Rákos Vidéke, 1932 (32. évfolyam, 1-52. szám)

1932-10-02 / 40. szám

40. szám.

XXXÜ évfolyam. Rákosszentmihály, 1932. október 2 vasárnap,

RÁKOS VIDÉKÉ

TABSAüALIIU, KÖZlQAZttATASft KS tfÖKOAZIIASÁOl HK'FlLAt". RÁKOSSZENTMIHÁLY NAfiVKÖZSÉS ÉS SZÁMOS ESYESÜLET HIVATALOS LAPJA

Szerkesztőség és kiadóhivatal : Rákosszentmihály, Szentkorona-utca 37.

TELEFON: Rákosszentmihály 31.

Megjelenik minden vasárnap.

Felelős szerkesztő:

BALÁZSOV1CH ZOLTÁN.

Előfizetési ár: Egész évre 10 pengő Fél évre 5 pengő. Negyedévre 2 P 50 fill. Egyes szám ára 24 fillér. Postatakarékpénztári csekkszámla: 647. sz

Hol az igazság?

Hol az igazság? A földön bizonyára nincs. Sőt még talán — a legtöbb esetben — azt sem tudjuk, hogy mi az igazság, mert ez nagyon is viszonylagos dolog. A mit én igazságnak tartok, a te szemedben, kedves felebarátom, bízvást lehet súlyos igazságtalanmár mint a te részedre. Gyarló emberek va- gfcrnk és még a nekünk tanított örök igazságok fényénél is csak tapogatózva botorkálunk ...

De térjünk a dologra. Olvastuk a minap, ugy-e, szeretve tisztelt újságolvasó, hogy a község utburkoló szabályrendeletét, felsőbb parancsra meg kellett változtatni. Eddig úgy volt, hogy ha valamelyik utcában a község burkolatot készíttetett, akkor a felmerült költséget három részre osztották: egyharmadát viselte a község pénztára, egyharmadát az utca egyik, egyharmadát pedig az utca másik oldalának ingat- lí?*MHuljajdunosiai, természetesen az ingatlanuk utcai »essége arányában. A gyalogjárók elkészítése vi- ? nt teljes egészében az ingatlantulajdonosokat ter- ^; e. Mindez most megváltozott. A kocsiút egész, a ^gyalogjáró fele költsége ezentúl a község pénztárát terheli. ;

s Már most, hogyan igazodunk el ebben a kérdés- : -n? H ol az igazság? Eddig ugyanis azt tartották, egy akinek az utcáját rendbehozzák, az jelentékeny \ >nvökhöz jut. Élvezheti is a burkolat hasznát, de meg főként az ingatlana emelkedik értékében és fölébe kerül azoknak, amelyek burkolat nélkül szűkölködő utcák mentén vannak. Igen szociális álláspont, hogy ezt a hasznot a részletekben fizetendő és igy nem elviselhetetlen hozzájárulás alakjában, legalább részben megváltsa az, akinek a zsebét gazdagítja. A gyalogúinál viszont úgy gondolkoztak eleink, hogy ki-ki tartsa rendben a háza táját és akinek ingatlan jutott, attól meg lehet követelni, hogy elsősorban a saját érdekében a gyalogutját, az ingatlannak mintegy tartozékát járható állapotba helyezze és kellőképen gondozza. «

Manapság nagyon is szociális világot élünk és minden téren ezek ,az elvek érvényesülnek — és íme, ma megváltozik a hivatalos álláspont, az ingatlan tulajdonosok mentesülnek a tehertől és azt ráróják a névtelen fizetőre, a község pénztárára. Az első' pillanatban a gondban verejtékező ingatlan tulajdonos fiellélekzik és megkönnyebbülten sóhajt, hogy végre valahária valami terhet levettek a válláról. Még talán örülne is, ha manapság ettől végérvényesen el nem szokott volna, — de csak addig, amíg nem kezd gondolkozni és tudatára nem ébred a rideg valónak. Mert, mi is az a községi pénztár voltaképen? Micsoda maga a község? A község felebarátom te vagy, meg én; nem pedig valami zord idegen. A község

pénztára pedig a mi zsebünk és semmi egyéb. Az van ebben a pénztárban, a mit mi adó alakjában belefizetünk és semmi egyéb, mert a községnek, — a képzett jogi személynek —* se vagyona, sem pedig hasznothajtó vállalata nincs. Na már most, az adót az ingatlantulajdonosok és a helyben hasznot hajtó foglalkozást űzők fizetik. A ház tulaj donosokniak azonban csak egy része, mert a többi, az újabban települtek nagy tömege adómentességét élvez. Tehát hova lyukadunk ki; ezentúl ezeket a boldog adómenteseket még annyi se terheli, hogy tűrhető gyalogjáróról gondoskodjanak, hanem a mi adónkból fognak ezentúl nekik utcákat építeni. Vájjon nem fizetünk rá, adófizető testvérem, erre a szociális gondoskodásra, s nem jutunk hovatovább oda, hogy mi szorulunk majd szociális védelemre?

Ez a furcsa uj irányzat minden téren érvényesül. Például milyen mulatságos dolog, hogy az utca név és házszámtáblák ügyében épen olyan egyesület köréből fellebbezgettek, mely egyesület címe szerint háztulajdonosokból áll és azok érdekeit akarja szolgálni, most pedig azt vívta ki, hogy az elöljáróság ezentúl nem számolhatja bele (az utcai névtáblák költségét a házszámtáblák költségébe, amikért néhány fillért a háztulajdonos fizet, hanem ezt a költséget a község pénztárából kell fedezni, vagyis a mi adónkból kell a rengeteg uj, adómentes utcában a sok utcanévtábla költségét kifizetni. Az adómentes háztulajdonos 20—30 fillérrel fizetett volna többet a házszámtáblájáért, — ezt nem találták helyesnek, ellenben fizessék a közteherviselők az agyonterhelt községi pénztárból, a minek látható eredménye, hogy esztendők óta nem tudják az utcarendezést befejezni, — a mi viszont kitűnő' »ellenzéki« kortestéma és hatásos támadó alap mindazok előtt, akik nem szeretnek gondolkozni és a dolgokról alapos tájékozást szerezni.

Arról a bohózati fordulatról pedig ne is beszéljünk, hogy épein az említett egyesület elnöke, a mai állapot előidézője — akarta a jövő évi községi költségvetésből az uj rendszer következtében felvett utca- névtábla költségeket töröltetni és az ingatlantulajdonosokra hárittatni. Vagyis azt akarta, a mi volt, s a mit a fellebbezésekkel megdöntötték. Úgy látszik, hogy kiviláglott az igazság, de sajnos most már, hogy sikeresen megfojtották, — feltámasztani többé nem lehet.

A locsolás kérdését, egyes fontosabb utak jobb gondozását és különleges érdekeinek támogatását is jobban el lehetne érni, ha a közvetlenül érdekeltek viselnék és vállalnák a felmerülő, nem túlságosan nagy költségeket, de hát ezt nem lehet keresztül vinni. Más fellebbezések alapján kimondta a vármegye a külön kirovásra a szigorú tilalmat, igy hát