Rákos Vidéke, 1932 (32. évfolyam, 1-52. szám)
1932-02-07 / 6. szám
tfxxíi. évfolyam. Rákosszentmihály, 1932. február 7. vasárnap, 6. szám. rAkos vidéke tArsadalmi, közigazgatási és közgazdasAgi hetilap. rAkosszentmihAly nagyközség és szAmos egyesület hivatalos lapja. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Rákosszentmihály, Szentkorona-utca 37. TELEFON: Rákosszentmihály 31. Megjelenik minden vasárnap. Felelős szerkesztő: BALÁZSOV1CH ZOLTÁN. Előfizetési ár: Egész évre 10 pengő Fél évre 5 pengő. Negyedévre 2 P 50 fill. Egyes szám ára 24 fillér. Postatakarékpénztár! csekkszámla: 647. sz Emberségért — emberséget. Szociális jelszavakkal tele az egész világ. Mindenki a felebaráti szeretetet prédikálja. Templom és társadalom kegyes szavak visszhangozó ja. Hivatalos utón csakúgy, mint társadalmi eszközökkel kérik, ossza meg azokkal, akiknek a rossz sors egyet sem ossza meg azokkal, akinek a rossz sors egyet sem juttatott. Okkal és joggal történik igy, a nagy válság, a szörnyű gazdasági háború szomorú évadján. Minálunk is hetek óta uj lendülettel kapott friss erőre a segítő mozgalom, melynek célja, hogy a tél hátralevő részére az inségakció sikeres folytatását biztosítsa. Most azonban több olvasónk levele és szóbeli panasza a kérdésnek egy másik oldalára hivja fel a közfigyelmet és ebben az irányban kér hathatós intézkedést. Valamikor úgy Írták volna boldog elődeink, hogy: vizsgáljuk meg az érem másik oldalátI Hát bizony csakugyan érdemes rá, hogy egy kicsit megvizsgáljuk Rövidség okáért úgy igazítjuk a dolgot, hogy a panaszokat egy csokorba foglalva ismertetjük. Lényegében ugyanis azonos valamennyi. Lássuk tehát: Azt mondja a mi jó közönségünk, hogy készségesen megfogadja a biztató szót, — odaadja még, amije van, sőt amije már nincs is, lévén mínuszban, deficitben manapság a legkisebb polgári háztartás is. Nem baj, na, megosztjuk a szűkös falatunkat is, de viszont a tisztes szegényeket arra kérjük, hogy becsüljék meg a jószándékunkat és ne rongálják hálából a közvagyont, tehát a saját vagyonukat is, hanem tiszteletben tartván a tulajdon jogelvét, kíméljék meg vandálpusztitó társaiktól a másét. A község számos területén ugyanis az utóbbi hetekben, mig mi egymást biztatjuk az adakozásra, szorgalmasan lop- dossák a baromfikat és mindazt a holmit, a mihez hozzáférhetnek. Sőt a nagy gonddal és fáradsággal elültetett facsemetéket és növő ben lévő fákat is kegyetlenül kitördelik, ellopdossák. Tessék csak megnézni a palotai határut környékét, a Nádastó állomást, a Szient György-telep egyes részeit. Micsoda? Egészen háboruvégi stílusban folyik már ez a mulatság. A Nádastó állomásról a pályaőr kiszólt a fákat nyíltan pusztítókra, mire azok fenyegető hangon azt felelték, hogy ne onnan kiabáljon, a házból, hanem menjen ki közéjük a mezőre! Hát igy még se játszunk, írja az egyik előfizetőnk. Rendet kérünk és fegyelmet, a jóakarat és emberies kötelesség-teljesi- tés viszonzásául. Emberségért — emberségeit Egyszer valaki érdekesen felelt arra a szemrehányásra, hogy még mindig nem törli el az emberiség a halálbüntetést, holott — gyilkolni nem szabad: — Úgy van, —■ mondá, de hát akkor kezdjék el a gyilkos urak... Csak iákkor lehet a társadalom erőn felül való áldozatkészségét elvárni, ha a nyomorsujtóttá nép azt meg is becsüli és önmagában is fegyelmet tart, másrészt pedig a közvagyon és közrend megóvását a hatóság biztosítani képes. A felszólalások másik csoportja a túlszaporodó koldulás miatt panaszkodik. Ha a segítő-gépezet jól működik, akkor nem lehet a koldulások legnagyobb része más, mint visszaélés, gyakran szimatoló helyszíni szemle alkalmas tolvaj lások előkészítésére. De, még ha nem is ilyen célzatú, a tolakodó, igazságtalan előnye a szemérmes szerénnyel szemben. A két sashalmi barakki lány, akik állandóan a járókelőket zaklatják, aztán a kapott krajcárkán —• szemtanuk állitása szerint — sürgősen csokoládét vesznek. A minden házba becsengető kéregető, — a villamoson évek óta énekelgető »»szerződésnélküli színészek«, a daloló és hegedülő »erdélyi menekült cigányprímás«, — a tolakodó cigánygyerekek, — a munkanélküli, a rokkant, a világtalan, valamennyi mindennapos vendége az utasoknak. A környéket újabban ellepő vándorcigánynép- ség kolduló asszonyserege sem valami örvendetes és nem nagyon biztonságos jelenség. A fővárosban még több a panasz a koldulások miatt, de ott talán csakugyan nehezebb a kérdés megoldása, mint nálunk, ahol a hatóság még mindig ismerhet mindenkit és a szegény-kataszter révén körülbelül feleslegessé teheti a koldulást. A magára hagyott közönség helyzete nehezebb, mert a jobb szivü ember alig állhatja meg, hogy valamit ne adjon, azzal a helyes és derék jelszóval, hogy inkább száz érdemtelen kapjon, mint egy igazi szűkölködő, szívtelen elutasításban részesüljön. Ám inkább adjuk a segitő 'alapra, még azt a 10—20 fillért is, amit! naponta elosztogatunk, mert igy bizonyosan oda jut el, a hova szükséges. Ez azonban csak úgy képzelhető, ha a hatóság könyörtelen szigorúsággal megakadályoz minden kéregetést. Hangot adtunk ezeknek a panaszoknak, nem azért, hogy az adakozástól az embereket visszariasz- szuk, hanem azért, hogy az igazi szegények segítését annál inkább biztosíthassuk. A szomorú és súlyos kérdés nyitja semmi más, mint a lelkiismeretes, gondos szervezet, egységes vezetés, szigorú rend és fegyelem, a szegény nép részéről pedig viszont a megbecsülő erűberségesség. A Nagykaszinó naptára. Február 6. „A király házasodik“ előadás jés kath; 6á^. Február 7. Délután 5. „A király házasodik“ előadás." Február 7. Este 7*9 órakor a Nagykaszinó batyusestélye. Február 8. Kupetzky Erzsiké táncestélye, j f/ Február 9. Evangélikus bál. - ~ / Február 12. Magyar lányok összejövetele. Március 27. Levente előadás. \ S4
