Rákos Vidéke, 1932 (32. évfolyam, 1-52. szám)
1932-08-14 / 33. szám
XXXII. évfolyam. Rákosszentmihály, 1932. augusztus 14. vasárnap, 33. szám. RÁKOS VIDÉKE TÁRSADALMI, KÖZIGAZGATÁSI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP. RÁKOSSZENTMIHÁLY NAGYKÖZSÉG ÉS SZÁMOS EGYESÜLET HIVATALOS LAPJA. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Rákosszentmihály, Szentkorona-utca 37. TELEFON: Rákosszentmihály 31. Megjelenik minden vasárnap. Felelős szerkesztő: BALÁZSOVICH ZOLTÁN. Előfizetési ár: Egész évre 10 pengő Fél évre 5 pengő. Negyedévre 2 P 50 fill. Egyes szám ára 24 fillér* Postatakarékpénztár! csekkszámla:647. sz Színházi ül emiatt. Rákos szentmihály kezd színházi várossá alakulni, mint az évről-évre megújuló háromhónapos színházi évad kellőképen bizonyltja. A közönség azonban kissé uj ebben az alakjában, s igy — egy része — ősizinte tisztelet a kivételnek — még meglehetősen nélkülözi a megfelelő kultúrát. Egyelőre örülünk, hogy mindjobban rászokik a szinházbaj árasra, tehát gyengéden szemet hunyunk a gyarlóságai és kisebb - nagyobb neveletlenségei előtt. Az ügy érdekében! Fő, hogy mentői többen legyenek a nézőtéren. Későbbi használatra azonban nem árt, ha hevenyében összetákolunk egy kis színházi illemtant. Milyen öröm lenne, ha okulnának belőle. Tehát: I. ' Drámai jelenetek alatt, amikor a jobbérzésüek a feltörő könnyeikkel bíbelődnek, nem ülik nevetgélni fós a szereplők ruháiról diiskurálni. II. Egyáltalán nem szép dolog hangosan fecsegni, amikor más az előadásra szeretne figyelni. III. Különösen idegesítő az a förtelmes szokás, hogy :az előadás alatt cukorkát ropogtatnak, recsegő papi- rosu zacsskóból kinálgatnak és a legszebb jelenet alatt ezt az elviselhetetlen papirzörgést kell hallgatni. IV. Nem illik kétértelmű, vagy nem is kétértelmű jeleneteken, durva mozdulatokon vagy tréfákon, teld szájjal, hangosan röhögni. A boldog kacagás mindig kedves zene, a röhögés soha, amikor pedig olyasmit jutalmaz, amit finom visszautasítással kellene fogadni, bűn és neveletlenég, leszállítása a közönség színvonalának és felbátoritás a nem kívánatos eszközök alkalmazására. V. Nem illik beletapsolni drámai vagy lírai jelenetbe és még nagyobb illetlenség, sőt durva kevélység a megérdemelt tapsot megtagadni akár közömbösségből, akár lustaságból, akár pedig, hogy a fölényest játszót nagyon előkelőknek és felfokozott igényüeknek tartsák mások. VI. Nem illik későn érkezni, sem az előadások kezdetén, sem pedig a szünetekben. Tisztelni kell a felebarátaink nyugalmát, nem szábad megzavarni az élvezetét és megzavarni a színészek játékát. VII. A legnagyobb neveletlenség másnak a helyét elfoglalni és ezzel nyiltan kimutatni, hogy seim a szerzett jogokat nem tiszteljük, sem azt, akit a hely megillet. Olyan elemi szabály ez, amelyet még a félmüveit ember sem sérthet még, mert különben a nézőtér érdiéi vadak tusájának lenne szintere az erőszak jogán szerzett előnyökért. VIII. Ez a neveletlenség megkétszereződik, amikor az erőszakkal elfoglalt és megszállott hely olyan valakié, aki hivatalból, kötelességteljesitésből jelenik meg az előadáson (rendőrség, orvos, sajtó stb.) és az1 odatolakodó a nyert felvilágosítás után is erőszakosan ott marad. Próbálnák megtenni az üyesmit Budapesten, vagy bárhol a világon másutt. Nálunk csak azért lehetséges, mert a hely jogos tulajdonosairól köztudomású, hogy a színház barátai, akik netm engedik meg, hogy botrány fejlődjék és végeredményében a színház károsodjék, amikor minden garas bevételre szükség van. A közönség javarésze azonban tudja, hogy kié a hely és megalkotja a maga helyes véleményét. ' IX. Ide tartozik az is, hogy valaki olcsóbb jegyet vált és drágább helyet foglal el vele, a hely jogos tulajdonosa pedig keressen helyet, ahol tud, nem is említve, hogy tulajdonképen ez az eljárás kisebb csalásnak is minősíthető. X. A 'teteje az erőszakos helyfoglalásnak, amikor a zenészek székeit is annektálják, s miikor a karmester társaival megjelenik, keresgélhet székeket magának, holott pedig ha ők nem ülhetnének le, hiába pöffedne eiorzott szókén a tiszteletreméltó néző. XI. Igen kedves szokás, hogy az elmélyedt néző a lábával szórakozottan az előtte ülő székét rugdossa, ütögetíi. Neki talán jól esik, de a másiknak nem. Ne •cseliekedjük. XII. Egyébkor se jó szokás, az egymás mellé tapadó sok emhe^ között pedig gyűlöletes és elitélendő a tolakodó szagú, túlságosan erős illatszer használata. A szomszéd a legszebb előadás alatt émelyegni kezd és a tengerre gondol. XIII. A gyermek mindig kedves, a színházban is és sok mindent elnézhetünk neki, de nem feltétlenül szükséges, hogy előadás alatt hangosan sírjon, ha pedig anyja ölén élvezi a színjátékot, az előtte ülőt rugdossa, a hát ára másszék és szakadatlan máj szólása közben a fülébe csámcsogjon. XIV. Szép dolog, ha valaki már látta a darabot és mégis újra megnézi, de nem kívánatos, hogy minden jelenet előtt félhangosan elmondja a társának, hogy mi fog következni és ezzel elrontsa a körülötte ülők illúzióját és mulatságát.
