Rákos Vidéke, 1932 (32. évfolyam, 1-52. szám)
1932-04-10 / 15. szám
XXXII. évfolyam. 15. szám. Rákosszentmihály, 1932. április 10. vasárnap, RÁKOS VIDÉKÉ TÁKSADALMS9 KÖZIGAZGATÁSI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP» RÁKOSSZENTMIHÁLY NAGYKÖZSÉG ÉS SZÁMOS EGYESÜLET HIVATALOS LAPJA. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Rákosszentmihály, Szentkorona-utca 37. TELEFON: Rákosszentmihály 31. Megjelenik minden vasárnap. Felelős szerkesztő: BALÁZSOVICH ZOLTÁN. Előfizetési ár: Egész évre 10 pengő Fél évre 5 pengő, Negyedévre 2 P 50 fill. Egyes szám ára 24 fillér. Postatakarékpénztári csekkszámla: 647. sz parkot a Paulus János tőrre. Rákosszentmihály egyetlen kert jellegű közterülete a Paulus János-tér, mely örökre hirdeti a fészekrakó Almásy Pál telep egyesület és kezdettől fogva vezére: Paulus (később Pálfi) János, önzetlen munkájának és áldozatkészségének, soha el nem évülő érdemét. A fiatalabb Almásy Pál telep egyesület szép, tágas és értékes területet ajándékozott a községnek, alaposan lefőzvén vele a régebbi József főherceg telepet, ahol sem a közbirtokosság, sem magánosok egy talpalattnyi területet sem adtak át közcélra, egy picike háromszegletü ligetecskét nem számúvá, amelyet azonban az utódok maguknak követeltek és visszaszereztek a községtől. Az Almásy Pál telep egyesület és Pálfi János együttesen adományozták a szép teret még pedig azzal a szigorú kikötéssel, hogy azt mindenkor közkert, park céljára kell felhasználni. Ezzel is biiztositani akarták a kertváros jelleget, amelynek egyik sarkalatos biztositéka volt az az intézkedés is, amelyet Pálfi János indítványára tettek meg, hogy élőkértet kell hagyni a házak előtt. Sok harc volt e miatt később és főként a Pálfi János érdeme, hogy igen kevés kivétellel megakadályozták az utca szélén történő építkezést. Az egyesület végezte annak idején a jól sikerült fásítást is, akácfa lombok sátorát borítván utcáinkra. :S|ok idő lezajlott azóta, sok viszontagságon ment keresztül az egész világ, de a község kertváros jellegét, a drága, szép örökséget nem tudták elpusztítani. Az akácfák ellen évtizedeken át folyt az izgatás. Az akkori »békéidének«, (ebből a furcsa szerzetből mindig akad, amíg a bajkeverők magja ki nem vész a világból), ócsárolták a szép, árnyas, kedves akácokat. »Értéktelen fa«, hirdették és Írták heti nyomtatványokon. (Ebből is volt már részünk néhány díszes sorozatban.) »Azért van sár, mert a falombok akadályozzák az Úttest felszáradását«. »A kertben nem terem semmi, mert árnyékot vetnek az utcai fasorok.« Ilyen és ezekhez hasonló bölcseségekkel ingerelték az embereket és amikor felborult a törvényes rend és meglazult a fegyelem, valóságos vandál düh vei vetették magukat a felszínre került emberek a mi szépséges fasorainkra. A többit tudjuk. A rongálók uj nótába kezdtek, -S most már azt hányták fel, hogy kopottak lettek az utcáink és oda a nyaralóhely, a kertváros. Természetesen ez sem volt igaz, mert a jó Isten rendeléséiből a természet gondoskodott róla, hogy mig az utcai fák elpusztultak, addig a kerítéseken belül, a kertekben meg előjön a növényzet és a felpompázó lombos kertek újra biztosították a község kertvárosi jellegét. De az utcáink sem maradtak kopárok. Adott nekünk a gondviselés olyan községi bírót, aki elsőrendű kertészeti szakférfiú. Kecskeméthy Vince teleültette községünket finom, nemes fasorokkal, amelyekért igazán majd utódaink f ogják áldani emlékét. A kertváros tehát a jövőre is biztosítást nyert. Kevesebbet törődtünk azonban mindeddig a Paulus János térrel, a mi nem csak hálátlanság, hanem súlyos hiba is önmagunk ellen. A tér gizes- gazos, elhanyagolt terület lett, — nem, mintha nem törődtek volna vele, hanem mert a háborús és háború utáni féktelenkedés és lelkiismeretlenség nem tartotta tiszteletben a közvagyont és akármit áldozott a község a köztérre, minden hiábavaló volt, mert mindent elpusztítottak. Elhordták a padokat, az útátjáró fahidjait, elpusztították az ültetvényeket, legutóbb meg a jótékony célú fagallyazás elmén gyalázatos pusztítást végeztek a tér régi faállományában. A község annyira elidegenedett a szép parktól, hogy már olyan üzleti vállalkozás is akadt, amely el akarta foglalni a teret a maga számára. Ebből természetesen semmi sem lett, mert a tér az adományozás értelmében csak közkert lehet és annak is kell, hogy maradjon. Sőt most már időszerűvé vált, hogy rendeltetéséhez méltó állapotba is kerüljön. A Paulus János tér a község dísze és itt az idő, hogy valóban azzá is legyen. Arra kérjük a mi kiváló biránkat, vegye gondjaiba ezt a szép teret.és alkosson belőle díszes, ízléses, gondozott parkot. A nyaralólakosság kiözönlését várjuk és készítjük elő' mostanában. Nem lehet ebből a szempontból sem közömbös, hogy a község szivében szép park álljon rendelkezésére és törzslakosságunk örömére. "Bggg" HÍREK "□ggiH Krédó gyűlés. Krédó egyesületünk április havi gyűlését vasárnap tartotta a kaszinó nagytermében. A gyűlést Benczik Lajos elnök nyitotta meg s hálás elismeréssel emlékezett meg arról, hogy a rákosszent- mihályi férfiak milyen példaadó, gyönyörű buzgalommal s milyen nagy számban végezték húsvéti szentáldozásukat. A gyűlés előadóját dr. Zibolen Endre kitűnő pedagógust, a budapesti Madách Imre főgimnázium igazgatóját Krenedits Sándor, az egyházközség világi elnöke üdvözölte meleg szavakkal. Zibolen dr. először mint tudós papot jellemezte s méltatta Giesswein Sándort, aki kétségtelenül egyik legegyetemesebb szellemű, zseniális alakja volt a háboruelőtti évtizedek szellemi életének. Majd jellemezte Giessweint, a politikust, aki a politikában nem volt szerencsés. Elméleti elgondolásai mindig nagyvonalúak, de nem volt pártja s az egyes pártokhoz való orientálódása sok félreértésre adott okot. A tiszta ítéletet, tudományos fegyelmezettséget és tudományos erőt egyesitő előadás után folyó
