Rákos Vidéke, 1932 (32. évfolyam, 1-52. szám)
1932-09-25 / 39. szám
XXXU évfolyam. ftákosszentmlhály, 1932. szeptember 25 vasárnap. 39. szám. RÁKOS VIDÉKE TARSABALMI, KÖZíGAZttATÁSI ÉS KÖZGAZEMSÁGI BKlltAF. RAuomRNTINIHALV NAHYMAZNÉG ÉS SZAMOS EGYESÜLET HIVATALOS MPJA Szerkesztőség és kiadóhivatal: Rákosszexi tmíliály, Szentkorona-utca 37. TELEFON : Rákosszentmihály 31. Megjelenik minden vasárnap. Felelős szerkesztő: BALÁZSOVICH ZOLTÁN. Előfizetési ár: Egész évre 10 pengő Fél évre 5 pengő Negyedévre 2 P 50 fill. Egyes szám ára 24 fillér. Postatakarékpénztári csekkszámla: 647. sz A nMéi Kövén László BiÉpiiértttoiiól. Irta : Móricz Pál. A »Rákos Vidékéiben már sok régi, öreg ráköss zent mihál yi polgárról emlékeztem, engedtessék meg, hogy ebben a bus világban egyszer egy egészen fiatal sashalmi testvérünkről beszélhessek. A sashalmi köztisztelt, derék magyar asztalosmesternek, idősb Kovács János mesternek László fia ez a köznapiiasságból magasan kiemelkedő fiatal ember, aki egyedül tehetségére, tudására támaszkodva, Olaszországban találta meg az öregeknek, mint fiataloknak példaképül állítható érvényesülését. A kékszemü, délceg Kovács Lacit még mezítlábas kis gyermek korától ős me rém. János testvérével együtt nagyon kedves, szófogadó, tisztességtudó gyermekek voltak. Az iskola, a tanulás kezdettől vonzotta a kis Kovács Lacit. A középiskola végezése titán az Iparművészeti Főiskolán az épitészeti szakon tanult jól. Egész ifjan megszerezte a »diplomát«, ámde, mint annyi tengersok más végzett főiskolás, a sashalmi ifjú Kovács Laci sem tudott ádásboz, keresethez jutni itthon, szegény hazánkban ... Nem habozott, nem sorvasztotta meddő k 4tsé g es ke d esek - kel, hiábavaló próbálkozásokkal ifjú életerejét, hanem —• Istenben bizakodván — egész vakmerőién, mondjuk, huszárosán, neki vágott a nagyvilágnak. Kovács Lászlónak ez a szerencsét, aranyat, boldogulást Ígérő meseország Itália, az olaszok regés földje volt... S mint valami Jókai regény következik itt a többi... ' Amikor vagy tiz év előtt, úgy húsz éves korában Sashalomról Milanóba kiérkezett az ifjú Kovács Laci, egyáltalán nem tudott olaszul sem, a zsebében sem volt több 50 líránál, ami 17 pengő értéknek felel meg... Ilyen helyzetében hát mit is csináljon ott helyben Milanóban az olaszul sem tudó sashalmi magyar gyerek. Kovács Laci a légyfogó árulásával próbált szerencsét, de az nemhogy a vevőt, de talán még a legyet sem fogta ... Ekkor egy szobrászhoz került a kis Kovács és a tálján mesternek apró agyagfigurákat »modellezett.« Mindössze 4 hétig tartott ez a munkája, de ezzel és ott keresett annyit;, hogy amikor ezután egy és fél hónapig állás nélkül maradt, volt miből kitartani magát. Ideje is volt, hogy jobb állás után nézzen. Egy fiatal olasz mérnök hozta meg a szerencséjét a kivaló tehetségű és szívós magyar fiúnak. Az olasznak a felesége brassói magyar nő volt, s igy a mérnök rokonszenvezett a magyarokkal és beajánlotta a kis Kovácsot az olasz államvasutaknak egy műszaki különítmény éhez. Kovács ezidőtől egy és fél évig, mint épitész-ellenőr, a vasutasok részére épülő családi házak munkálatainál működött. Ezen munkássága közben ösmerte meg Vietti Violi, az egyik legelső, legkiválóbb olasz műépítész mester. Akkor is épen egy nagy nemzetközi pályázaton megnyert ló verseny téri munkát fejezett be, sőt mivel ugyanekkor egy nagy sportpalota tervezési munkáit is megkapta, tehát munkatársakra volt szüksége és ekkor igy a sashalmi kis magyart is magához vette. Azóta azután volt része Kovács Lacinak annyi sok érdekes, nagy munkán dolgozni olasz mesterével, amilyenekhez más olasz építész mellett sohasem jutott volna. Felépítettek, vagy megterveztek azóta 11 ló verseny te rét és stádiumot, több nagy villát, családi házat, színházat stb., stb. A legérdekesebbek és a legmonumientálisabbak — természetesen — a lóversenyterek és a stádiumok, melyeknél a tribüntől kezdve a pályákon keresztül az utolsó szegig mindent ők teremtettek elő'. Úgy, hogy ma a milánói Vietti Violi iroda az egész Olaszom szágban a legjobb sporLépitönek számit és e téren elismert speciálista. Bár ezek a nehéz, nagy munkák ^1 kis magyar Kovácsot is próbára tették, a remek fiú sok munkája mellett is szakit ott időt a továbbtanulásra, Öt évig tartó, nagy kitartást igénylő tanulás után a milánói műegyetem épitészeti szakján a mérnök-‘dók tori diplomát is megszerezte *a már kész férfivá nőtt doktor Kovács László. ,# A Kovács Laci mestere, főnöke, Vie fii Violi mester sem pihent el a babérokon. Az olasz király az olasz Koronarend nagy tisztjévé, a Szent Móric és Szent Lázár rendek lovagjává nevezte ki a kiváló, nagy olasz építészt, akit a franciák a Becsületrend lovasságával is kitüntettek. Újabban Vietti Violi munkásságáról és művészetéről egy külföldi kiadó cég illusztrált szép könyvet adott ki. A könyv címlapját a magyar Kovács készítette, ami szintén a zseniális olasz építőmester kitüntető bizalmának a jele. A kedves, jó mester magyar munkatársának, doktor Kovácsnak erőfeszítéseit már közel tiz év óta leg"- megértőbben méltányolja és nagyrabecsüli. Családja tagjául tekinti, szereti a sashalmi magyar fiút, akit a nacionalista Olaszországban olasz ismerősei ma már külön a személyére is felkeresnek különböző megbízásokkal. Villát, bérlakóházat, versenyistállót stb. önállóan csinált nekik. Plakátot festett, könyvet ás illusztrált, az »Italia« egyesült hajóstársaságok uj irodáját is egy olasz kollégával együtt szintén Kovács alakította át és rendezte be. A derék milánói doktor Kovácsnak most van folyamatban egy pályázató munkája a városi házak terveire és egy másik egy uj híd építésére — Velencében... Az ilyenféle versenypályázatok eredménye ugyan Olaszországban is mindig nagy lutri; de mi, magyarok, már eddig is méltán büszkélkedhetünk az öregnek, mint ifjúnak legszebb példát mutató doktor Kovács Lászlóval.
