — Dalórán! Egyszer aztán csoda történt. A »dalóráról« hazatérő Cumpi nem találta otthon a feleségét. A kis galamb galambszárnyon kirepült. Cumpi tanácstalanul állott meg a szoba közepén, midőn életpárja hazaérkezett. Most már a férj tette fel a kérdést, bár kissé bátortalanul és érthető csodálkozással: — Hol voltál, lelkem? Az asszony hideg nyugalommal felelte: — Dalórán. , A leleplezés óta Cumpi helye' üres a dalárok testületében. * Szentmihályi fiúval történt meg ez az eset is, bár nem mostanság, hanem a boldogabb világban. Beállít ia derék, hatalmas legény a finánc kaszárnyába és jelentkezik, hogy vegyék ' fel a testületbe. — Derék dolog, lehet róla beszélni, mondja az aranygalléros főbiztos. De hát komoly kedve van-e erre a pályára és csakugyan az-e a szive vágya, hogy pénzügyőr lehessen? — Hát azt épen nem mondhatnám, — feleli a jelölt. De összevesztem az apámmal és csúffá akarom tenni a famíliát. * Gábor bácsi ott lakik valahol a község határán. Öreg ember, ritkán megy el hazulról, Budapestre meg esztendőben egyszer is alig kerül. A minap azonban dolga akadt a fővárosban. Ballagott csendesen a Rákóczi-ut emberforgatagában, a körút kereszteződésénél pedig át kellett mennie a másik oldalra. Neki is indult, amúgy régi módon, rézsut, keresztül a kocsi utón, a hogy legközelebb érheti el célját. A rendőr rácsap azonnal: — Egyenesen menjen, bácsi! A hajlotthátu, fáradt öregember erre hirtelen kiegyenesedik, kidülleszti a mellét és lépeget tovább peckesen, rangosán. * Ugyancsak a régi Kukália tájékán lakik a derék S. család. Jóravaló) tisztességes emberek, csak egy kicsit túlságosan takarékosak. Nem csak pénteken tartják a bojtos napokat. A fösvénységük súlyát épen úgy érzi a Jancsi inas, mint a hűséges házőrző kuvasz. Szederéréskor például Jancsi egy karéj kenyeret kap és felmászhat lakmározni a fára. Most azonban nem érik a szeder, tehát gyakran magában marad a karéj kenyér. A minap disznót öltek, de azért még akkor is gyéren jutott a jó falathoz a Jancsi gyerek. A kamrában halmozták fel a sok jóféle kolbászt, hurkát. Jancsi roppantul megéhezett rá. Mit szépítsük tehát, úgy segített magán, ahogy tudott. Egy óvatlan pillanatban, épen a beszállítás izgalmai-mozgalmai közben elcsent egy pár röfnyit az áhított kolbászból... Titokban jóllakott, megmaradt kincsét pedig elrejtette. Itt támadt a legnagyobb nehézség, mert hát olyan árgusszemü asszony elől, mint az ő asszonya, igen nehéz a megfelelő rejtekhely feltalálása. Jani azonban úgy vélte, hogy sikerrel oldotta meg ezt a kényes kérdést is. Másnap a kuvasz egész nap a kerti fenyőfa alatt ugatott. Tejét a fa lombjai felé fordítva szükölt és ugatott felfelé szüntelenül. Ha megunták, kergették, kis időre odébb állt, de megint csak visszatért a Hfához és újra kezdte a furcsa hangversenyt. Harmadnap S.-né kifogyott a béketürésböl. Oda szaladt a fához és felnézett, kutatván, mit ugat a kutya? A tűlevelű lombok között ott barniilt-pi- roslott ia finom kolbász füzér... hosszú tartamra, intézetünk birtokába árverés utján került környéki olcsó kis családi házak és telkek kaphatóki Pestkörnyéki Bank Ingatlanosztálya. Stanjel Jtasejf hentes és mészáros, Jv‘f, Naponta friss saját vágású húsok és felvágottak. Cakbérlekötéssel
