Rákos Vidéke, 1932 (32. évfolyam, 1-52. szám)

1932-05-29 / 22. szám

XXXII. évfolyam. Rákosszentmihály, 1032. május 29. vasárnap. 22. szám. RÁKOS VIDÉKE TÜRSADALM1, közigazgatási és közgazdasági hetilap. RÁKOSSZENTMIHÁLY NAGYKÖZSÉG ÉS SZÁMOS EGYESÜLET HIVATALOS LAPJA, Szerkesztőség és kiadóhivatal: Rákosszentmihály, Szentkorona-utca 37. TELEFON: Rákosszentmihály 31. Megjelenik minden vasárnap. Felelős szerkesztő: BALÁZSOVICH ZOLTÁN. Előfizetési ár: Egész évre 10 pengő Fél évre 5 pengő. Negyedévre 2 P 50 fill. Egyes szám ára 24 fillér. Postatakarékpénztári csekkszámla: 647. sz Színházi évadunk, Junius 4-én kezdődnek az előadások. Jövő szombaton, június 4-én kezdi meg előadá­sainak sorozatát Rákosszentmihályon a Kallós József színtársulata. Mint már jelentettük, a Nagykaszinó pompás színháztermében tartják ezúttal az előadá­sokat, ami nyilvánvalóan nagy előnyére fog szolgálni úgy a közönségnek, mint a színtársulatnak. A közön­ség jól szellőző, hűvös teremben, kényelmes ülőhe­lyekről nézheti a színészek játékát. Megszűnik az a súlyos kellemetlenség, hogy aki drágább helyet vált és közel, akar ülni a színpadhoz, kénytelen legyen a fordított beosztású mozi legolcsóbb székem tagjait megnyomorítani. Nagyobb színpad, több díszlet emeli az előadások hatását. A szünetekben kellemes berthelyiségben üdülhet a közönség és olcsó pénz­ért juthat jóminőségü frissítőhöz. A színház a köz­ség középpontjában mindenfelől a legjobban meg­közelíthető itt. Bejárata a kaszinótól teljesen függet­len, úgy, hogy aki a kaszinóval nem keresi a kapcso­latot, egészen elkülönítve látogathatja a színházat és a szünetidőt is a külön e célra berendezett kertben töltheti el. A különlegesen mozi közönség megtartá­sáról olcsó helyárakkal itt is gondoskodik Kallós igazgató. A színtársulat számára is nagy előnyt jelent, hogy ismét megszerezhette a község legszebb helyi­ségét, az öltöző kényelmén és egyéb körülményeken kívül főiként azért, mert a jobb színpadon jobban ér­vényesítheti tudását és szebb eredményeket érhet el. Mindez tehát rendben volna. Mai számunk hír­rovatában már az első hót műsorát is közöljük és ebből is kiderül, hogy a Kallós társulat komoly munkát végez és közönségét olyan műsorral kecseg­teti, amely joggal számíthat a széleskörű érdeklő­désre. Egyébiránt azt, hogy a társulat jó és műsora változatos és érdekes, már igen sok helyről nyert tudósításból megtanulhattuk. A Rákos Vidéke hűsé­gesen beszámolt a társulat minden jelentősebb állo­másán elért sikereiről és a helyi hírlapi méltatások idézésével nyújtott bizonyságot megannyiszor, hogy amikor Rákosszentmihály végre is szeretetébe fo­gadta Kallósékat, nem pazarolta méltatlan helyre jóindulatát és támogatását. Nem akarunk a múltak feszeget és éhe bocsájtkozni, sőt őszintén örvendünk, hogy az a hidegség, amely eleinte Kallós hibáján kívül a társulattal szemben megnyilvánult, szeren­csésen, eloszlott. A hibát, vagy legalább is tapintat­lanságot a Szinészegyesület követte el akkoriban és bizony kicsi hijján kockára vetette azzal mindazt a szép eredményt, amit érdemes társulatok községünk meghódítása terén addig elérhettek. Kallós József nem tehetett róla, hogy a nem örvendetes előzmé­nyek után, megnehezedett körülmények között újra a jégtörő szerepére utalódott, viszont nem csekély érdeme, hogy nehéz feladatát sikerrel oldhatta meg, a tartózkodást megtörte, lelkes híveket hódított és várakozáson felül hosszú és sikeres évadot tölthe- tett Rákosszentmih ályon, sőt még külön érdemet szerzett azzal, hogy a színház számára uj közönséget is tudott toborozni, amely a régebbi évadok alatt a színház látogatásában nem vett részt és a minden ne- me.s ügyet támogató társadalmi csoportot számottevő segítő csapattal látta el. őszintén beszélünk; az őszinte szó többet hasz­nál mindkét részről: a társulat ellen művészi tekin­tetből a múlt évadban volt néhány jogos észrevéte­lünk. Most úgy hlalljuk és a mindenütt következete­sen, megismétlődő hírlapi méltatásokból azt a bizony­ságot szerezzük, hogy Kallós igazgató megerősített gárdával vonul fel hozzánk, tehát, ha volt is valami gyarlóság, azt is lehetőség szerint kiküszöbölték és nincs semmi akadálya, hogy közönségünk az előadá­sokban, örömét ne lelje. A mai színésznyomoras á g- ban a nem megfelelő anyag szerződéshez nem jut­hat. Ki is lenne olyan balga, hogy rosszat kössön magához, amikor ugyanazért a pénzért jót és tehet­ségest is kaphat? A társulatban tehát aligha lesz hiba. Egészen bizonyos, hogy annak az egy tucat vidéki újságnak igaza volt, amikor Kallósék sze­replését becsületes és élvezetet nyújtó- munkának minősítette. A mi közönségünknek a kényeset játszó része se védekezhetik tehát azzal, hogy lenézi a vidéki előadásokat és csak a fővárosban képes és hajlandó a színházat élvezni. Mondjuk meg itt is az igazat: fájdalom, a húsz körmünkön elszámlálhatnánk azokat a családokat, akik ezen a nyomorúságos télen még mindig rendszeres színházlátogatók voltak Budapes­ten. A villamos, a ruhatár és a többi mellékköltség a drága színházjegy tetejébe, nem igen tette lehe­tővé, hogy sokat más zkálgas sunk Budapestre szín­házba, s különösen nem a feltűnően gyenge műsora magánszínházakba, ahol igen drága pénzért a leg­többször silány és együgyű dzsesszoperettel akarták megnyerni a közönséget. Az újabb termés nagy része tehát ismeretlen maradt közönségünk előtt. Most igen olcsó áron, mellékkiadások nélkül megnézheti legalább a válogatott, java részét, amelyet Kallósék műsorukba foglaltak. Az itt elmaradó külsőségek nem lényegesek és nem érnek annyit, amennyivel, olcsóbb az itteni előadás. A közönség tehát nemcsak a becsületes, hazafias és emberbaráti szinészet-párto- lást gyakorolja, amikor a színtársulat ügyét felka­rolja, hanem maga is jó üzlethez jut, megfelelő el­lenszolgáltatást kap, amikor művész,i értékű, nemes

Next

/
Oldalképek
Tartalom