Rákos Vidéke, 1932 (32. évfolyam, 1-52. szám)
1932-12-11 / 50. szám
50. «ám. RÁKOS VIDÉKE 3. oldal. “Sfp" HÍREK BSg|S» Mansz. A rákosszentn ihályi Mansz december 5-én délután 5 órakor tartotta rendieis havi g} ülését a községházán. Dibusz Sándorné elnök ma gyai asszony i szeretettel üdvözölte a népes gyűlést, majd hazafias lendülettel tartotta meg beszédét, amelynek rövid, tartalmát az alábbiakban közöljük: »Kedves Magyar Asszony Testvérek I Egységben az erő ! Azért a magyar anyákhoz fordulok, hogy a régi magyar átkot a széthúzást és viszálykodást gyermekeiknél már egész kicsi korban irtsák ki. Minden igyekezetükkel azon legyenek, hogy ez az átok, a széthúzás, elmúljon a magyar haza egéről. Látjuk az életben, hogy hová visz a viszálykodás bennünket! Nem csak nehéz, keserves napokat idéz elő, hanem a pártoskodás, az egymást megérteni nem tudás teremtette' meg nekünk a magyar keresztre feszítést, a Trianont. Fogjunk össze magyar testvéreim, mert elérkezett: az utolsó óra. Látjuk ádáz ellenségeink mit müveinek Erdélyben. Még a gondolatától is irtóznak annak, hogy Erdély bércei, erdői, folyói és bányái még- egyszer a magyarnak teremjék az aranyat, ércet, szenet, fát. Hogy mégegyszer leomoljanak azok a mondva csinált határok, amelyeket a gyászos Trianon rajzolt meg, de amelybe bele nem nyugszunk soha! Szegény erdélyi magyar testvérek! Tilos nektek még az édes magyar szó is. Még a magyar szótól is fél az átkozott bocskoTOS oláh. És vak gyűlölettel viseltetik minden iránt, ami csak bizonyiitani tudja, hogy mi egyek vagyunk, hogy mi a csonka hazai részeivel össze forrtunk. De ez az összetartás, legyen erős, mert ha mi összefogunk, akkor keresztül gázolunk a mü-határokon és visszaszerezve az Isten által adott természetes határokat, boldogan öleljük keblünkre a most idegen rabságban sínylődő' magyar véreinket. Végre legyen nekünk intő példa a mai nehéz helyzet. Lássuk be hibánkat, hogy a mai nyomorúságnak előidézője is a széthúzás, a fő okozója. Hol lett volna hazánk földjén ellenség és rabló, ha mi a nagy világégés, a nagy világháború befejezésekor, ha nem egymás ellen törve, egymást támadva a magyar a magyar ellen nem ront, hanem összefogva kergettük volna vissza az ellenünk törő oláht, csehet és szerbet. Tartsunk össze és mutassuk meg, hogy mi egy szív, egy lélek vagyunk és akkor nem lesz alaptalan a bocskorois oláh aggodalma a magyar revíziós mozgalom iránt. Akkor a magyar égen újra felragyog a dicső csillag. Magyar asszony testvérek! Szeressük is egymást, mert az összetartásban az erő, szeretetően az áldás! Ne legyen e hazában egymás iránti gyűlölet. Krisztus is azt mondta, szeresd még az ellenségedet is. Tehát, ha a krisztusi tanítás szerint még az ellenségünket is kell szeretnünk, mennyivel inkább kell ezt tennünk magyar testvérünkkel szemben! Szeretetünk tettekben nyilvánuljon, ne csak hangoz itassuk szeret etünket, de adjuk annak látható jelét is. Ha volt valamikor mód arra, hogy magyar testvéremnek megmutassam szeretetem, mennyivel inkább tudom annak tanujelét, adni, most amikor annyi a nyomorgó magyar testvér. Nyíljon meg szivünk és gondoljunk az éhező és fázó testvérünkre. Nem marad el érte a jutalom, mert ha érzi az a magyar testvérem, hogy mi fajunknál fogva összetartunk, egy hazának vagyunk gyermekei, akkor velünk összetart. Már pedig az összetartás és szeretet dönti porba nemzetünk gyalázását a »Trianont«,« A mély értelmű és gazdag tartalmú beszéd után Dombi Margit a Mansz sokoldalú és igen tehetséges jegyzője emlékezett meg az államfőről, Horthy Miklósról, akinek dicsőséges érdemeit igaz szívvel és lélekkel méltatta nevenapja alkalmával. A bensőséges hatású, szép megemlékezést Dibusz Sándorné elnök kedves szavakkal köszönte meg a kitűnő előadónak. A jegyzőkönyv felolvasása után Regősné Kohajda Margit dr. ügyvezető' elnök a soron levő ügyeket ismertette. Többek között jelentette, hogy a Mansz központ közgyűlését december 8-án d. e. 11 órakor tartja. A gyűlésre az elnökség részvételét bejelentette. Átadta Fritz Jánosné állatvódőnő igazolójegyét. Köszönetét mondott a Polgári Társaskör, Postások 10—10 pengős adományáért és Pálffy Zsigmondné 20 pengős felajánlásáért, mely összegnek felét az irredenta zászló céljaira szánta. Közölte a belügyminiszteri rendeletet, amely felszólítja az egyesületet a »Statisztikai kérdőivek« haladéktalan kitöltésére. Az ügydarabok le- tárgyalása után Herkner Nándomé társelnök, a karitativ munkák fáradhatatlan és lelkes apostola számolt be eddigi értékes munkálkodásával. Jelentette, hogy a karácsonyi inségakció előkészítésében, kitűnő munkatársakra talált. Schulek Károlyné, Ha- lada Lászlóné, Bogyay Antalné és Székely Ernőné mindent elkövetnek, hogy kielégítő eredményt érjenek el az akció ügyében. A Mindenki karácsonyfáját december 24-én d. u. 2 órakor fogják fölállítani a templom előtt. Vörös Ferencné alelnök a betegek és aggok segélyezését különös figyelmébe ajánlja az egyesületnek. Lantos Andrásné, a szövő- műhely vezetője jelentette, hogy mindkét szövőgép üzembe lépett, munka van, de még munkát kér. Bo- dóczy Gizella, a Magyar Lányok elnöke kérte a Mansz elnökségét, hogy a »Mindenki karácsonyfáját« a Magyar lányok diszithessék föl. Kammecker Alajosné gondnok jelentette, hogy a legközelebbi teadélután december 15-én lesz a Kaszinóban. Az ügydarabok bemutatása és jelentésiek után Regősné dr. mélységes háláját tolmácsolta a Mansz nevében) az eltávozott Pichler István es peres pl éb ánosnak, a nagylelkű és lélekben kiváló lelkipásztornak, aki a Magyar Asszonyok egy részének lelki kalauza volt s aki a Mansz-ügyet mindig a legnagyobb megértéssel támogatta. Ugyancsak a szeretet és nagyrabecsülés hangján emlékezett meg Pichler István esperes szivben-lélekben nagy utódjáról, Nagy Géza esperesplébánosról, aki a Mansz hazafias munkáját szintén szeredet éhe fogadta. Majd fölhívta a Mansz figyelmét az Erdélyben történt magyarellenes, eseményekre. Mi átérezzük, különösen a határszéli magyarok szenvedéseit, lelki küzdelmeit — mondotta — s kijelentjük, hogy egyek vagyunk velük érzésben, gondolatban s minden erőnkkel a revízió érvényességére törekszünk. Majd igy folytatta: Sok város és község hirdeti ma már beszédesen az irredenta gondolatot, mert valamennyi érzi és szenvedi Trianoni átkát s a revízió szükségességét. Sok város, falu megtalálta az élniakarás erejének, az elszántság tüzének szimbólumát: a félárbócra eresztett országzászlót. Nem a gyásznak, megalkuvásnak jelét, hanem szent fogadalmunknak jelképét, hogy mindaddig nem nyugszunk, amig a zászlót diadalmasan föl nem vonjuk az árboc csúcsára. A helybeli Mansz munkaprogramjának több pontja már megvalósult s most hazafias munkánk során eljutottunk a lassan aktuálissá váló országzászló fölállításához. Itt is jelentős munkát csak úgy végezhetünk, ha azt tervszerüleg előkészítjük. E célból hamarosan szervezzük az
