Rákos Vidéke, 1932 (32. évfolyam, 1-52. szám)
1932-05-15 / 20. szám
XXXII. évfolyam. Rákosszentmihály, 1932. május 20. vasárnap, 15. szám. RÁKOS VIDÉKE TÁRSADALMI, KÖZIGAZGATÁSI És KÖZGAZDASÁGI HETILAP. RÁKOSSZENTMIHÁLY NAGYKÖZSÉG ÉS SZÁMOS EGYESÜLET HIVATALOS LAPJA. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Rákosszentmihály, Szentkorona-utca 37. TELEFON: Rákosszentmihály 31. Megjelenik minden vasárnap. Felelős szerkesztő : BALÁZSOVICH ZOLTÁN. Előfizetési ár: Egész évre 10 pengő Fél évre 5 pengő. Negyedévre 2 P 50 fill. Egyes szám ára 24 fillér. Postatakarékpénztári csekkszámla: 647. sz 71 pünkösdi iü Irta: Tavaba József. Pünkösdkor ünnepli a kereszténység la Szentlélek eljövetelét. Az írás szavai szerint az egybegyiilt apostoloknak »eloszlott nyelvek jelenének meg mint tüziáng, mely leszálla mindenikre' közülük és heteiének Szentlélekkel és kezdenének szólani...« (Ap. csel. 2, 3. 4.) Az eddig félénk és visszavonult apostolok erre me gb á torod t ak és kiálltak a nép tömeg elé s az első tanításra »mintegy háromezren« megtértek. A pünkösdi tüzes nyelvek apostoli beszéde: az evangélium krisztusi tanitása ezzel a világtörténelem útjára lépett, hogy az emberiség nagy szekerének helyes célt mutasson és a szekérben időknek életét az igazság, méltányosság és tisztesség jegyében eligazítsa Érdekes lesz megjegyeznünk, hogy a krisztusi tanítás az újszövetségi szentirásban nincs tudományos rendszerbe foglalva. Távolról sem olyan, mint egy törvénykönyv, melyben összefüggő sorrendben találhatók az élet eseteire vonatkozó törvények és rendeletek, mindazonáltal a benne mondottak, különösen a régi, hagyományos magyarázatok mellett olyan szellemet,, olyan elveket sugároznak, melyeknek fényénél és melegénél, mint örök igazságoknál eligazodhatunk az élet fejlődő eseményeiben. A kereszténység szelleme és tanitása megtéri- tette a római világbirodalom pogányságát, és pedig nem fegyverrel és uszító testvérgyilkolással, hanem egy emberségesebb világnézet fölényével' és, a vér- tanuság alázatos hitével. A krisztusi evangélium megállította a népvándorlás pusztító hadait és átadta nekik az átmentett civilizációt. Majd útra kelt és elment az újonnan felfedezett világrészekbe, hogy elvigye oda Krisztus szeretetvallását. Hogy ez a tanítás és az emberek önzése és gyarlósága más és mlás dolog, megmutatta a történelem. A kereszténység fáklyáját vivő első hithirdetők nem sejtették az utánuk jövő kincs szomjas conquistadorok véres megjelenését, ép úgy, mint a Tibet ismeretlen síkságain botorkáló régi .jezsuita páter sem az utána következő angol fegyveres érdekeltséget Joungbusband büntető expedíciójában. De azóta sok idő elmúlt! Végre megérkeztünk a liberálizmus úgynevezett aranykorszakába. Az utolsó száz év alatt nagyobb haladást tett a technikai civilizáció, mint ezelőtt tizennyolc század alatt. Meghozta a maga gazdagodási lehetőségét, gyárait, ipari centrumait, elágazó kereskedelmét, emberi erőket feleslegessé tevő gépeket. Ez az anyagi javakban növekedő korszak magával hozta azonban a fokozódó vallástalanságot, ledérséget. Kitermelte azt a politikát, mely nyíltan bevallja, hogy nem tud az isteni tízparancsolat alapján állani, s amely a békehirdetés mellett a népek egymás főj togátasát eredményezi. Meglazította a házas élet kötelékeit és megerősítette a tőke önző uralmát. A vallási közömbösség seimmi- benhivésre, a társadalmi önzés pedig anarchiára vezetett s így előkerültek a nap és kor hősei: az Ivar Krengenek, Lindbergh baby-zsarolók, az A1 Caponék és minden nemzetbeli panamisták. E modern felfogás szerint Spanyolországból kikergették az iskolák jezsuita tanárait, de csendben befogadták a bombavetőket és gyujtogatókat, Ausztriában pedig ugylát- szik, Ítéletnapig vizsgál ják a vonat robbantó és tömeggyilkos »elmeállapotát«. Szomorú.helyzet ez! S míg egyfelől az álláshalmozók, mammut fizetésesek, munkanélküliek, állásnélküli ifjak, tűrök és türelmetlenek könyököt érő harcban gomolyognak, addig a keleti égen vörös felhők nehezülnek, paradicsomi remények tömörülnek ... És mi van a keresztény egyházzal? Ő a bűnbak. Az emberi, önzés és gyarlóságok által létrehozott hibákért őt teszik felelőssé legelsőbben. Az egyház vérző testtel járja a forradalmakat, a voltaire-i és anatol-france-i gúnyolódásokat, kultúrharcokat, vérengzéseket. De nemcsak az egyház, hanem maga a krisztusi tanítás is. Eszembe jut, hogy valahol láttam egy képet, mely Krisztust ábrázolja, amint Páris utcáin hordozza a keresztet és az utcákról mindenki berohan a kávéházakba és bárokba, s onnan csodálkoznak és röhögnek rál Valahogy az a helyzet, hogy ha ma is odaállítaná Pontius Pilátus Krisztust és Barrabást a nép eC.é, vájjon ki garantálná a titkos szavazási helyes eredményéit?! A sok újság, regény, mozi, színdarab, élei csalódás, elkeseredés és tervszerű eikeserités vájjon mire vezethet? Van azonban remény is! Kell lenni,! Ez pedig az emberek józansága. Meg kell találni az utat Krisztushoz az elke reszt énytelenedett világban isi Hiszen nagyon sok dolog, amit szomorúan tapasztalunk, messze, távol esik az ő tanításától, s épen ez a forrása minden bajnak. Ezért üdvözölhetjük örömmel az evangéliumi tanításnak a mai idők szükségleteinek megfelelő hangadóit, akik rámutatnak az égő sebekre, de viszont nem lőnek túl a célon és nem visznek csöbörből vödörbe. Ilyenek a boldogult Pro- hászka püspöknek megállapításai. Legújabban P. Lhande vezet Páris vadonába, Mihalovics plébános Budapest nyomortanyái közé, hol irtózatos elhagya- tottságban kiáltanak szegénységben sínylődő felebarátaink Krisztusért és kenyérért. Németországban P. Mücke rmann, nálunk P. Csávó ssy ébreszt get i a lelki isme retet és a t őke méltányos és erkölcsös, kötelességét ,amelynek korszerű rendeltetéséről oly meg-
