Rákos Vidéke, 1932 (32. évfolyam, 1-52. szám)
1932-05-22 / 21. szám
2. oldal. RÁKOS VIDÉKÉ 2i. szám. nevetséges tehát, amikor a bíró személyét község- politikai ütköző pontnak keresik ki és olyanformán hemzsegnek körülötte, mint ha fiók miniszterelnök tisztét töltené be a községben. Kétségtelenül nagy tisztesség és megbecsülés, ha valakit a birói székbe emelnek, de a község szempontjából lényegében annyi, hogy gazdát állít a község ügyeinek intézésére. Ehhez pedig nem községpolitikai pártállás kell, (ami különben önmagában is komikus valami) hanem hozzáértés, ráérő idő és tiszta kéz. Akiben ez meg van, alkalmas a tisztségre, mig száz más akármilyen tiszteletreméltó férfiú, legyen öblösszáju szónok, bármilyen hangos elégedetlenkedő, — vagy a maga mesterségében bármilyen jeles férfiú, jogász, katona, vagy bárki más, — nem lenne jó községi bíró, amiként erre már számos tapasztalat tanította meg a világot. Kecskeméthy Vincét akkor is meg kellene keresni és megszerezni a birói tisztségre, ha nem fűzné ehhez a községhez a sok évtizedes kötelék, a községházára vezető utat nem érdemeivel kövezte volna ki és nem a szeretet lámpái világítanák meg, mert iaz ő tudását és munkálkodását a község nem nélkülözheti a nélkül, hogy a maga érdekeit ne kockáztatná. L övéssvevseny. Budapest egyik legfiatalabb, de máris hatalmas erőt képviselő sportegyesülete1 a VII. kerületi »Horthy Miklós« Polgári Lövészegyesület pünkösdkor rendezte idei nagyszabású meghivásos versenyét négyszáznál több résztvevővel az Aréna-u. i. alatt épült Horthy Miklósról elnevezett uj lövőtéren. Ez a 20 lövőállásos, ioo méteres, modernül felszerelt lövőpálya, mely épületében hatalmas diisz- teremmel, irodahelyiségekkel és étkezővel igazi otthona a lövész sportnak, beszédes bizonyítéka annak, hogy milyen [alkotásokra képes még a mai igen súlyos életviszonyok között is a vállvetett munka, a hazafias áldozatkészség és a céllövő sport iránti lelkesedés. Hogy ez a lövőié r felépülhetett, abban a fő- érdem dr. Hamvasy István VII. kér. elöljáróé', a lövősport lelkes harcosáé, aki maga is kiváló lövész, s akiről a rendező egyesület ezt az évente kiírásra kerülő vándordijas versenyt hálából elnevezte. A dr. Hamvasy Istvánról elnevezett örökös vándordíjért, a remekművű, óriási J6o cm. magas) aranyozott kupáért, s a szebbnél-szebb tiszteletdijakért folyó háromnapos küzdelemben húsznál több csapat között Rákosszentmihály lövészei is küzdöttek, névszerinti Adorján Ervin (lőtt 164 pontot), vitéz Nagy Szabó Sándor (163 pont), Holán Alajos #(i65 pont), Szabó Ferenc (166 p.), Gondos József £155 p.). A rendkívül erős konkurrenciában lövészeink 813-mns össze redmény ükkel nem érhettek el helyezést, bár mindössze 27 pont, vagyis fejenkint 5—6 pont választotta el őket a hatodik helyre került Közp. Kath. Legényegylet csapatától, mely még díjazásban részesült. Hogy a csapat jobb eredményt nem érhetett el, annak egyik oka, hogy a verseny feltételeiről csak egy héttel a verseny előtt értesült és igy lövészeinknek alig volt alkalmuk a nekik teljesen szokatlan, mély térdeplő helyzetből való lövést jgyako- rolni, amiben végül -nem kis része volt a töltény- hiánynak is. Vállalkozásuk mégsem maradt egészen eredmény nélkül, mert többek között a szomszédos Sashalom község mindkét csapatát, 3, illetve 26 ponttal megelőzték a versenyben s ilyenformán sikerült a kétszeri vereségért némi revánsot venni. De hazahoztunk erről a versenyről egy mindennél értékesebb tanulságot is, azt, hogy igazi lövész- élet csak ott fejlődik ki, ahol azt a hivatalos körök és a nagyközönség egyaránt támogatja. Láttunk ezen a versenyen lelkes sportférfiakat, akik egész héten a hivatal Íróasztala fölé hajolnak és pünkösdi ünnepjükét mégis arra áldozták, hogy — mint a zsűri és számlálóbizottság tagjai, — három napon keresztül szakadatlanul dolgozzanak, a sok ezer lövés értékének megállapításán, összegezésén s a versenynapló vezetésén. Láttunk itt lelkes leventeoktatókat, akik nemes versengésben vitték győzelemre leventéiket. Mindenütt fegyelem, mindenkit áthat a közös cél tudata, a magyar céllövő sport szeretete, naggyá fejlesztésének vágya, mely mögött ott él minden magyar ember legszebb gondolata. Lelkes sportemberek nálunk Rákosszentmihály on is vannak. Lövőterünk is van, igaz, hogy több szempontból nem tökéletes és átalakítást kíván. Kiképzésre alkalmas emberanyag is bőven van a helybeli fiatalságban. És mégsem fejlődhetett ki nálunk idáig igazi értelemben vett lövészélet,. Miért? Hiányzott az anyagi alap, nem volt és ma sincsen' pénze az egyesületnek! Nincs töltényünk s a puskánk is kevés,. A folytonos töltényhiány miatt nem tudunk rendszeresen gyakorlatot tartani, aminek következtében a versenyeken sem tudunk kellően érvényesülni,. Kevés a tagunk és azok sem fizetik rendesen az: amúgy is igen csekély tagdijat,. Az államtól — mai helyzetében — támogatást nem várhatunk,. Az ország vezető lövészegyesületei: a Budapesti Polgári Lövész Egyesületet, a Kispest- Szentlőrinci Polg. Lövész Egyesületet nem az állam, hanem a közönség támogatása tette naggyá, versenyzői révén pedig világhírűvé. Pedig az említett egyesületek tagjai is jóformán mind állami tisztviselők s általában a középosztály tagjai, akik semmivel sincsenek jobb helyzetben, mint községünk velük azonos rétegei s mégis (a budaiaknál) a mi 2 pengős tagdijunkkal szemben évi 18 pengős, tagdíjjal tartják fenn egyesületüket,. Sajnos a mi közönségünk áldozatkészség dolgában a sokkal kisebb lakosságú szomszéd községek mellett is elmaradt,. Hisszük ,hogy ez csak a kellő propaganda és szervezés, nem pedig a hazafis lelkesedés hiánya miatt volt igy eddig. Ha azt akarjuk, — és vájjon ki ne akarná? — hogy Rákosszentmihály a lövősportban, a szomszédos és országos visizony- latban elfoglalja a,z őt megillető helyet, azért nekünk kell áldozatot hozni. Szükségünk van uj tagokra, minél többre és minden igaz magyarnak, minden frontharcosnak és családjának a Lövészegyesületben van a helye! Manapság hazánkban tízezrével vannak fiatal emberek, akik a békediktátum rendelkezései következtében nemcsak katonai kiképzésben nem részesültek, ele még csak puska sem volt a kezükben, legföljebb tán a mutatványosok céllövő bódéiban! Ezekkel akarjuk visszavenni Nagymagyarországot az állig felfegyverzett szomszédoktól?! A céllövősport nem a tegnap, hanem a holnap sportja; több, mint egyszerű sport: honvédelem. A hazát segíti védeni, a régi hazát pedig visszaszerezni, aki a céllövősportot támogatja! (s. i.)
