Rákos Vidéke, 1933 (33. évfolyam, 1-53. szám)

1933-01-15 / 3. szám

XXXIIÍ. évfolyam. Rákosszentmihály, 1933. január 15. vasárnap, 3. szám.

RÁKOS VIDÉKE

TÁRSADALMI, KÖZIGAZGATÁSI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP. RÁKOSSZENTMIHÁLY NAGYKÖZSÉG ÉS SZÁMOS EGYESÜLET HIVATALOS LAPJA.

Szerkesztőség és kiadóhivatal: Rákosszentmihály,

Szentkorona-utca 37.

TELEFON: Rákosszentmihály 31.

Megjelenik minden vasárnap.

Felelős szerkesztő:

BALÁZSOVICH ZOLTÁN.

Előfizetési ár: Egész évre 10 pengő Fél évre 5 pengő. Negyedévre 2 P 50 fill. Egyes szám ára 24 fillér. Postatakarékpénztári csekkszámla: 647. sz

Keserű igazság.

A Rákos Vidéke olvasói érthető érdeklődéssel fogadták nemrég azt a híradást, mely a Beszkárt tarifareform tervének adatait ismertette. A rövidebb útra érvényes olcsóbb szakasz jegyeken kivül szerepelt abban a harmincfillérre emelt, de szabadabban használható átszállójegy és — ami reánk nézve: a legérdekesebb, a 40 filléres átszálló, amelyet a távolabbi részek lakossága számára rendszeresitenének. A hirt akkor azzal a megjegyzéssel jbocsájtottuk szárnyára, hogy abból körülbelül megsejthetjük a fővároskörnyéki közönség sorsának várható alakulását.

Az ilyenféle hivatalos és félhivatalos híradásokat diplomatikus homályossággal Írják és mint kémlelő léggömböt bocsájtják fel, hogy ne kössék meg a vasutigazgatóság kezét és kipróbálhassák velük a hatást, melyet a terv a közönség1 re tesz és a tetszés vagy felháborodás mértékéből vonhassák le maguknak a tájékoztató következtetéseiket. így volt most is, de sejtésünk helyesnek bizonyult és a kérdés nyilvános megvitatása során körülbelül kiderült, hogy a tervezet csakugyan 40 filléres átszálló jegyeket szán a fővároskörnyéki lakosság számára.

A mi minket, rákosvidékieket illet, nekünk ez az eredmény nem mondható kellemetlennek. A Hév. átvételétől legrégibb és legjogosabb panaszunk orvoslását reméljük, ez pedig vasutunk méltánytalan és tűrhetetlen drágasága, aminek enyhitését már a magánkézben volt vállalattól is évek óta és a saját érdekében is követeltük. Nem lehet kétséges, hogy az uj helyzetben ennek a tűrhetetlen állapotnak meg kell változni. Komoly és lelkiismeretes ember olyan változást, amelynek következtében a vasút fentartása egyszerűen lehetetlenné válnék, nem várhat és nem remélhet, bármilyen kellemes és jó volna az, ha 24 filléres jeggyel utazgathatnánk Rákosszentmihályról, Mátyásföldről is, mondjuk akár Óbudára. Ha kedvező gazdasági körülmények más helyzetet teremtenének, még el lehetne képzelni ilyen eszményi megoldást is, — sőt ha a komoly szá|mitások azt lehetővé tennék, követelni kell mindjárt most, azonban — fájdalom, egyelőre nem kell közlekedésügyi szakértőnek, vagy vasutpolitikai lángésznek lenni, hogy legalább is kevésbbé valószínűnek és kivihetőnek tartsuk a viteldijnak ilyen mértékű leszállítását. Nem képzelhetünk tehát más megoldást, minit olyat, amely sérelmeinket részben orvosolja,*de teljesen a vállalat érdekeit sem téveszti szem elől. így a 40 filléres átszálló jegy ránk nézve igen lényeges haladásit éis javulást jelent, a mit egyelőre megelégedéssel fogadhatnánk. A mindennapos utasok, továbbá a tanulók, munkások számára további kedvezményeket biztosítanak a bérlet és heti jegyek. Á kedvezményes

utasok közé kellene újból felvenni a tisztviselőket! ts, akik régebben élvezték az olcsóbb bérlet előnyeit, de a Hév. utóbb kirekesztette őkie|t a kedvezményekből.

Mindezekről azonban senki sem beszélt a Beszkárt tervének nyilvánosságra jutása után. Ellenben szörnyű felháborodás kelt a nyomában a fővárosikörnyékének azokról a részeiről, amelyek eddig 24 filléres átszálló jeggyel utazgattak és utaznak ma is. Gyűlést tartottak, sajtóhadjárat indult meg, sőt a vármegyeházán is erélyes tiltakozás csattant fel la drágítás ellen, amely őket fenyegeti. Hát ami igaz, az igaz. Ha Pestszentlőrincen vagy Kispesten laknám, avagy ott volna ingatlanom, én se nagy örömmel fogadnám a hírét, hogy ilyen alapos megdrágítás f enyegeti a közlekedésemet. A háborgás tehát érthető és bizonyos mértékig tiszteletreméltó. Azonban most következik az a keserű igazság, amelyet el kell mondani, ha megköveznek is érte. Ez pedig az, hogy tiz-tizenöt év óta Pest szent lő rincről—Óbudára, vagy Újpestre 24 fillérért utazhatnak az emberek, amikor mi né künk az Apponyi-térről a keleti pályaudvarig kell fizetnünk ugyanannyit, — innen pedig 60—70 fillért a lakásunkig. — A főváros környékének egyik része élvezte az aránytalan előnyt és kedvezőbb helyzetet. Valóban nem lenne igazságos dolog, hogy mi tovább is a rövidebbet huzzuk csak azért, hogy a szerencsésebbek minden áldozattól megmeneküljenek. Nem irigyeljük őket. Mi soha sem azért panaszkodunk, hogy másnak jobb a dolga, nekünk pedig rosszabb, hanem azért, hogy miért nincs nekünk is olyan jó dolgunk, mint aminőt másoknak juttatott a sors. Tehát járjunk 24 fillérért mi is, — ha lehet és járjanak tovább ők is, — de ha arról van szó, hogy a vasút életképes legyen és mi az évtizedes méltánytalan és igazságtalan adótól megszabaduljunk, akkor — igenis — azt kívánjuk, hogy mérjenek egyenlő' mértékkel és. keressenek olyan megoldást, amely minden irányban egyenlő' és elviselhető terhet jelent.

Mi nem panaszkodtunk az évek során soha a méltán irigyelt 24 filléres jegyek miatt, — nem irigykedtünk azokra, akik élvezhették, de most már rajtunk a sor, hogy mi is kikerüljünk az elátkozottak! sorából. Ez a keserű igazság, amelyet hirdetni kell, hogy mások hangos szóval el ne homályosiithassák.

Nem furcsa, hogy se a vármegyeházán, sem egyebütt senki hangot nem adott ennek, csak dübörögve védelmezte azokat,' akik évtizedek óta- élvezik a sors kegyéből nekik jutott előnyt,- és senki védelmére nem kelt azoknak, akik ugyanennyi idő' óta szenvednek a mostoha elbánás súlya alatt ?!

Akármilyen lesz is végső alakjában az la bizonyos tarifa reform, mindnyájunk számára — mérjen egyenlő mértékkel.