Rákos Vidéke, 1933 (33. évfolyam, 1-53. szám)
1933-05-07 / 19. szám
XXXÍll. évfolyam. Rákosszentmihály, 1933. május 1. vasárnap, 19. szám RÁKOS VIDÉKE TÁRSADALMI, KÖZIGAZGATÁSI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP. RÁKOSSZENTMIHÁLY NAGYKÖZSÉG ÉS SZÁMOS EGYESÜLET HIVATALOS LAPJA, Szerkesztőség és kiadóhivatal: Rákosszentmihály, Szentkorona-utca 37. TELEFON: Rákosszentmihály 31. Megjelenik minden vasárnap. Felelős szerkesztő: BALÁZSOVICH ZOLTÁN. Előfizetési ár: Egész évre 10 pengő Fél évre 5 pengő. Negyedévre 2 P 50 fill. Egyes szám ára 24 fillér. Postatakarékpénztári csekkszámla: 647. sz Komáromi János ivó RáUosszenimihályon. Irta: Móricz Pál. A szentmihályi Kár öli Gáspá r-cserkészek egész napos, cserkész-avatással, fogadalom-tétellel egybekapcsolt májusi ünnepe maholnap elkövetkezik. A kis cserkész sarjadékok, kiknek fejére felkerül a »Bi iPi (Baden Powell)«, a világ főcserkészének csúcsos kalapja, s nyakokba kötődik az annyi reményt, annyi jó-munkát jelképező zöld nyakkendő, már az ujjokon is számolgatják, hogy mikoron virrad fel, mikoron is lészen már itt május 14-ike, a cserkész-avatásnak, a cserkész-fogadalom-tételnek, ama várton-várt nagynapja?!... Istenem!... Micsoda gyönyörű is az az árvalányhajbokrétás cser- kész-föveg?! És az összetartás, a testvéri szeretet szent jegyében mennyi erőt, hatalmat és előretörek- vést kifejez és magába foglal az a sudár, kemény cserkész-bot!!... Szinte kívánnám, hogy minden felnőtt magyarnak legyen a kezében ilyen cserkész- botja! Ekkor kevesebb lenne a félrecsuszkálás, s régi aranyértékében visszaállanék a »magyar parola«, vagyis a magyar kézfogás megbízhatósága, a magyar jellemerő szilárdsága és a nagy nemzeti célok és szent akarások körül mindenféle gyáva, álnok ingatagságnak és hazug alkudozásnak férfias, őszinte megvetése!... Ha látunk azért ilyen cserkész-botot gyermekeinknek, a fiunknak tiszta, fehér markában, ne kicsinyeljük azt le gyerekek holt-fajátékániaik. A magyar cserkészetnek, a cserkész-botra fonódó ősi hagyományoknak és jelent, jövőt építő cserkész jó-munkának ezt a rejtelmes, szent virágfüzérét gyarapítani, népszerűsíteni és a közmegbecsülés oltárára emelni — mindezeket megértvén és át- érezvén *— ezért jön most örömmel a Károli Gáspár- cserkészek május 14-iki gyönyörű ünnepélyére az újabb magyar irodalomnak legkiválóbb ifjú regényíró tehetsége, az országos népszerüségü Komáromi János iró. Komáromi regényei minden magyar házban a legkedvesebb olvasmányok, s német, finn és más nyelveken átfordításokban ma már világszerte olvassák ezeket a májusi derűjükben is édes-bús, varázsos magyar írásokat. A Kisfaludy- és a Pc’lőfi- Társaságok még egész ifjú korán megkoszorúzták, tagjaik sorába avatták a páratlanul tehetséges Komáromit, akinek ha meg-megzendül a rádió csodálatos hullámain mélyen zengő, szépen, édesen mesél- gető szava, ünnepi öröm az a rádió láthatatlan sokaságának is... Most alkalom nyiíik megösmerni a mi közönségünknek, a nemes irodalom és a nemes cserkészet minden igaz barátjának — Komáromit. Én, az öreg hajdú, már tizennégy év óta dolgozom egy műhelyben, a »Magyarság« szerkesztőségében Komáromival. Szomszédos íróasztalok mellől láttam e nagyszerű ifjú iró őstehetségének teljes pompáját és kincses gazdagságát kibontakozni előttem is ösmeretlen uj, friss magyar szépségek, eredeti magyar életek feltárásában... És az irigység, ami pedig az irói berkekben nem ritkaság, soha nem vetett foltot az én őszinte szeretetem re és elismerésemre Komáromi János tehetségével és munkásságával kapcsolatosan. Mint az öreg édesapa legkiválóbb kedves fiára: — úgy nézem, úgy becsülöm, úgy szeretem és értékelem ezt az őstehetségü magyar iró Komáromit. Mi ott bent a szerkesztőségi-műhelyben a költő és színműi ró Miklós Jenő baj társunk fővezérletével sokszor csipkedjük egymást, ki-kijárt ebből a csipegetésből a mi szeretett Komáromi Jánosunknak is; ámde hatalmas könyvtárat kitevő könyv- sorozatainak tengersok betűjében nem találunk soha egyetlen girhes, piszkos betűt sem, amelyet kitörülni és kifogásolni merészelnénk! Olyan tiszta, örök- mii vészi és drága magyar nagy Írások és hófehér mesélgetések ezek, hogy Komáromi Írásaitól, noha az életet adják, nem kell szégyenkezve tiltanunk és óvnunk gyermekeinket. Sőt éppen buzdítunk mindenkit, hogy a családi tűzhelyek szentélyében olvassák és olvastassák mennél többször a nemes magyar és emberi eszményekkel megtermékenyitőj Komáromit. Mint mondám, én Komáromival másfél évtized óta járok, küzdők karöltve az igaz magyar ügyek szolgálatában. Mivel pedig szerintem épen a magyar cserkészek munkája, élete, jobb sorsa is a legigazibb, nagy magyar ügyeink közé tartozik, boldog és hálás vagyok, hogy az én jó Komáromi Jánosf baj társam hivó szavunkra kijön és felolvasást tart a mi kedves Károli Gáspár cserkészeink körében. Magyar bizakodással hiszem, hogy szeretettel várja és fogadja itt János testvérünket mindenki. Jöjj tehát! Isten hozzon közénk kedves Komáromi János barátunk! Ecet ég a lámpába.9 A gazdasági válság és, a jövedelmek általános csökkenésié arra kényszeríti az embereket, hogy kiadásaikat apasszák. A villamos áram minálunk, illetve a Phöbus-áramot fogyasztó huszonhét községben még mindig tagadhatatlanul drága, bár a vállalat épen az utóbbi időben önkéntesen nyújtott kedvezményekkel és ármérsékléssel tanujelét adta, hogy megértést keres közönségével. A főváros hatáfSTT’^. belül érvényes áramárakkal szemben azonban} < igy is sokkalta kedvezőtlenebb a helyzete* a Phöbus fogyasztóinak, akik körében tehát jogos és érthető-a»^ a törekvés, hogy ezen a számottevő terhükön is.eny- á hithessenek. Csak igy lehet megérteni, hogy a leg- ,
