Rákos Vidéke, 1933 (33. évfolyam, 1-53. szám)
1933-05-21 / 21. szám
2 oldal. RÁKOS VIDÉKE 21. szám nélkül kiérdeimielt fokozatokon keresztül az; öregese rkésZek főúri rendjébe emelkednek az ilyen minden szép reményt nyújtó legifjabb cserkész gye re- keink, akik önként vállalják a jó-munkát és derűsen végeznek minden reájuk rótt nehéz feladatot... Kell is, hogy az önfeláldozásban, a haza és egymás szeretet ében is legelsők legyetek; mert ma annyiféle a megalkuvás, az álnok és önző haszonlesés, egymásnak irigy maroangolása, hogy megcsonkított hazánkban, melynek elszakított drága részeit vissza kell szerezni, romjai felett uj magyar erősségeket kell építeni, idegenségekkel fertőzött beteg életét pedig egészséges uj életre kell átcserélni, — rajtatok kívül alig vannak már tisztább, hűségesebb lelkű, önfeláldozásra készebb magyar katonák! A ti telketekben, fiaim, amint azt közöttetek mindenütt újból és újból tapasztalom, s átérzem, együtt lángol a hit, szeretet és akarat... A szent magyar nóta szavaival Kossuth Lajos nektek, drága kicsi, nagy, nagyobb és »öreg« cserkészeim;, nem liiában üzenné: Kossuth Lajos azt üzente, Elfogyott a regimentje, Ha még egyszer azt üzeni, Mindnyájunknak el kell menni! Éljen a haza,!... Ti majd ott is meg fogjátok tenni a magatokét!, — vallom), hiszem, érezem! És áldani, dicsérni, példaképül állítani tudok — ezen májusi ünnepi alkalomból is — minden szülét, jó apát és drága magyar édesan'yüt, aki a legpáratlanabb jellemképző és sok, sok hasznos tudásra nevelő testületbe, a magyar cserkészek nemes hadseregébe odaadja, felajánlja, mint legdrágább kincsét, fiát... A cserkész fogadalomtételek ünnepe1 ezért is (emelkedik ki magasan1, minden más ünnepeink közül. Kár, hogy a köz- «és társas élet vezetői, a községek és az egyházak vén-* jei még nem mindenütt értik meg, érezik át a magyar cserkészet és a magyar cserkész-munka nagy nemzeti jelentőségét, gátakat átütő óriási erejét, melyeket pedig megbecsülni és lehetőség szerint gyarapítani éppen nekik volna egyik legszentebb kotier lességük... Ámde még ma is, mint szotnoritó tapasztalatok bizonyítják, félresunyitanak, mint a fény, melegség, lélek nélkül pislogó, szánalmas OLiajmé- cses,a magyar testvéri közösségen kívül félrehelyezkedvén, csak a közömbös távolból pislogatnak kishitűségüknek bepókhálódzott szurdikaiból... Node azért a magyar cserkészet az ilyen szomorít ó falusi tapasztalatok dacára is élni, virulni, növekedni fog s a haza uj raépitésében betöltendi nagyszerű elhiva- tását, amikoron a kishitűség mécsecskéi már régeis- rég kialudtak és hiányozni nem fognak sehonnét.., Ami magát a műsoros cserkészestélyt illeti, nagy dicséretére és dicsőségére válik az itten is ragyogó jókedvvel és csodás ügyességgel bemutatkozó derék Károli Gds/vir-csapatnak. A csapat zöme szegény emberek csillogás szemű fiai közül kerül ki. A cserkész felszerelésük, cserkészi ruházatuk itt-ott, talán hiányos is, de — tiszta. S szegénységük, megkötöttségük csupán az anyagiakra vonatkozik. Az igazi cserkész lelkiségben, a bámulatba ejtő cserkész- ügyességekben és életrevalóságokban nincs, nincs náluk gazdagabb, elsőbb, — bizony mondom I..., Kötelességünk azért elősegíteni, hogy a gödöllői cserkész világ-jamboreen ezek a derék Károli Gás- pár-fiuk is felüthessék sátorfájukat. Nem vallunk velők szégyent. Munkájukkal, igazi cserkész akarásukkal rászolgáltak, hogy a világrészeket átölelő »jamboree« gödöllői szivárványában a mi fiaink is benne ragyogjanak!... Ez a májusi vasámap nemcsak szép ünnep jök, sikeres nagy vizsganap jók is volt nekik. A mesterek és tanítványok a komoly, mégis meleg lelkű jó Sebő Berti parancsnokkal élükön kifogástalanul, magyarosan megállották helyüket. Az apródok atyamesterén, a Prohászka-püspök követői sorába méltó nemes gyermekbarájt öreg, János-bá’n kívül az ezermester Oláh László, Jónás Dezső cserkésztisztek és Jaczkovits Sándor cserkész segédtiszt képezik azftj az oktató’ mesteri gárdát, amelynek sikereit és eredményeit a vasárnapi cserkész előadáson élveztük és csodáltuk. Oláh Lászlót külön is ki kell emelnem, mint színdarab rendező’, mint »konferánszie«, művészi zongora játékos, dal- énekes, zeneszerző, sőt — a hegyiben — mint tánc- mester is bemutatkozott, s pedig mindenekből bravúrosan. Többi baj társával együtt lelkét adta ebbe a szép munkába, s ez a lélek igen gazdag lélek. Egyedül a tánc-dolgot említem fel. A mi cserkész fiaink szegények ahhoz, hogy tánciskolába járhassanak, most tehát Laci-bá’ táncolni is tamilja az apró- dokat. Az a magyar tánc, amit Éppel István, Nagy István, Olasz Sándor, Krausz Tamás apródok bemutattak a dobogón, megérdemelte a tapsot és e téren sok szépet ígérő kezdet. A v>Dunaparti regen, »A romok titkán és »Modern cserkész táborn mély hangulatai, zamatos mókái, édes dalocskái, csatta- nós beszélgetései, nemcsak sikerült színjátszásként hatottak, hanem közvetlen betekintést is nyújtottak a cserkész életbe és lélekbe. Mindez varázsosian jgyö- nyörü, derűs tiszta és tanulságos élvezet is volt. Ezek a derék, kedves cserkész fiuk: Thiering Gyula, Nagy Géza, Szekeres Mihály, Nagy József, Schuster Ferenc, Németh Kálmán, Nagy György, Schneider János, Szekeres Sándor, Hegyi Márton, Várkonyi László, Surán Nándor, ifj. Chevassus Emil, Jaczkovits Sándor, Better Sándor, Sülé József és a többi cserkészek a piciny apródok névtelen tümdérke csapat jával értelmes, lelkes, magával ragadó szép előadásaikért méltók szüleik nagy szerefetére és a családon kívül álló hallgatóságnak ott a helyszínen megnyilvánult lelkes elismeréseire, buzdító tapsaira, szóval szeretetükre. A hegedű játékos Németh barátunk viszont Oláh László zongorázásával egész kitűnő zenekar illúzióját keltették kettesben ... Az ő tüzes magyar muzsikájukra rakta, ropta az elbűvölő délceg magyar andalgó, majd toborző táncot Vida Vilmos dr., budapesti cserkésztiszt csizmás festői magyar fekete ruha viseletben, lobogó ingujjal, de is magukon viselik valódiságuk jeléi: az ismeri Bayer- keresztet. Meghűlés első jeleinél és fájdalmaknál a ASPIRIN-TABLETTÁK
