Rákos Vidéke, 1932 (32. évfolyam, 1-52. szám)
1932-05-01 / 18. szám
XXXII. évfolyam. Rákosszentmihály, 1932. május 1. vasárnap, IS. szám. RÁKOS VIDÉKE TÁRSADALMI, KÖZIGAZGATÁSI És KÖZGAZDASÁGI HETILAP. RÁKOSSZENTMIHÁLY NAGYKÖZSÉG ÉS SZÁMOS EGYESÜLET HIVATALOS LAPJA. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Rákosszentmihály, Szentkorona-utca 37. TELEFON: Rákosszentmihály 31. Megjelenik minden vasárnap. Felelős szerkesztő: BALÁZSOVICH ZOLTÁN. Előfizetési ár: Egész évre 10 pengő Fél évre 5 pengő. Negyedévre 2 P 50 fill. Egyes szám ára 24 fillér. Postatakarékpénztár! csekkszámla: 647. sz Krenedíts Sándorné f Hát eltemettük . . . Nagy temetés volt, példátlanul nagyszerű. A gyászpompa, a hatlovas halottas kocsi, a csaknem száz koszorú és gyászcsokor — fényes, de szomorú külsőség, ám a beláthatatlan tömeg, mely mint a tenger ellepte a környékbeli utcákat és házakat, az emberrengeteg, amely miatt a Rákosi utón kellett felállítani a halottas menetet és vállon vinni odáig a drága halottat, az emberáradat, amelyben a rokonságon és a mindenfelől egybesereglett előkelőségeken kivül ott volt egész Rákosszentmihály, a környék, az egész Rákosvidéke képviselete, — többet mondott minden szónál. Ott volt a drága, jó Szűcs István dr. államtitkár, országgyűlési képviselőnk, akinél kevesen tudták őszintébben méltányolni Krenedits Sándorné értékét. Ott volt Némethy Jenő dr, a központi járás ny. főszolga- birája feleségestől, — a szolgabirói hivatal képviseletében Piukovich József dr. tb. főszolgabíró. A mátyásföldi rendőrkapitányság tisztikara Hollósy Kuthy Lajos dr. tanácsos vezetése alatt, Unger Béla dr. IV. kér. elöljáró, Balogh Barna tábornok, Réthey Ferenc dr. egyetemi tanár, ny. főispán, Mátyásföldről Reitmeister dr, Szőke Sándor, a Nemzeti Színház művésze, Szőke József dr. Hév. főfelügyelő és igen sokan mások. De ez csak igen hiányos felsorolás, amint épen szembetűntek. A testületek közül meghatott tömegével kivált a polgári leányiskola, a Szent Szív gárda és a postáscsoport zászlós serege. Megindító jelenség volt, hogy a budapesti gimnáziumban tanuló Krenedits Sanyika iskolai cserkészcsapata is kivonult a szomorú alkalomra. Láttátok-e a jóbarátok és résztvevő intelligencia tömegén kivül a szegények regementjét ? Nem a nevezetes látványosságra gyűlt, hanem, hogy hálás szívvel gyászolja és sirassa pártfogóját... Egyszerű asszonyok, emberek sírtak a menetben és kérdezgették, ki lesz ezután a mi jóltevőnk ? Anyák zokogtak, akiknek életét ő mentette meg, akiknek csecsemőjét az ő buzgalma tette egészséges, erős gyermekké . . . Öt papos temetés volt. Vedres Béla apátfőesperes vezetése alatt Pichler István esperes, Szabó Lajos esperes, Benczik Lajos és Bálint György végezte a szertartást. A Krédó énekkar, Pornói János vezetése alatt szivettépően énekelt. Az egyesületek, iskolák zászlók alatt sorakoztak fel, kivonultak a példás rendet fentartó fáklyás tűzoltók, a levente és cserkész- csapatok. A tűzoltó zenekar Csattogányi István vezetése alatt gyászindulókat játszott. A ravatalnál Hild Magduska beszélt a polgári leányiskola növendékei nevében. Szép szavai zokogásba fúltak. A Magyar lányok hálás kegyeletét Csidey Kató tolmácsolta. A Stefánia és csecsemőotthon nevében Széky Ernőné mondta a következő, mélységesen megható beszédet: Szeretett elnöknőnk, drága jó Bertánk! Vérző szívvel, mélyen megrendülve állok itt, hogy a Stefánia Szövetség és a rákosszentmiháiyi szegény magyar anyák nevében utolsó Isten hozzádot mondjak neked. Elhoztam neked sok száz gyászoló anya igaz szeretetét, örök háláját. Épen 10 esztendeje annak, hogy a Stefánia Szövetség zászlaja alatt forró magyar szived egész melegével siettél a szükséget szenvedő anyák és csecsemők védelmére. Beoltottad a szivekbe a szeretet szikráját, s a sok apró szikrából hatalmas pásztortüz válván, fel* melegítette a hideg deszkabódék falait és lakóit; meleg ételt, friss kenyeret varázsolt a nélkülözők asztalára, hitet, reményt öntött a csüggedők leikébe. S most mélyen megrendülve állunk annak a csapásnak súlya alatt, mely bennünket váratlan elköltözéseddel ért. Adja meg pihenésed nyugalmát, zavartalanságát az, hogy itt maradt szeretteid boldogulásáért sok száz anya könyörög és az általad megmentett sok-sok fehér- lelkű gyermek tiszta imája biztosítja számukra az Ég áldását, s fogja kisérni őket az élet rögös utjain. Mi pedig szerény munkatársaid itt e szent helyen fogadalmat teszünk, hogy a te nagy egyéniséged lesz mindig példaképünk. Az általad jelölt utón haladva szivünk egész melegével szítjuk hatalmassá azt az általad gyújtott tüzet, hogy hirdesse örök időkön át, hogy nem hal meg az „ki milliókra költé dús élte kincsét“, hanem emléke, mint a tiéd, örökké élni fog. Vezérünk, Isten veled! Eljött a Mansz országos elnöke, a betegeskedő Tormay Cecil és a Mansz központja kiküldöttje dr. Csiky Jánosné ügyvezető elnök, a Mansz szervező osztályának kitűnő vezetője, a magyar asszonyi lélek és gondolat nagymestere is és megindító erővel ecsetelte a gyászt, melyben őszinte szívvel résztvesznek és a veszteséget, mely a magyar nők gárdáját érte. Azután elindult a végeláthatatlan menet. A koporsó után az [egész utón végig gyalogosan vonult az árván maradt kis család: Krenedits Sándor, Sanyika, Csöpike és Reich Rezső, s véges végig némán omló könnyek locsolták a hosszú utat. A nyitva levő üzletek a gyász jeléül lehúzták redőnyeiket, a Csömöri-uton sorfalat állott a tömeg, hogy sürü könnyek között vegyen búcsút jóltevőjéíől. A koszorús kocsin nem fértek el a virágok. A rengeteg tömegből feljegyeztük a következőket: Koszorút, illetve csokrot küldtek: Hü férjed, Sanyika és Ilonka, Rezső és bánatos anyád, Mariska és Elek, Berta, Zoli
