Rákos Vidéke, 1932 (32. évfolyam, 1-52. szám)

1932-12-11 / 50. szám

RÁKOS VIDÉKE TÁRSADALMI, kOZIUAZUATASI És KÖZGAZDASÁGI HETILAP. RÁKOSSZENTMIHÁLY NAGYKÖZSÉG ÉS SZÁMOS EGYESÜLET HIVATALOS LAPJA. XXXil. évfolyam. Rákosszentmihály, 1932. december 11. vasárnap, ___________50. szám. Sz erkesztőség és kiadóhivatal: Rákosszentmihály, Szentkorona-utca 37. TELEFON: Rákosszentmihály 31. Megjelenik minden vasárnap. Felelős szerkesztő: BALÁZSOVICH ZOLTÁN. Előfizetési ár: Egész évre 10 pengő Fél évre 5 pengő. Negyedévre 2 P 50 fill. Egyes szám ára 24 fillér. Posta takarékpénztári csekkszámla: 647. sz R kerékpár kérdés. A kerékpár kérdés nem is olyan kicsi és nem is olyan jelentéktelen dolog, mint amilyennek talán első tekintetre látszliatik. A kerékpár ma már nem. a fényűzés cikke, nem is csak sportcikk, hanem' egész egyszerűen közlekedő eszköz, még pedig a szegény és szerény emberek szükséges szerszáma. Hol vagyunk már attól, amikor Szikszay Ferit, a fiatal festőművészt, a hires Szikszay vendéglős fiát és Kőrösmezei Gusztávot, a Nemzeti Színház szerel­mes színészét megbámulták az utcán, amikor a ha­talmas velocipéd kereken, a kezdetleges »magas gé­pen«, rö vid nadrágos, zsokésapkás sport ruhában vé- gigszáguLdottak és megindították a magyar kerék­páros sport tüneményes karriérjét. A magas gépet csakhamar lomtárba szorította a »széf ti bicikli«, a két egyforma kerékből szerkesztett kerékpár, mely csakhamar az úri fiatalság felkapott sportja lett és a Millenáris-pályán lefolytatott nagyszerű nemzet­közi versenyeken érte el tetőpontját — a Rotten- biller Jánosok (a hires Gigi), Klimkó Lászlók, Wigand Rezsők, Lillits Milutinok, Gillemot Ferencek; és társaik tüneményes szereplésével. Közben azonban mindjobban érvényesülni kez­dett a kerékpár praktikus jelentősége is. A posta fürge távirathordói, a mesiszeindzser bojok és egyéb kerékpáros közegek az élet szolgálatába vonták a példátlan népszerüségü sporteszközt, amely külön­ben a túrázó, kirándulásokat rendezgető sportegye­sületek elszaporodásával mindjobban elvesztette ki­váltságos (exkluziv) jellegét is. A szerencsétlen) budapesti kerékpáradó azután végleg kitaszította a biciklit az »előkelő« sportok és szórakozások sorá­ból és átadta a mindennapi élet gyakorlati használa­tára. Ma már a kerékpár a szegény ember lova, kocsija, kenyérkereső szerszáma, olcsó és nélkülöz­hetetlen forgalmi eszköze, amelyet apró heti rész­letekre is megvásárolhat, hogy vele a drága villamos költségét megtakaríthassa és a felesleges időpazar­lást elkerülhesse. Valóságos áldás ez az újabb sze­replése a derék biciklinek, amelyet a technika fej­lődése egyébként is kifejlesztett és tökéletesitett., Szociális jelentőségét méltányolva, ma már arról kellene elmélkedni, hogy megszerzését okos rend­szabályokkal megkönnyithessük a legszegényebb emberek számára is és a hatóság vagy társadalomi védelmet szerezzen a lelkiismeretlen kizsákmány olá-< sok ellen, amik a részletfizetésre vásárlókkal szem­ben napirenden vannak. Ezek a szegény emberek a részletfizetés kedvezményéért sokszorosan tulfizeíik a gépek értékét, ami teljesen méltánytalan dolog akkor, amikor a kerékpárt tulajdonjog fentartás- sál adják el, tehát a kereskedőt kockázat alig ter­heli. Gondoskodni kellene arról, hogy részletfizetés esetén a kamat megtérítésén kívül magasabb árat ne lehessen követelni, mint a minő a gép rendes for­galmi értéke és ne fordulhasson elő az a manapság napirenden lévő eset, hogy a kerékpárt körülbelül 2oo pengőért veszik meg és másnap ugyanannak a gépnek az értéke 50—60 pengő. Érdemes ezen is gondolkozni, de mqg ennél is sürgősebb, hogy a kerékpártulajdonosok védelmet nyerjenek a kerékpár-tolvaj szövetkezetekkel szem­ben. Hallatlan az, hogy naponta hány kerékpár-tol­vaj lás történik, s a károsultak csaknem mindig — támogatást érdemlő szegény emberek. A kerókpár-i tolvaj bandákkal szemben a rendőrség is tehetetlen. Az ellopott gépeket pedig nem lehet megtalálni soha, mert a tolvajok titkos műhelyeket tartanak* fenn, ahol a gépeket szétszedik, a különböző részek­ből uj gépeket állítanak össze és azokat hozzák for­galomba. Úgy látszik, az üzlet szépen virágzik, a vakmerő lopdosások legalább is ezt mutatják. Itt pedig valami hathatósabb védelmet mégis csak ki kellene találni. Valaki azt az ötletet vetette fel, hogy passzust kellene adni minden kerékpárnak, mint a lovaknak és a hivatalos írás nélkül ne lehessen ke­rékpárt se eladni, se tartani. Minden gépnek vám úgyis gyári száma. Kerékpár alkatrészt pedig ne lehessen árusítani, csak teljesen megbízható cégek­nek. Nem tudjuk, hogy jó és keresztül vihető-e ez az ötlet, de arra mindenesetre alkalmas, hogy alapul szolgáljon a gondolkozásra. Valamit találjanak ki a szakértők és a hatóságok, mert az, ami itt a szegény emberekkel történik, valóban tűrhetetlen. Levél. Kedves Kisasszony! Ismét bátorságot veszek, hogy levelemmel Za* varjam ezúttal nemcsak a maga, hanem a helyesen gondolkozó hölgyek rózsásan boldog, s az idei jónak Ígérkező báli évadot váró békés nyugalmát. Reményiem, most is megértő lesz hozzám és megbocsátja, hogy ilyen nyíltan fejezem ki álláspon­tomat a »gyengébb neminek mondott erős csoport­nak örökké időszerű furcsaságairól. Maga most azt mondja, hogy már megint túl­zottan hasogatom azt a bizonyos hajszálat, de a vé­gén rá fog jönni igazamra, követni fogja elveimet, sőt terjeszti is a Mica, Béby, Pityu, Lia stb. társa­dalomban. Számtalanszor tapasztaltam, hogy a megismer­kedések alkalmával, legyen ez bál, öt órai tea (ez modern, tehát nem csoda), vagy csak egyszerű be­mutatkozásoknál is, a férfiak, sőt fiuk (utóbbiak 30

Next

/
Oldalképek
Tartalom