Rákos Vidéke, 1931 (31. évfolyam, 1-52. szám)
1931-03-15 / 11. szám
11. szám. RÁKOS VIDEKB 3. oldal, tiszti ügyészség utján, s annak eredménye alapján tesszük meg a szükséges további lépéseket. A komoly és erélyes hangú vita során egy tréfás epizód keltett csendes derültséget. Az egyik felszólaló arról beszélt, hogy a vállalkozó az esőhiánnyal védekezik és azt »vis maiornak« akarja feltüntetni, mire valaki közbeszólt, hogy »viz maior«, nyomban rá egy másik tag: »Ez meg vicc maior.« Szentmihályi Miska alighanem csuklóit ez idő tájban. Nem nagy rokonérzéssel fogadták Baikody Károly mátyásföldi lakos ajánlatát, aki 25 évre szeretné megszerezni a szemétfuvarozás jogát és azért egy szobás lakás után havi 1 P, 2 szobás után 1 P 50 fill., 3 szobás után 2 P, nagyobb után pedig 3 P dijat szedne (üzletekért 60 fillért), s ráadásul a villamosvasút vonalát és a müutakat május 1-től okt. 31-ig, naponta kétszer locsoltatná. A szemét nálunk nem okoz nagy gondot, a dij ellenben súlyos teher lenne, évente 120—130 ezer pengő. Az ajánlatot azonban még sem utasitották vissza, mert Sashalom és Cinkota is foglalkozik vele, s ezért, inkább udvariasságból, bizottságot küldtek ki. hogy javaslatot tegyen az ügyben. Tudomásul vették, hogy tűzrendészed szabályrendeletünket jóváhagyta a vármegye, valamint őszinte sajnálattal vették tudomásul, hogy a községi faiskola céljára szánt 5084 négyszögöles terület megvásárlása kútba esett. A vármegye tudvalévőén azért nem hagyta jóvá a vételt, mert a pótadó nem nyújt fedezetet. Felülvizsgálati kérelmünket a belügyminiszter most elutasította, azzal, hogy a vármegye határozata jogszabályt nem sért. 2 pengő 50 fillérért jutott volna a község az égetően nélkülözött területhez, melyen jövedelmező üzemet rendezett volna be és a gazdasági oktatást is ott végezhették volna. A jó alkalom elmúlik; majd vehetünk háromszoros áron, akkor rájönnek, hogy mit szalasztottunk el. De meg kell állapítani, hogy nem volt a testületnek egyetlen tagja sem, aki előnyösnek nem találta volna a vásárlást és ne támogatta volna a tervet. A felelősség tehál nem a képviselőtestületé, csak a kár, amit a furcsa takarékosság okoz, — az lesz a lakosságé. Ennek az ügynek az irataival lekerült a községhez a Zámory Imre és Janisch Géza aláírásával, közvetlenül a vármegyén benyújtott fellebbezés, amely a vásárlás létrejötte és egyúttal az ellen tiltakozik, hogy a házszámtáblák csekély árát a háztulajdonosnak kelljen megfizetni, amint azt régebben elhatározták, sőt utóbb szabályrendeletben is megállapították. A főjegyző felolvasta a felebbezést, amelyben olyan állítások vannak, hogy a község a vásárlásra már fel is vette, jóváhagyás nélkül, a nem előnyös kölcsönt, hogy a meglévő faiskola-terület is parlagon hever, hogy sürgősebb az utak árkolása és olajozása, a község egy lépést sem tesz ezekért, hogy a határozathozatalkor nem volt jelen csak 23 képviselőtestületi tag és olyanok is voltak, akiknek nincs szavazati joguk stb. A főjegyző rámutatott ezeknek az állításoknak valótlanságára. Őt és a képviselő- testületet gyanúsítják szabálytalanságokkal, melyeket el nem követtek. »Vonják le a konzekvenciát, hogy egyesek milyen jóindulattal nézik a dolgokat és mikkel akarják a lakosság jóhiszeműségét megtéveszteni. Vissza kell utasítani ezeket az állításokat és vissza kell adresszálni azokhoz, akiktől származik.« Ezeket mondta a főjegyző és általános helyeslés kisérte szavait. A faiskola telekvétel elmaradván, a megszavazott, de természetesen még fel nem vett függő kölcsön összegét 5000 pengőre szállította le a képviselőtestület. Még a temetői szabály rendeletben pótolták azt a rendelkezést, hogy a pénzkezelés a község pénztárán keresztül történik, aztán kisebb ügyek hosszú soí- rozatát intézték még el, mig a hosszú napirend ki nem merült. Hullámok. Mint egykoron, kánikulában, a fiumei cápa, úgy minden tavasszal hűségesen beköszönt a kedves újsághír, amelynek »Rákos szentmihályi árviza a kecsegtető címe. Volt idő, amikor képes ábrázolatokban tárták világ elé a sashalmi barakk melletti; lapályt, midőn ellepte a tavaszi olvadás áradata, természetesen »Szentmihály viz alatt« volt a címe. Még csak most olvad a márciusi hó, de már egyik legkomolyabb újságunkat, a »Nemzeti U/ságota ültette fel a napokban titkos jóakarónk a szentmihályi árviz riasztó hírével. Igaz, hogy a fenyegető cim alatt kínai, meg amerikai árvízről és egyéb szerencsétlenségekről volt szó és csak másfél sor jelezte, hogy Szentmihályon házak düledeznek, de a vészkiáltás a tekintélyes helyről felharsant és bejárt Ungotí- berket. Átvették, lódították, bejutott még a környék jóhiszemű lapjaiba is és terjedt szájról-szájra, részvétet keltvén irántunk és korai meinen tóul mindazoknak, akiknek hajlandósága esetleg felénk lett volna fordulandó az enyhe évad közeledtekor. Hát én a’mondó volnék, hogy egyszer mégis csak ki kellene deríteni, ki lehet a mi titkos barátunk, aki ádáz játékait évek óta következetesen űzi velünk ? A komoly sajtót pedig addig is megkérjük, ne üljön fel ennek a minden bizonnyal célzatos mahinációnak, amelynek befurakodása nem válik dicsőségére, nekünk Ki mint vet, úgy arat, Mauthnep magnál jobbat sehol sem kaphatI MAUTHNER ÖDÖN megtermelő és magkereskedelmt részvénytársaság BUDAPEST, VII. Rottenbiller-utca 33. II IV« Kossuth Lafos-utca 4« szám Sürgönyeim : MAUTHNEREK. TELEFON : J. 463 - 65. || a fereilCrendlGK iglHßlOIHäUaf SZeSIíHeil. “«* qv Uj nagy főárjegyzék, mely növényárjegyzéicet is tartalmaz, Ingyen és bérraemye.
