Rákos Vidéke, 1932 (32. évfolyam, 1-52. szám)
1932-12-25 / 52. szám
2 oldal. RÁKOS V/DÉKt 52. szán) hadának előnyomulását, — mely előszeretettel szedi seregeit a nélkülözők hadából. A betlehemi csillagnak el kell örök időkre homályositani azt a másik csillagot, mely végpusztulással fenyeget. Egységes, erős keresztény hadsereget alkossunk, mely tenni is tud. Ez a legszebb ajándék, — melyet az isteni gyermeknek adhatunk. Régi legendát olvastam... A Mindenható minden lélekre, mely a földön testet ölt, — láthatatlan fehér palástot borit, melyet az — egész földi életén át hordoz. Ez a palást telidesteli lesz a legszebb virágokkal, ha a lélek életét szeretetben töltötte el, mert minden jótett nyomán, — melyet önzetlen szeretet irányit, — egy-egy gyönyörű virág keletkezik rajta; — aki pedig életében nem nyitotta meg szivét a szegények és betegek előtt, — annak palástja —. piszkos — fekete lesz és rongyokban lóg le róla. Gondoljunk alázatos szívvel arra, hogy az örök biró előtt milyen palásttal fogunk megjelenni. Sorakozzunk szivvel-lélekkel, tettel az isteni gyermek melléj hogy ezzel is hü munkásai legyünk a szellemi fejlődés utolsó, magasztos fejezetének. Ä levél visszhangja. Kedves »Takmaty, inem is hiszed, mennyire a lelkemiből irtiad múltkori leveledet, melyben rámutattál a »kisztihand — kezétcsókolom« köszönés magyaitalan és nem előkelő voltára. E szerint, először is leánynak sohasem jár kézcsók (csak a mennyasiszonynak a vőlegényétől), másodszor pedig be kell érnie az egyszerű »jó reggelt, jó estót, Erzsiké vagy akár Gréta« köszöntéssel. Hiszen az előkelő (és nemcsak az arisztokrata), körökben már rég nem divat a kezitcsökolom. Utcán a mély kalap emelés, társaságban pedig mély meghajlás járja, miközben az illető ilyesmit is mondhat vagy rebeghet: »üdvözlöm X. v. Z.« (kisasszony) asszonyoknál pedig egyszerűen csak annyit »asszonyom« vagy »nagyságos (méltóságos) asszonyom«. S hogy ez az egyszerű, de annál Ízlésesebb köszöntés mód a középosztály széles rétegeiben nem tudott gyökeret verni és a legtöbb helyen makacsul tartja magát az örökös »kezitcsökolom«; annak egyformán oka a leányok hiúsága, mely a kézcsókot legalább is hallani akarja, másrészt meg a férfiak gyávasága, akik közül senki sem akar kezdeményező lenni és magára venni esetleg a különcség, vagy pláne a neveletlenség vádját. Pedig a »kezitcsökolom« már reges rég elvesztette minden exkluzív jellegét és minden úri varázsát, amióta Pestről kiindulva országszerte igy köszön a füszeressegéd a konyhalánynak éppúgy, mint az utána belépő méltóságos asszonynak. De hiába cikkezünk mi erről, kedves Takmaty im, nem lesz annak komoly foganatja addig, amíg az előkelő társadalmi egyesületek, kaszinók, klubok egymás után nem helyesednek á mi álláspontunkra és határozatilag ki nem mondják, hogy vége a ke- zitcsókoíomhak. De vannak a túloldalon is kppioly érvelők., Ezek azt mondják, hogy a »jónapot kivártok« is nagyon közönséges köszönés Jszámba megy már manapság. Érdekes, hogy a »jó reggelt« vagy a »jó éjszakát« sokkal szebben hangzik mint a »jó napot«. Ezt a köszöntést is tönkretette — Budapá$. Pesten ugyanis ezt igy mondják, hogy: »jona- poot«. Elnyújtva, énekelve s a 'hangsúlyt az utolsó szó tagra téve. Ezzel a bosszantóan idegenül ejtett szóval fogadja vevőjét a pesti boltos reggel, délben, este. Mert az ideges pesti üzletember nem ér rá még azzal is törődni, hogy a nap szakához illő köszöntéssel éljen, ö csak egyet tart raktáron. Legfeljebb annyira megy el egyik másik, hogy ha este hét felé kilépsz az üzletből, »jó estét« kiván, nem tudva, hogy ilyenkor már »jó éjszakát« kell mondani a távozónak. Sajnos, ez a csúnya szokás is először Pest környékén térj edit eí. Ideje már, hogy szembeszálljunk; vele. Tanulja meg már egyszer mindenki: Ha reggel találkozunk valakivel, »jó reggelt«-«! üdvözöljük s csak ha szétválunk, kívánunk neki »jó napot«. Alkonyat után már csak »jó estét«, illik mondani a találkozásinál, ha pedig búcsúzunk és az illetőt aznap már nem látjuk többé, »jó éjszakát« kivánunk, Ha az illető szinházba, társaságba, vacsorára megy, csak akkor kivánunk »jó mulatóst« is hozzá. És végül; a köszöntés igazi értékét a hangsúly adja meg, aminthogy a puszta meghajlással vagy kalapemeléssel is oly sok mindent, az érzelmek egész skáláját ki lehet fejezni. Legvégül pedig: újra az lesz az előkelő, ami egyszerű. Itt jön a karácsony. Újabban — egy vagy két évtizede — már csak »kellemes« és nem »boldog« ünnepeket divatos kivánni. Úgy látszik már a boldogság sem come il faut dolog. Tavaly egy kitűnő írónk tartott előadást arról, mi a különbség a kellemesen, meg a boldogan eltöltött ünnep között. Az első inkább csak az anyagi jólétre vonatkozik, mig a másik a lélek békéjét, harmóniáját is kifejezi. Azt kérdezheti valaki: »Hogy lehet a mai nyomorúságos, gondokkal terhes időkben, ilyen nevetséges apróságokon rágódni?« Hát nem is olyan apróságról van szó. A köszöntés az emberek egymás iránti megbecsülésének a tükre. Aki a köiszöntéssel nem törődik, azt nem érdekli 'embertársainak a sorsa, abból hiányzik a szociális (társadalmi) érzés. És a mai nyomorúság legmélyebb oka épp ennek az érzésnek a hiányában az önzésben található meg, ezt újabban már az egész világon kezdik elismerni. Ezután kivánok neked és minden megértő olvasódnak kellemes és boldog ünnepeket, barátod Tallózó Tón i. mmmm BENCZE SQIIBH fiOUElll! Budapest, IV* P4rl*i-u 0. u. Ssörmtkttlönlegeiiéfek, Mcftrisra Tállal szármákét. — Átalakítások, javítások. Belvárosi kávéház Apponyl ’ (volt KigvQht^r Ei sürangu italok. Egész naß kitűnő meleg, konyha. Külön lennek. Figyelmes kiszolgálás. M^gnyiUp bár! ö$ó*ai te$* Rékái mm.1 mm Budapest, Foren ölek-tere t 0. sz. alatt kapha \°6i Sí (Jy ti-
