Rákos Vidéke, 1932 (32. évfolyam, 1-52. szám)

1932-10-23 / 43. szám

XXXII. évfolyam« Rákosszentmihály, 1932. október^, vasárnap, 43. szám. RÁKOS VIDÉKE TÁRSADALMI* KÖZIGAZGATÁSI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP. RÁKOSSZENTMIHÁLY NAGYKÖZSÉG ÉS SZÁMOS EGYESÜLET HIVATALOS LAPJA. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Rákosszentmihály, Szentkorona-utca 37. TELEFON: Rákosszentmihály 31. Megjelenik minden vasárnap. Felelős szerkesztő: BALÁZSOVICH ZOLTÁN. Előfizetési ár s Egész évre 10 pengő Fél évre 5 pengő. Negyedévre 2 P 50 fill. Egyes szám ára 24 fillér. Postatakarékpénztár! csekkszámla: 647. sz A roKKant húsok ünnepe. Vasárnap délelőtt, szép és jelentőséges ünnep­ségen osztotta ki József kir. herceg a hadirokkant- jielvényeket Rákosszentmihályon. Világtörténelmi tet­tek ura és hőse jött el közénk, a nagy főherceg, akinek minden beszédét, szereplését történelemalkotó erőnek megnyilatkozása tette emlékezetessé. Emléke­zünk: milyen fenségesen katonás, határozott volt a békebeli hadgyakorlaton, amikor megszemlélte, ve­zette divizióját. Láttuk a hadgyakorlatok befejezése­kor rapporton Ferenc Ferdimánd trónörökös előtt, ahol egyetlen szava, pillantása, hangja el nem árulta volna, hogy máskor a trónörökössel máskép szökött beszélni, mint a többi tábornok. S valahogy érezni lehetett, hogy ez nem csupán fegyelmezettség az egyéniségében, hanem katonai természet és erő. Sor­sunk úgy alakult, hogy többször láthattuk őt harctéri állásokban, amint egyik kedvelt ezredét szemlélte1, s amikor a kemény, nagy tábornok (akkor altábor­nagy volt) szivében, lelkében annyi meleg, élő és hálás szeretettel beszélt katonáihoz, mint ahogy a sabáci átkelés után hadosztály parancsban dicsérte őket. Mennyi igazi nagyság, mily rendkívüli értékű emberi és hazafias példaádás volt József kir. herceg életei Másik illusztris vendége volt Rákosszentmihály- nak Hász István dr. tábori püspök. A katonák hiva­tását, lelkét értő s a katonák lelkierejét a vallásosság tökéletességéig emelő főpap, aki ma szintén törté­nelmi hivatást, küldetést vállalt s tölt be nemzetünk megmentésére. De ünnepivé, meghatóvá teilte ezt az alkalmat hadirokkantjaink megjelenése is. Amióta golyó vagy gránát megtépte erős testüket, lazófca leg­többjüket megtörte, megalázta az élet nyomorúsága is. Teljes tiszteletünkre méltó az áldozat, amit hoztak s ép iily tiszteletreméltó az az érzés, az a tudat is, amellyel meghozták a nagy áldozatot. Vajha meg­érhetnék a gazdasági megerősödés korszakát, amely­ben munkát találhatnak, s amelyben a gazdagabb ország — az integer Magyarország — megadhatja nekik tartozásunkat... * Esős, fénytelen őszi napon — pontosan 9 óra 50 perckor — érkezett meg a kir. heroeg az elöljáróság és a vármegye képviselőjének Piukoviich József dr. tb. főszplgabirónak kíséretében az RTK pályára. Megérkezésekor az Orsz. Postás zenekar a Hymnust játszotta. (A község határán előzőén ünnepélyesen fogadták a kir. herceget.) Diszsisakos rendőrök, leventék, az RTK, a front­harcos rendezők példás rendet tartottak. Hosszú pad­sorok, díszes sátrak állottak az ünnepély színhelyén. Az oltárt s a sátrakat a helybeli szervita-nővérek gondos munkája tette széppé. A szentmisét és a be­szédeket hangszórók közvetítették, így a pályán min­denütt hallhatták azokat. A szentmisét a tábori oltárnál Hász István dr. tábori püspök mondotta Pichler István esperes plé­bános és Bálint György lelkész segédletével. A szent­mise alatt a Krédó énekkar Pornói János vezényle­tével Schubert: Magyar miséjét énekelte hatásosan s megragadóan. Evangéliumkor szárnyaló, lelket fel­emelő erejű beszédet mondott Hász püspök. Szent beszédét a hadirokkantak ünneplés köszöntésével kezdte. Szólott a közönséghez, hogy mikép tekintsen a hadirokkantra és szólt a hadirokkantakhoz, hogyan viseljék rokkantságukat, mint hazafiui tisztességüket. Isten szent bölcsessége oltotta minden élőlénybe, hogy védje, oltalmazza otthonát, hazáját még vére, élete árán is. Még a legszelídebb galamb is leveti félénk­ségét, ha fészkét, vagy fiókáit veszély fenyegeti és képes szembeszállani1 nála hatalmasabb ellenséggel is. Hadirokkantjaink Isten akaratát teljesítették, mert ennek a beléjük oltott isteni rendelésnek megfelelőien cselekedtek. Fokozott tisztelet és szeretet illeti meg a hadi rokkantakat és a frontharcosokat. A hadirok­kantaknak pedig úgy kell viselniök rokkantságukat, mint a katonának a legnagyobb kitüntetést. Szent Pál apostol, Krisztusnak és a világnak »legnagyobb tá­bornoka« meghóditotta a pogány okát a keresztény civilizáció fegyvereivel, vérontás és pusztítás nélkül. Nyomában öröm és boldogság fakadt. Ez a szent Pál nem győzelmeivel dicsekedett, hanem sebeire volt büszke és azt mondta, hogy boldognak érzi magát, mert sebeket viselhet testén Isten dicsőségéből. A hadirokkantak is legyenek büszkék sebesüléseikre és biztosak lehetnek szent Pállal, hogy Isten országa örök lesz! Szentmise után az oltár előtti térségre vonultak fel a hadirokkantak Nagy Ferenccel az élükön. Az ünnepélyt Voitsek Ottó dr., a Honsz rákos- szén tmihályi csoportjának elnöke nyitotta meg hatá­sos szavakkal. Beszéde közben kétszer fuvatta meg a katonakürtöt: előbb a harcosoknak, majd az elesett hő­söknek emlékére. Utána árvátfalvi Nagy István dr. országos el­nök lépett a mikrofon elé. Tizennégy évvel ezelőtt — mondotta — még szomorúbb idő volt a mainál: akkor kergették szót a katonaságot. A mai nap nem­csak Rákosszent mihál y ünnepe, hanem a nemzeti áldozatkészségnek, a hazaszeretetnek és a bajtársi együttérzésnek is magasztos ünnepe. Megmutatja, hogyan kell a nemzeti összetartozás nagyszerű gondo­latát megvalósítani. A magyar katonát nem verték meg sehol, de amig ők valamennyi világtáj felé harcoltak és véreztek, idehaza elhangzott a jelszó, hogy nem akarok katonát látni. A nemzet sok miin-

Next

/
Oldalképek
Tartalom