Rákos Vidéke, 1932 (32. évfolyam, 1-52. szám)

1932-12-04 / 49. szám

XXXII. évfolyam. Rákosszentmihály, 1932. december 4 vasárnap,

49. szám.

RÁKOS VIDÉKE

TÁRSADALMI, KÖZIGAZGATÁSI és KÖZGAZDASÁGI HETILAP. RÁKOSSZENTMIHÁLY NAGYKÖZSÉG ÉS SZÁMOS EGYESÜLET HIVATALOS LAPJA.

Szerkesztőség és kiadóhivatal: Rákosszentmihály,

Szentkorona-utóm 37.

TELEFON: Rákosszentmihály 31.

Megjelenik minden vasárnap.

Felelős szerkesztő:

BALÁZSOVICH ZOLTÁN.

Előfizetési ár: Egész évre 10 pengő Fél évre 5 pengő. Negyedévre 2 P 50 fill. Egyes szám Ara 24 fillér. Postatakarékpénztár! csekkszámla: 647. sz

Egyesiiieiek iuliengése.

Azt olvasom, hogy C sonka- Magyarországon húszezer egyesület működik és van olyan város, ahol tagsági dijak címén 700.000 pengőt szednek be éven- kint, vagyis fele annyit, mint az állami adó összege. A belügyminiszter már foglalkozik is egyesületek tul- tengésének kérdésével és valamilyen módon meg 'lakarja szüntetni a felesleges, vagy nélkülözhető »egyesületeket.

Nem akarunk közhelyekkel előhozakodni. Mindenki tudja, hogy a polgári szabadságjogok között jelentős helyet foglal el az egyesülés szabadsága és azt is tudjuk, hogy igen sok egyesület nagyon értékes működést fejt ka hazafias, vallásos, erkölcsös, emberbaráti, jótékony, tudományos, művészeti ésköz- müvelődésügyd célok szolgálatálban, valamint a közjóval nem ellenkező közös érdekek előmozdítása terén. Ezekre az egyesületekre tehát szükség van és közhasznú működésük megérdemli a támogatást. Ellenben az is bizonyos, hogy a belügyminiszter helyes nyomon jár, amikor mérlegre teszi az egyesületek értékét, célját, életképességét és működésének eredményeit és alapos rostálást végez közöttük. Talál bőven olyat, amelyet szélhámosság takarójául keltettek életre ravasz emberek, talál olyat, amelyek valódi rendeltetése az, hogy közszereplésre vágyó, hiú emberek egyéni céljai előmozdítására ugródeszkául szolgáljanak, vannak olyanok, amelyeket az irigység hozott létre, — »ha X. Y. elnök lehet, ón is az akarok lenni«, — vannak, amelyek annak köszönhetik létüket, hogy valaki újságban akarja olvasni a nevét és beszédeket akar mondani és igy tovább, hosszú sorban, akad mindenféle különleges és komolytalan szervezet, az egyesületek kertjének megannyi kétes illatú virága.

Nem állítom, hogy mifelénk is akad, vagy épen gyakori lenne az ilyenféle egyesület, de az bizonyos, hogy az egyes ületesdi játék nálunk is eléggé kifejlődött mulatság és nem egy ilyen intézményünk — legalább is felesleges, vagy, hogy azzá ne váljék, arra szorul, hogy működésének komoly tartalmat adjanak. Nem akar ez az elmélkedés személyes támadás lenni senki ellen, hanem teljes tárgyilagossággal és minden személyi mozzanat mellőzésével akar rámutatni arra, hogy például komolynak, vagy célszerűnek lehet-e tartani olyan egyesületi működést, (amely valóságos hatáskör nélkül — más^ törvényes szervezet működését akarja magának tulajdonítani ? Nem is egy olyan egyesületünk van, amely a képviselőtestület napirendjét a maga kebelében újra letárgyalja, anélkül, hogy ezzel gyakorlati célt érhetne el, — sőt nem egyszer akaratlanul is károkat okoz. Valamikor, az ingatlantulajdonosok közös szervezete, a »közbirtokosság« intézte itt a telepek ügyeit, később a telepeken alakult egyesületek vették át hatáskörét, mígnem a fejlődés során megalakult a községi elöljáróság és képviselőtestület, mely mint a község bizalmának birtokosa, legyedül illetékes az intézkedésekre. Ha társadalmi utón a hivatalos szervezetek munkáját támogatni, kiegésziteni, megköny- nyiteni akarják, az komoly és derék cél, de nem az, hogy fiók parlamentek alakuljanak.

A jótékony és nő-egyesületek emberbaráti munkája is szerteágazó és eredményesebb lenne az erők valódi egyesítésével.

Ferde jelenség az is, hogy az újabb időkben az egyesületek, mint ilyenek, gyakran szerepelnek együttesen, illetve néhány egyesületet gyakran szerepeltetnek igy, »a társadalmi egyesületek« közös köpenyege alatt. Ez sem helytálló és nem — őszinte dolog. Az egyesületnek semmi közük egymáshoz, — minden komoly egyesületnek meg van a maga komoly és külön célja, amelyet szolgál, — egyéb vonatkozásokban nem az egyesületekről, hanem a község polgárságáról, vagy lakosságáról lehet csak szó és ha valami közös cél érdekében együttes megmozdulás történik, akkor ezt a polgárság teheti és nem X. és Y. egyesület, tehát nem a »társadalmi egyesületek« vonulnak fel. Valamilyen szakszervezeti izü, szomorúan újkori az az elgondolás, amely mindig az »egyesületek« felvonultatásával akar hatást gyakorolni, holott a legtöbb esetben az »egyesületek« közönsége ugyanazokból a polgárokból áll, de hát mindenesetre kevesebbet mutat, ha azt mondják, hogy 30—40 helybeli lakos mozdult meg, mintha »több társadalmi egyesület« jelentkezik, és gyakran olyan téren és vonatkozásiokban szerepel, amelyhez, mint egyesületnek tulajdonképen semmi köze sincs.

Az egyesületek egyesületi közös szerepeltetésének érdekes példája jelentkezik épen most Sashalmon, a hol, mint a múlt héten jelentettük, megalakították a legújabb egyesületet, amelynek az egyesületek a tagjai. Igen hatásos frázis szerepel cél gyanánt, — de azért kiváncsiak vagyunk, hogy mi közös munkája és törekvése lehet majd a Krédónak és az izr. nőegyesületnek, a Kaszinónak, a polgári leányiskolának, a leventéknek, a takarékasztaltársaságnak, az ingatlantulaj doniosioknak és a temetkező egyesületnek. Csak úgy hevenyében kapkodtuk ezeket egymás, mellé, annak bizonyságául, hogy az uj egyesülés munkaképes nem lehet, — tehát legalább is —■ felesle,ges.

Hja minden egyesület komolyan végzi a maga dolgát és csak az alapszabályokban szépen körülirt komoly céljával foglalkozik, akkor mindenki becsülé- isére méltó és nem félhet tőlie, hogy a nagy rostán keresztül esik, — egyébként pedig nem kár érte.