Rákos Vidéke, 1932 (32. évfolyam, 1-52. szám)
1932-01-03 / 1. szám
XXXÍI. évfolyam. Rákosszentmihály, 1932. január 3. vasárnap, i. szám. rAkos vidéke TÁRSADALMI, KÖZIGAZGATÁSI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP. RÁKOSSZENTMIHÁLY NAGYKÖZSÉG ÉS SZÁMOS EGYESÜLET HIVATALOS LAPJA. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Rákosszentmihály, Szentkorona-utca 37. TELEFON: Rákosszentmihály 31. Megjelenik minden vasárnap. Felelős szerkesztő: BALÁZSOVICH ZOLTÁN. Előfizetési ár: Egész évre 10 pengő Fél évre 5 pengő. Negyedévre 2 P 50 fill. Egyes szóm ára 24 fillér. Postatakarékpénztári csekkszámla: 647. sz Szitveszievi gondolatok. Irta: Jllexy Rezső. Úgy vélem, nem tévedek abban, hogy az idei Szilveszter-estén a Te Deum hálaadó hangjainál sok ember előtt megjelent az, erőslelkü szent Erzsébet képe, midőn azért énekelt Te Deumot a Ferencesek templomában, mert megkezdődött a szenvedése: Wartburgból az önző rokonok kiüldözték és árváival egy istállóban húzódott meg. Az elmúlt esztendőben ugyanis bekövetkezett az eddig csak távolból1 fenyegető rém: az igényleszállitás. És még senki sincs meggyőződve arról, hogy most már a lemondás véghatárára értünk. Mikor pedig épen átköltöztünk a nagy lakásból a kisebbe, mikor leredukáltuk az étkezés bőségét, mikor a plafonig érő karácsonyfa ösz- szezsugorodott egy fenyőgallyá, és szegénységünkből megsegítettük a nálunk ís szegényebbeket, akkor csendült fülünkbe a harang figyelmeztető szava: adjatok hálát Istennek az elmúlt esztendőért. Milyen jó, hogy ebben az évben szent Erzsébet asszony állt elénk hét század távlatából buzditó és bátorító például. Ki tudja fölmérni az isteni kegyelem hatásait és ki tudja megszámlálni azoknak a lelkieknek sokaságát, akiket épen az ünnepelt szentnek példaadása .mentett meg a lelki összeroppanástól? így tehát a megpróbált, bőségesen szenvedő magyar nép az idei Szilveszterkor is zsúfolásig megtölti a templomokat és .zengi az Istent dicsőítő szent éneket. Sőt, mintha énekünk, imánk bensőbb lenne, mint a jó mód éveiben volt. Hogy még megvagyunk, sőt hogy a testvéri együttérzés kezd ébredezni a magyar lelkekben, hogy a szociális, a társadalom szükségleteit átértő és azokon segíteni kész szellem kezdi átlengeni a közéletet és a magánéletet is, ezek olyan értékek, melyekért külön is hálát kell adni az Atyának, ki a megpróbáltatás évében kegyelmének érintésével ezeket az értékeket bennünk kialakította. Igen, megköszöntük az isteni Gondviselésnek, hogy ilyen nagy kincseket menthetünk át a,z eljövendő esztendőre. Első kincs maga a lét kérdése, második pedig az Istenbe vetett bizalom, hogy az ő ereje tovább dolgozik az emberek szivében és vele és általa megoldatnak a társadalom nehéz problémái. Juda népét fogságba hurcolták, szenvedés, gyötrelem fenyegette minden oldalról, a lerombolt Jeruzsálem romjain ült Jeremiás próféta akkor, midőn siralmaiban ezt énekelte: Az Ur irgalmassága, hogy meg nem emésztettünk; mert még nem fogyott el az ő könyörületessége. Már reggel tapasztalom ezt: nagy a te hűséged.(Jer. Sir. 3. 22—23.) Mit csüggednénk hát mi is, megfogyatkozott és meggyötört magyarok? Uj reggel támadt ránk, virrad az uj esztendő. Átmentettük magunkat 1931-ből 1932-be. És legfőbb értékként visszük az uj esztendőbe a testvéri szolidaritást, a gazdagnak a szegény felé hajló szivét, az egymásrautaltság nemes érzését, melyet az Istennek hozzánk való hűséges szeretető ébres,ztget. Még vajúdik a világ, a népek és nemzetek a sok konferenciában, értekezésben, moratóriumban keresik egymás kezét. Még nem találtak egymásra, de bízunk Istenben, hogy az elkövetkező esztendőben hozzásegíti őket. s akkor megújul és föléled a szenvedésben, lemondásban, szétszakitottságban megkínzott magyar lelkünk és vérünk is. »Az Ur irgalmassága, hogy meg nem emésztettünk ... Nagy a te hűséged.« Benned van Uram reményünk, ne hagyj soha szégyent érnünk. ■SÜS" HÍREK "iggo“ Botdog újévei! Hűséges szeretettel köszönti az olvasót a han minckettedik évfolyamába lépő Rákos Vidéke és kíván boldog, áldással teljes ujesztendőt minden jó- akaratu embernek. Nehéz kívánság ez ma, — soha még ilyen nehéz nem volt, mert élő ember nem próbáit még ahhoz hasonló sorsot, mint a minő ma az úgynevezett civilizált emberiséget sújtja. De talán igaza van az uj pénzügyminiszternek, aki hivatása ellenére1 optimista húrokat penget, még pedig azon az alapon, hogy olyan rossz a világ sorja, hogy rosszabb már nem lehet, tehát csak joobnak kell következni. — Mosolyogj ember, mondja a közismert amerikai jejszó után és nekünk még a sanyaruság és keserűség e gyászos völgyében is könnyű megfogadnunk a tanácsát, mert egy emberéletet éltünk át, jóban és rosszban, gondban és örömben, váltakozva a sors forgandó kereke szerint, de mindemkor és mindig csak mosolyogva, mert az a hitünk, hogy a vidám és bizó embert jobban megsegiti az Isten és ember- testvéreinket nem csüggeszteni és sirámokkal keseríteni, hanem vigasztalni és lelkesíteni kell. Nincs olyan dolog, amiben valami szép és jó ne lenne. Bűnös és botor, aki a keserűt és botránykoztatót keresi és nem a szépet és jót fedezi fel bennük. Ezeken a lapokon mindeddig csak az Istenben bizó reménység áradt el. Ezt a tollat, Istennek hála, mindeddig csak az élő hit, az égő hazafiság és az olthatlatlan emberszeretet vezette. Talán ennek köszönhetjük, amit három évtizeden át elértünk és a mi ezenfelül legdrágább nekünk, barátaink hűséges, ragaszkodó szeretetét, — na meg táján oktalan és irigy
