Rákos Vidéke, 1933 (33. évfolyam, 1-53. szám)
1933-08-20 / 34. szám
34. szám mKOS VIPER E 3. oldal Tóborboniás után. Hazatérés a táborból. Szerdán délután érkeztek meg" a Szent Mihály cserkészfiuk könnyes viszontlátásra Rákosszentmihályra. Szép volt a táborozás, szép volt; a fiuk derék két heti munkája» szép volt az ünneplés hazatérés is. A templomból indultak', ide érkeztek vissza. A tűzoltó zenekar fogadta őket. Bálint György "volt parancsnok meleg szavakkal köszöntötte a csapatot, tolmácsolva a szülök köszönetét és háláját. Külön köszönetét mondott a csapat kiváló parancsnokának, Szász Ákosnak, aki gondos féltéssel, nagy szeretettel volt őrzője, helyettes atyja a szentmihályi fiuknak. Ima után a templom előtt kitörő örömmel ölelték magukhoz a szülők és hozzátartozók a hazatért fiukat, majd a tűzoltó zenekar mögött a cserkész otthonba vonultak, ahol a tűzoltók még a cserkész indulót és a Hymnuszjt játszották él Gsattogányi István vezényletével, azután mindnyájan hazatértek övéikhez. * A táborbontás Gödöllőn szerdán d. u. 3 órakor megható keretek között folyt le. Csak a tábor keresztjét hagyták meg, minden mást lebontottak, mindent simán átalakítottak. Utoljára maradt a zászló bevonása, a Hymnusz hangjai mellett. Búcsúszavakat Kemény Ödön, a Hangya csapat parancsnoka, mondott. Ami azutáni következett, annyira meghatott minden magyar fiút, hogy szem nem maradt szárazon. Egy megszállott területről feljött fiú, aki legszívesebben a magyar cserkészekkel időzött, búcsúzat! el fiainktól. Szavait a Magyar hiszekeggyel fejezte be. EzJ a jelenet kitörölhetetlen emlék marad. Kedden este rendezték1 fiaink az; utolsó tábortüzet,' amelyet Nagymagyarország emlékének szenteltek. A tábortűznél megszállott területről felutazott vendégek is voltak, akiket előzőleg uzsonnával vendégelt meg a csapat. A megszállott területiek nagyon jót érezték magukaty s a szemükben felcsillanó könnyek sokat beszéltpk... * A cserkészparapcsnokság ezúton mond. hálás köszönetét a tűzoltó zenekarnak, mely indulásukkor is, érkezésükkor is zenével kisérte őket. Köszönetét mondanak a Nagyitce állomásnál érkezésükkor megjelenj Dibusz Sándor főjegyzőnek és a lelkes közönségnek, mely indulásukat, érkezésüket szeretettel tisztelte meg részvételével. Köszönet illeti továbbá még azokat, akik adományaikkal! járultak a táborozás költségeihez. * Kis epizódok a nagy táborból. Jól jártak a szegények Gödöllőn. Már a táborozás alatt is rengeteg szegény látogatta ebéd utáji a tábort,, ahol különösen a külföldiek ebédelése után igen sok} maradékot kaptak. A tábor zárásakor pedig az elosztó raktárak minden megmaradt készletüket a szegén yefő között osztották el. * 1 A Hév. forgalmában a visszautazáskor jogos panaszok merültek fel. Mint multheti panaszos levelünk is kifejtette, különösen a vonalmenti lakosságnak voltait sérelmei. Amikor ezek számára a panaszok után felálli- tották a külön bejárót, akkor sem tudták megvédeni |a vonalmenti lakosság érdekeit, mert mégis betódult a fővárosi közönség, s a vonalmentiek nem kaptak helyeit. Rettenetes tolongás, öldöklő tumultus volt a beszállásnál. így történt meg az egyik este, hogy egy 6—7 évep gyermek lesodródott szüleitől. A siránkozó fiúcskát a már induló kocsiról tették le nagy veszedelem közepette, a pályaudvarra, melrt azt hitték, hogy szülei lemaradtak a villamosról. Kiabálás, sikoltozás következeit, különösen mikor a szegény kis fiúi a villamos mellett kezdett szaladni, mig *egy cserkészrendőr karjait)« nem kapta, hogy megvédje az el gázolástól. Közben kisült, hogy a gyermek! az ülői mégis a villamoson vannak. Itt is, mint annyi más helyen, a cserkészrendőrség megmutatja, hogy hivatásának magaslatán áll. A legközelebbi állomásra telefonáltak, s mire ott. megállót# a villamos, már autóm megérkeztek a derék cserkészrendőrök a kisfiúval, kit boldogan vettek át szüleik. i * ! A szentmihályi fiuk táborozásából nem jegyezhetünk fel annyi kedves mókát, tréfát, mint máskor, mert fiainkat nagyon igénybe vette a munka: 24 órai szolgálat után szegények örültek, ha pihenhettek. A jókedv azokban igy sem hagyta el a csapatot. A krónikás az alábbi kedves eseteket jegyezte fel: Drahovszky János, a közkedvelt »Draho«, nyugodtan szendergatt, mig társai cipőjét kioldva, saját cipőfűzőjével kötötték össze előbb lábait, majd őt magát egy fához kötötték, s azután cipőkeaőocsel tetoválták »külföldivé«. Szegény, magára sem ismert a kikészítés után. — A szentmihályiak korábbi ismeretségből kifolyólag szívesen látott vendégek voltak a gyermekmegőrző farkaskölyök vezetőnőknél. Ezt az ismeretségüket saját javukra felhasználták. Tűrték, hogy nyakkendőjüket stb. a hölgyek vasalják ki. — A díszes faragott kaput Molnáfr Laci festettje* aki egyébként jelentős mellékjövedelemre tett szert az, idegenek többé-kevésbbó sikerült lerajzolásával. — A tábor legbaiszerancsésebb tagja Mayer Tibi volt, ajki mindig akkor volt szolgálatban, mikor hölgyismerősei keresték. — Horváth Laci napjait niég a Krédó—Cserkész futballmérkőzésről szerzett sebesülése keserítette el. A tábori műtőn, majdnem minden másnap, vágták a lábát. Rotssznyelvü társai meg is vádolták, hogy a kötés a lábán hamis, csak a szolgálatmentesség céljára szolgál. — 'Volt egy fiú, aki állandóan zsebre tett kézzefi, járt. Szász Ákc\s eredményesen szoktatta le erről a szokásáról: bevarratta mindkét nadrágzsebét. — A » csencsolás « rekordját Dobrovits Bandi és Mayer Feri érte el. Ha előt- fordulna^ hogy Szentmihályon valaki »külföldi« cserkész- szol találkozik, bátran, megszólíthatja, mert bizonyos, hogy kettőjük közül valamelyik. — Fleischhakker Jenő, akiről az a hír járja, hogy ismét 1 o centimétert nőtt, állah<= dó an bélyegalbumával hóna alatt járta a nagy tábort és »séftelt«. — Herceg Ferit a felismerhe tetienségig feldagasztotta, egy darázs. — Verbőczy Oszkárt »ismeretlen,« jóakarója cigarettával halmozta el, a többiek nagy irigységére. — Havas Sanyi, a cserkész-zászló izmoys hordozója: volt a tábor »flegmája«. Öt semmi sem hozta ki nyugalmából. Bármi történt is a táborban, ő nyugodt volt
