Rákos Vidéke, 1933 (33. évfolyam, 1-53. szám)
1933-10-01 / 40. szám
XXXIII. évfolyam. Rákosszentmihály, 1933. október 1. vasárnap, 40. szám RÁKOS VIDÉKE TÁRSADALMI, KÖ2K&GAXGATÄSK ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP. rAKOSSIENFMIHALY NAGYKÖZSÉG ÉS SZAMOS EGYESÜLET HIVATALOS LAPJA. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Rákosszentmihály, Szentkorona-utca 37. TELEFON: Rákosszentmihály 31. Megjelenik minden vasárnap. Felelős szerkesztő: BALÁZSOVICH ZOLTÁN. Előfizetési ár: Egész évre 10 pengő Fél évre 5 pengő. Negyedévre 2 P 50 fill. Egyes szám ára 24 fillér. Postatakarékpénztári csekkszámla: 647. sz Az élet keresztté. Embertestvérem, bocsásd meg nekem, hogy megláttam a váltadon azt, amit hiába igyekszel a jólszabott, elegáns télikabátod,; folytonossági hiányokat szenvedő, egyszerű, feJÜleghajtód; cifraszüröd; vagy subád és drága, finom, illatos bundád, vagy otthon készített, rosszvonahi vasárnapi ünneplőd alá rejteni. Megláttam a váUaidon a — keresztet, melyet hordozol. Mert jómódú embernek számítasz!, köztiszteteiben' áldasz, családjod van. Drága, szeretvef éltett kedveseid (körében boldog tudnál lenni, de testedben halálos kór mikrobáit hordozod, a halál jegyzett el magának sziv- dermesztő araként. Nem vagy boldog. Vagy pedig: majd kicsattansz az egészségtől, izmaidban friss, hatalmas erőt érzel, mellyel a világot tudnád kidönteni sarkaiból. Szép kedvesed van, aki szeret: boldog lehetnél, de — a lajhid zsebéiben nincs két garas., mellyel korgó gyomrodat elhallgattathatnád. Nem lehetsz boldog. Dús, drága prémekbe burkoltan mégy az utcán, asszonytestvérem és — a könny lassan pereg ragyogó szemedből, mint elszakadt gyöngysor. Mert bár tenyerén hordoz a sors: boldogtalan, vagy és pokol az életed. A te rózsás füleidben, más ajsszonytestvérem, bril- liánsok szikráznak, de a szived, meleg, szerető anyaszived, gyógyíthatatlan gyermekedért vérez. És láttalak téged is, szegény asszony, akinek az életéből semmi sem hiányzik, mert igényei nincsenek: de ... de a hátadon szörnyű, pap éktelenkedik. Te, Embertestvérem; Te is, Asszony testvérem; sőt — szörnyűség! — Ti is Gyermektestvérkéim; ón is, szegény jómagam, — mindnyájan keresztet viselünk a vál- lainkon. Hurcoljuk nehezen, ki-kifulladva, el-ellankadó erővel. A kereszt durva fából ácsolt és bele-beletép a; vállunk busába... de azért vonszoljuk tovább és közben mosolygunk és könnyezünk; simogatunk és gyilkolunk; dalolunk és hörgünk, mert — emberek vagyunk... Ember testvérem, észrevetted-e már, hogy néha, ritka pillanatokban milyen sirázi kékségü égbolt ragyog fölötted? Végeláthatatlan, hatalmas mezőn állsz és érzékeidet a réti virágok tarka pompája, sokszínű bokrétája, kevert, fűszeres illata kábítja el. Széles horizont tágul eléd, mei- lyet csak saját tengelyed körül forogva tudsz átpillantani. Az aranykéken sugárzó levegőégben pacsirták pity- palattya zeng és a smaragdszinü fűben fáradhatatlanul ide-odafutkosó apró bogárkák halk neszétől nem tudod hallgatni a csöndet, mely fenségével lenyűgöz. Hatalmas előtted a mező, hatalmas fölötted a mennybolt és te úgy érzed, hogy két karoddal e pillanatban még hatalmar sabbat tudnál átölelni. Mert boldog vagy! Művészi asszonykezekkel meleggé, puhává varázsolt fészek meghitt, félhomályban derengő sarkában ülsz fotelben, melyben alakod egészen elvész. Melletted a szőnyegen éppen most letett könyved hever; a kis török asztalkán szivárványszínű kristályvázában két szál hatalmas, borzájsszirmu krizanthemum leheli reád szépségét és illatát,; asszonyod az ébenfazongorán halkan, finoman, apdalitó lassan egy Chopin-noktürn t penget. Rágyujtsz egy cigarettára és úgy érzed, hogy nagyon-nagyon jó élni. Boldog vagy! Fekszel a kórház egyszerű, fehér vaságyán. A meleg levegőben étlier illata leng és orvosságok nehéz; szagával keveredik. Itt fekszel már hosszú hetek óta és kitartó türelemmel figyelted az ablakod előtt szárnyait bontogató, rügyeit fakasztó gesztenyefát, míg tavasz volt és gyönyörködtél a fa kiteljesedett, hatalmas lombkoronájában mindaddig, mig a nyár fölött is meghúzta az idő a lélekharangot... A nyarat lassan felváltotta az! ősz .és te szomorúan búcsúztál a gesztenyefa minden egyes megsárgult, lehullatott levelétől. Az imént meglátogatott az orvosod és azt mondta: élni fogsz! És e pillanatban, amit eddig nem láthattál, mert a gesztenyefa nyári lomb koronája irigyen elfogta előled; de most, a ritkás, díszüket vesztett ágakon keresztül: a napsugár beszökött az, ablakon! Ott táncol a betegségtől elefántcsontszinüvé fehéredet! kezeiden és te gyermekes örömödben utánakapsz, hogy megfogjad, birtokba vegyed, magadnál tartsad a napsugarat... E pillanatban boldog vagy! Ritkán, nagyon ritkán, de néha mégis úgy érezzük, hogy a kereszt, melyet mindegyikünk a vállain hordoz, végesvégig rózsákkal van borítva. Súlyát néha csak annyinak érezzük, mint a váliainkra könnyedén odavetett, lehel- letkönnyü selyemfátyolét. Az ember élete nagy szenvedések és kis örömök láncolata. Sok bánatos, sötét, nehéz nap között mindig, mindenkinek akad egy-egy napsugaras perce. E drága, áldott perceknek az emléké és reménye erősítsen, Embeiftest- vérem, életednek elkövetkezendő hét szűk esztendejére. Hehsné Kilényi Magda,. »ijjis» hírek »sys» Szentmihályl búcsú. Itt van a hagyományos szentmihályi búcsú napja. A piac megtelik mutatványos bódékkal, sátrakkal, s a gyermekek alig várják már a bucsufiát. Az idén a sok sátor közölt egyet találunk, mely felett nagy betűk hirdetik »Stefánia sátor«. A Stefánia Szövetség helyi csoportja emelte, meleg asszonyi szivek hordták össze a sok apróságot, hogy megörvendeztessék vele a gyermekvilágot és két legyet üssenek egy csapásra. A jobbmódu gyermekek serege boldogan válogat a sok szép, olcsó játék
